Csináld magad, csináld jobban - Pannónia célszerszámok házilag

Sok pozitív visszajelzést kaptam az elmúlt napokban, még telefonon is, köszönöm!
Igazán örülök, hogy sokaknak tetszik ez a kis sorozat - és természetesen akkor folytatom .

Jöjjön ezúttal egy kicsit nehezebb 'gyakorlat' - némi gépmunka szükségeltetik majd az alábbi eszközök elkészítéséhez, de érdemes nekifutni, mert máskor/máshol is jól jöhetnek még.


Csapágykihúzás

Első hallásra a "csapágykihúzás" talán nem is nagyon izgat fel senkit, de biztos vagyok benne, hogy (majdnem) mindenki akadt már el olyan csapágycserénél, ahol nem is volt olyan egyszerű feladat a csapágy eltávolítása.

Ma már kaphatók mindenféle-fajta ki- és leszedő, profi szerszámok, nincs megoldhatatlan feladat, igazából csak pénz kérdése.

Az 'egyszeri' veterános azonban általában nem engedhet meg magának több-tízezer forintos eszközöket, amelyeket talán párszor használna életében.


Az egyhengeres Pannóniának csak néhány csapágya van, többségük viszonylag egyszerűen szerelhető. Sajnos amelyik viszont nem, ott az esetek többségében már 'sikerült' helyrehozhatatlan károkat okozni az évek során.


Kerékcsapágy

Néhány éve börzén a kerékagynak, a használt keréknek még szinte nem is volt értéke. Pedig a jó állapotú egyre ritkább, ahogy fogynak az eredeti alkatrészek.

Az egyik leggyakoribb sérülés a 'szétvert' kerékcsapágy-fészek.


A 395952/19 jelű kerékcsapágy kinyomó tüske egy viszonylag egyszerűen elkészíthető szerszám (lenne), de igazán precízen csak préssel használható.

A csapágy 'keresztülpüfölése' nem tesz jót a kerékagynak.


Váltócsapágy

A 395952/17 jelű csapágykihúzó alkalmas a motorház összes csapágyának kiszedésére, de a váltó jobboldali elülső, 'zsákfuratban' lévő csapágya esetében ehhez a lezárólemezt előbb el kell(ene) távolítani - annak pontos, tömített visszaépítése pedig nem egyszerű feladat.
Ezért itt némi 'trükközés' szükséges - szóba jöhet a kenyérbeles módszer (volt, akinek működött) vagy egy megfelelő belső kihúzó.


Lássuk tehát a házi készítésű szerszámainkat:

Kihúzópatron

Ezt a kis szerszámot nem túl bonyolult elkészíteni, bár tény, hogy esztergagép- (vagy környékbeli esztergályos/lakatos bácsi-) hozzáféréssel sokkal könnyebb - ugyanakkor az anyagköltség elhanyagolható

A kerékcsapágyhoz a kihúzópatront 'mezei', 16mm átmérőjű köracélból csináltam.
(Naná, hogy hulladékból . Azt is elárulom, hogy esztergagép híján az első ilyen darab még egyszerű kis asztali kettősköszörűn készült - a 16-os köracél darabba fúrtam egy M10-es menetet, ráhúztam egy hosszabb csavarra, és szépen méretre köszörültem,majd vasfűrésszel 'felslicceltem'.)

Látható, hogy kialakítottam rajta egy lapolást, 13-as villáskulcshoz - csak kényelmi funkció, könnyebb a csavart/kihúzót belehajtani, de enélkül is használható, pl. fogó segítségével.

A körmök átmérője néhány tized mm-rel nagyobb, mint a csapágy belső mérete (kerékcsapágynál 15mm), de a 'sliccelés' miatt össze tudnak rugózni, így átférnek a csapágyon.

A belső menetbe belehajtott M10-es csavar viszont már nem engedi a körmöket összerugózni, így a csapágy már több módon is kihúzható:

1) másik oldali csapágyon keresztül egy 15mm-es acéltüskével kiütni,
2) az M10 csavar másik végénél fogva egy 'normál' csapágykihúzóval kihúzni,
3) csúszókalapáccsal kiütögetni (ld. lentebb) - a kedvencem .

A váltócsapágyhoz a patront már két részből kellett elkészíteni, mert a 17mm-es átmérő miatt a patron körmei már nem tudnának rendesen összerugózni, ha belül csak az M10-es menet van (a nagy falvastagság miatt). Ezért a patron csapágy felőli végének belseje ki van esztergálva, és készült hozzá egy külön feszítő 'dió' - amihez csatlakozik a kihúzó vagy a csúszókalapács.

Megjegyzés: itt a képeken egy 20mm-es patron látható - ez használható a hátsó lánckeréktengely csapágyához, a lengővilla bronzperselyeihez illetve a Duna oldalkocsikerék csapágyaihoz. (Érdekesség, hogy egy kiselejtezett eszterga befogópatronból készült, párszáz forintért vettem, mert az alakja és a mérete jól megközelítette a leendő darabot.)

Tehát összesen három kis patronnal (15mm, 17mm, 20mm) az összes kényes 'csapágykérdés' szakszerűen megoldható.


Csúszókalapács

'Pofátlanul' egyszerű szerszám, ami még annál is egyszerűbben elkészíthető. A csúszókalapáccsal gyakorlatilag 'kifelé' lehet kalapálni úgy, hogy nem vagyunk 'belül' (ezt jól megfogalmaztam ). Nem kell hozzá más, csak egy hosszabb rúd, meg egy 'súly', ami csúszkál rajta.

A 'kalapács' anyaga 70mm hosszú, 40mm átmérőjű köracél (a MÉH telepen 'túrtam' ). Elég középen 10-es fúróval átfúrni, és már kész is a szerszám. Én a képek kedvéért egy kicsit dolgoztam még rajta. Középen az öt csík nem díszítés, hanem a jobb fogás miatt van (a 'revés' nyers köracélra nem feltétlen kell, azon nem csúszik el a kéz).



Ennek a kis hengernek azért tekintélyes tömege van - nehezebb, mint egy félkilós kalapács!

Amint az talán már kiderült, igyekszem a lehető legegyszerűbb eszközöket előállítani, ezért pl. a rúdnak nem álltam neki esztergálni, hanem vettem egy M10x200mm-es csavart (ha van valamivel hosszabb, még jobb - a közeli csavaroltban csak ez volt a leghosszabb, viszont 8.8-as szilárdságú, tehát bírni fogja az igénybevételt).

Így kell összeszerelni:

Illusztráció - hátsó lánckerékcsapágy kihúzásának fázisai - Az utolsó képen a csapágy palástján jól kivehető, ahogy a csúszókalapács kiütögette a csapágyat a helyéről.

Még egy megjegyzés: az említett csapágyak mind aluházban ülnek. Célszerű a kihúzást segítendő a csapágyfészkeket előbb felmelegíteni (hőlégfúvóval, gázlámpával, stb.), hogy könnyebben ki tudjon jönni a csapágy.

Ja, és még egy (fontos!): a csúszókalapács rúdját munka közben a csapágyfészek tengelyével párhuzamosan kell tartani, máskülönben a csapágy be tud feszülni!


* 'folyt. köv.' * >> itt <<