Csináld magad, csináld jobban - Pannónia célszerszámok házilag

Évszakok és visszatérés

A tavasszal elindított sorozatom kicsit szünetelt a nyáron - na nem vakációzás miatt, hanem mert az elmúlt jó félévben leginkább az vitte el minden időmet és energiámat, hogy az őszre tető alá kerüljön a ház, és emellett még azért is meg kellett küzdenem, hogy legyen állásom.

Ha nem is olyan tempóban, ahogy nekifutottam az induláskor, de azért ahogy időm engedi, a télen néhány további szerszámot szeretnék majd itt bemutatni. (Talán hihetetlennek tűnik, de egy-egy ilyen 'szösszenet' megírása, megszerkesztése, akár többször annyi időt igényel, mint az adott szerszám elkészítése, és az adott javítási feladat elvégzése.)

(Újra)indításnak egy, a fórumon nemrégiben felmerült kérdést veszek elő: hogyan lehet a P10-es elsőteleszkópját szétszerelni.


A kúpos záróhüvely

A P10-esen jelent meg először az olajcsillapítású elsőteleszkóp, majd ugyanezt a teleszkópot alkalmazták a P20, P21 illetve P12 modelleken is. Az utazási komfortja jobb, mint a régebbi, "T"-s modellek 'sima' teleszkópjáé, ez némileg összetettebb szerkezetet is igényel, de a szerelése, felújítása ettől még nem sokkal nehezebb, mint a régebbi változaté. Kell hozzá pár ügyes szerszám, és valamivel több odafigyelés, precízitás, mert a villaszárcsövek itt már olajban mozognak, fontos a jó tömítettség illetve porvédelem.

A gyakorta hivatkozott 'szentegyula' könyvben találunk két jó ábrát, ezekből minden fontos információ kiolvasható.

A 3-as számmal jelölt tétel, a kúpos záróhüvely le- illetve visszacsavarása az a mozzanat, ami lényeges változás a "T"-s teleszkópok szereléséhez képest. Ez egy krómozott alkatrész, ráadásul vékony a fala, ezért a csőfogóval történő 'megszakértést' nem annyira szereti.

Látható, hogy van rajta négy kis 'lyuk', nyilván valami spéci szervízszerszámnak, de sajnos ez az eszköz sem a motor szerszámkészletének nem alaptartozéka, sem a halandó felhasználók garázsában, sufnijában nem sűrűn fordul elő. Marad tehát a csőfogó, esetleg satu, jobb esetben kiscsavarhúzó-kalapács kombó - és sanszosan maradandó sérülések az alkatrészen.


Egy kis ügyességgel azonban elkészíthető az itt következő egyszerű kis szerszám - az anyagigénye filléres, és bár kell vele valamennyit 'bíbelődni', a végén mindenképpen megéri - mert nemcsak szétszedni kell tudni a teleszkópot, de a frissen újrakrómozott, drága pénzen felújított alkatrészekből szakszerűen össze is kell majd rakni.


Kezdjünk hát neki.


Vegyük például ezt a valamikor jobb időket látott, eléggé ritka, sárga P10-est.

Az első teleszkóp ugyan mozog, de érezhetően nem stimmel belül valami, meg egyébként is króm már csak nyomokban van rajta.


(A villaszár kiszerelését itt most nem tárgyalom, valamikor majd visszatérek még rá, mert ahhoz a művelethez is van egy ügyes kis szerszámom, ami meg tudja könnyíteni az életünket.)



Első lépésként letisztítom a záróhüvelyt (mennyivel jobban néz ki, még a króm is majdnem menthető), és megmérem két lényeges méretét, ami kell a szerszám megtervezéséhez.

Azt már megfigyelhettétek, hogy szeretem a kis eszközeimet mindenféle hulladékból előállítani .

Ez nem egyfajta mánia, mégcsak nem is a csóróság vitt rá, sokkal inkább a türelmetlenségem az oka. Amikor a motorszerelgetésben elérkezek egy feladathoz, ami a hagyományos szerszámparkkal (szakszerűen) nem oldható meg, akkor gyorsan kell megoldást találnom, mert már szeretném a következő lépést megtenni.

Ilyenkor kezdődik a 'túrás', melyik vasdarabba lehet beleképzelni a leendő célszerszámot, amiből aztán 'sebtiben' ki is lehet 'faragni' az eszközt, hogy aztán mehessek tovább.


Jelen esetben egy darab 2"-os csőre és néhány csavarra esett a választás.

A cső azért szerencsés, mert a belső átmérője épp csak annyival nagyobb a hüvely 52 mm-es (+/-) külső átmérőjénél, amennyire nekünk szükségünk lesz. Célszerű a lehető legvastagabb falú csövet keresni - később kiderül, miért.

A négy csavar fogja majd meg a hüvelyt a négy kis furatnál, és nagyon fontos, hogy a csavarok helyét a lehető legpontosabban fúrjuk elő - ez a rész igényli a legtöbb figyelmet az elkészítés során.

A cső palástján egymástól tized mm pontosan egyforma távolságra és teljesen egy vonal mentén kell elhelyezkedni a furatoknak, illetve pontosan sugárirányban valamint a cső hossztengelyére merőlegesen kell fúrni, hogy ne álljon egyik csavar sem 'csálén', mert akkor nem fognak 'beletalálni' a hüvely kis lyukaiba.

Fúrás után menetfúrás következik, majd összeszereljük az egészet a hegesztéshez.

Fontos, hogy a felhegesztendő anya ne legyen 'ráhúzva', csak kézzel lazán ütközésig tekerve - máskülönben a csavar szorulni fog.

Ahogy a képen is látszik, a négy kisebb csavaron felül van még két hosszabb: ezek szolgálnak a hajtókar céljára. Nálam 2db M10x200-as csavar látja el a feladatot (az volt éppen a fiókban).


Pár szót még a csavarokról: M8-as csavarokat használtam, éspedig azért, hogy az anyákat majd könnyebben fel tudjam hegeszteni a csőre, illetve a nagyobb csavarfej jobban 'kézreáll', mint pl. az M6-osé, ami persze szintén megfelelne.

Bármelyikre esik is a választás, javasolt a minimum 8.8 szilárdságú csavarok használata - nekem is azok vannak benne. Az imbuszcsavart meg azért választottam, mert kerek a feje, könnyebb kézzel csavarni - sőt meg is lehet recézni, de ez nálam egyelőre elmaradt.


Ha valaki nem akar bíbelődni a hegesztéssel, kellően (min. 3 mm) vastag falú cső esetén csak a négy M6-os (vagy akár M5-ös) csavarral, felhegesztett anyák nélkül is elkészíthető a szerszám, úgy még egyszerűbb. Arra viszont számítani kell, hogy nagyobb erőkifejtésre valószínűleg nem lesz alkalmas (pl. nagyon 'összerohadt' villaszár esetén).


Tehát akkor hegesztünk - íme, az eredmény: ez a ronda, bibircsókos kis 'izé' lesz a szerszám.



Kéretik a hegesztési varratokat nem minősíteni, 'gyorsba' készült a cucc, csak ívhegesztő van otthon, meg nem is vagyok hegesztő !



A hegesztés után néhány dolgot átnézünk: a cső belső felén a menetes furatoknál a sorját lereszeljük, illetve a csőnek is belül sorjamentesnek kell lennie, hogy a sorja meg ne sértse a krómozott felületet.

Előfordulhat, hogy maradt a csőben ovalitás (vagy elhúzódott hegesztéskor), ezért a belső átmérőt szükség esetén ki kell munkálni a megfelelő méretre.

Lassan elkészülünk, már csak csavarok végeit kell kialakítani a záróhüvely furataihoz.

Itt kell hagyni némi toleranciát, ezért a furatokhoz képest pár tized mm-rel kisebb a kis 'tüskék' átmérője.




Jöhet akkor 'a' művelet: a villaszárról lehúzzuk a rugót, felhúzzuk a záróhüvelyre a csövet, és betekerjük a csavarokat. Felülről belenézve látjuk, hogy beletalálnak-e a furatokba. Mikor mindegyik a helyén van, kézzel lazán ütközésig betekerjük mind a négyet, meghúzni nem kell. Ezután mehet a két hajtószár csavar is a helyére - a kontraanya azért van, hogy a csavarok vége ne érjen hozzá a hüvely krómozott felületéhez.

Alsó villaszárcső satuba befog, nekiveselkedik, hüvely leteker. Kész, ennyi volt!

Még ezt a rendesen összerozsdásodott darabot is könnyen szét lehetett tekerni, és a záróhüvelyen nem keletkezett semmi sérülés.


Jó kis cucc lett, nem ?



* 'folyt. köv.'