MZ TS 125 kapcsán merült fel a fórumon a gyújtásállítás kérdése. A teljesség igénye nélkül megpróbálom összefoglalni az ezzel kapcsolatos eddigi tapasztalataimat. Elsősorban a megszakítós gyújtások állítását taglalom, hisz a gyakorlatban az egyszer jól beállított elektronikus gyújtás ritkán igényel utánállítást, nem kell vele foglalkozni.

Miért van szükség előgyújtásra?

A motor működése akkor a leghatékonyabb, ha a hengerben létrejövő robbanás akkor fejti ki hatását, amikor a dugattyú a felső holtpontban van. Ha a robbanás az ideális időpontnál előbb történik, akkor visszafogja a még felfelé haladó dugattyút, ha pedig késik, akkor a robbanótér növekedése gátolja a legnagyobb erőkifejtést. Az ideálistól eltérő gyújtásbeállítás teljesítménycsökkenést és üzemanyag túlfogyasztást okoz.
A megszakító, mivel mechanikus elem, a használata során kopik, használódik és deformálódik. Ezért szükséges, hogy a gyár által meghatározott időközökben ellenőrizzük a megszakítóhézagot és az előgyújtás beállítását. Ajánlatos 5-10000 km futásteljesítmény után a megszakítók cseréje, ami szintén indokolja a gyújtásállítást.

Mi a teendő?

A gyújtásalaplap motorkerékpároknál többnyire a dinamóra (generátorra) van szerelve, a jobb oldali blokkfedél levétele után hozzáférhetővé válik. Trabantnál és Wartburgnál egy külön fedél takarja, míg négyüteműeknél többnyire a gyújtáselosztó fedelét kell levenni.
Az első feladat a megszakítóhézag ellenőrzése illetve beállítása. Ehhez hézagmérőre van szükség, ami lehet egy a helyes hézagnak megfelelő vastagságú lemezdarab is. Régen útszéli állításoknál pl. használtak cigarettapapírt is ilyen célra. Persze annak is tudni kellett a vastagságát, én már nem tudom.
Állításnál a főtengelyt olyan állásba hozzuk, hogy a megszakító teljesen nyitva legyen. A hézagmérőt betesszük a megszakító üllője és kalapácsa közé és az excenteres csavarral addig állítjuk, amíg a hézagmérő szorosan illeszkedik a két alkatrész közé.
Ha ezzel megvagyunk a következő lépés az előgyújtás beállítása. Itt ismételten mérőeszközre van szükségünk. A legpontosabban egy erre a célra gyártott indikátorórával lehet beállítani. Az NDK-ban gyártottak ilyent, én is ott vettem az enyémet, még a nyolcvanas évek elején. Volt is belőle némi bonyodalom, mert a drezdai repülőtér monitorán, mikor a csomagom átvilágították, megjelent valami kerek óraszerűség. A vámos lánynak egyből felkeltette az érdeklődését és megkérdezte, mit lát a képernyőn? Én ártatlanul válaszoltam, hogy gyújtásbeállító készüléket. Csak utána döbbentem rá, mit mondtam, szerencsére Trabant gyújtásállításban jártas férfikollégája odalépett és tovább intette a "veszélyes szerkezetet" tartalmazó bőröndömet.
Az indikátorórát a megfelelő közdarab segítségével betekerjük a gyertyanyílásba és a főtengely menetirányba történő forgatásával megkeressük a felső holtpontot. Innen visszafelé számoljuk az előgyújtás időpontját. Tehát ha a felső holtpontunk 7 mm-nél van, értelemszerűen 3 mm-es előgyújtásnál 4 mm-nél lesz az előgyújtásunk.
Ezután egy próbalámpát (vagy zümmögőt) csatlakoztatunk a megszakító és az akkumulátor pozitív saruja közé. Így a megszakító zárt állásánál a próbalámpa világítani fog, nyitott állásánál pedig értelemszerűen elalszik. Én szívesebben használok "zümmögőt", a szememt csak az óra "foglalja le", a megszakító állapotát "hallom".
Lényeges, hogy a gyújtásállítás során a főtengelyt mindig menetirányba forgassuk, hogy a rendszer holtjátékából adódó pontatlanságot ki tudjuk küszöbölni. Az alaplapot rögzítő csavarokat annyira fellazítjuk, hogy a gyújtáslapot el tudjuk forgatni, majd azt addig állítjuk, míg a lámpánk a megfelelő óraállásnál alszik el.
Itt jegyezném meg - bár ezzel sokszor sokan vitatkoztak már - én a gyári értéknél kicsit kisebb értéket állítok, mert fixa ideám, hogy a mai üzemanyagok gyorsabban égnek.
Ha a megfelelő értéket beállítottuk az alaplap forgatásával, akkor a rögzítő csavarokat meghúzzuk és ismételten leellenőrizzük a próbalámpa és az indikátoróra segítségével az előgyújtás időpontját. Ha nem megfelelő, korrigálunk.
Többhengeres - de hengerenkénti megszakítós (Trabant, Wartburg, Pannónia P20, 350-es Jawák) - a fenti műveleteket a többi hengernél is megismételjük és ha mindent jól csináltunk, nagy valószínűséggel könnyebben indul és kevesebbet fogyaszt a motorunk.

Néhány típusspecifikus fogás:

A Trabant gyújtása röpsúllyal van ellátva, ami alapállásban a könnyebb indítás érdekében felső holtpontra húzza a gyújtást, majd mikor a motor már forog, áll be az előgyújtás az értékére. Gyújtásállításnál egy célszerszám segítségével a röpsúlyt ki kell akasztani.

Az T-típusú Pannóniák oldalgyertyás hengerfejjel készültek, itt az indikátoróra nehezen lenne alkalmazható. Ezért nem vagyok rest leszerelni a tankot és a hengerfejet, aztán a henger felső peremétől mérem az előgyújtást, egyszerűen tolómérő segítségével.

Ezek az én állítási módszereim, de léteznek más módszerek is. Sokan alkalmaznak pl. körtárcsát, ami fokbeosztással van ellátva. Korábban ugyanis az előgyújtást nem milliméterben, hanem fokban adták meg.
Láttam már alkalmazni mérőóra helyett olyan készüléket, amit szintén a gyertyanyílásba lehetett csavarni és a közepében a dugattyú egy milliméter beosztással rendelkező rudat mozgatott.