Közlemény

Collapse
No announcement yet.

Ki az igazi veterános?

Collapse
X
 
  • Szűrők
  • Idő
  • Megjelenít
Clear All
new posts

    #76
    dongos78 eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
    Lehet, ha milliomos lennék, én sem otthon fújkodnám a sárvédőket, meg nem magam gyártanám le az új kábelezéseket, könnyebben elkerülném a mostani anyázásokat. Ki tudja...
    Komolyan mondom, őszintén kívánom, hogy legyen ebben részed! Bár nem vagyok milliomos, de úgy érzem, ha azzal foglalkozom, amihez értek, több eredményt érek el, mintha olyan csinálnék, amiben nincs gyakorlatom, se gépem, se felszerelésem, és így esetleg az eredmény nem tesz elégedetté.

    Persze kérdés az, mi a cél.
    - egy működőképes veterán gép ujra készítése,
    - avagy egy olyan gép készítése, ami ugyan azt tudja olyan üzembiztosan, mint 40-60 évvel ezelőtt, amikor kijött a már ma már nem létező gyárból. És lehetőleg ugyan olyan gyári csilli-villi állapotban...

    mert úgy érzem ehhez majdnem mindenkinek kell több-kevesebb külső szakműhelyt igénybe venni, ha csak nem rendelkezik saját forgácsoló, festő, stb. kapacitással...

    Hidd el kedves Dongos78, én nagyon sokat szereltem ifjú koromban a TLF-emet árokparton. Csak egy példa, Kazincbarcikán a Borsodchem előtti egyenesben menetközben úgy kilőtte a gyertyát a motor, hogy...és vitte a gyertya a menet felét is!

    Akkoriban még volt rongy-zsebkendő is, (nem csak papir) és egy ilyen zsebkendővel együtt erőszakoltam új gyertyát a henger fedélbe, és másodikkal (alapjáraton) így jutottam el Putnokra az ottani mgtsz (mezőgazdasági termelőszövetkezet) gépműhelyébe, ahol a forgácsoló (esztergályos) ismerősöm vágott új menetes acélpersely a hengerfejbe.

    De sorolhatnám a problémákat.

    Ellenben a mult hétvégén, mentem a géppel 600 azaz hatszáz kilométert, gyertya csere nélkül!!!! Tudod milyen jó érzés töltött el???? mindig indult, 1-2-3-4-5 rúgásra, (attól függően, mennyire volt felhevülve) de szerelgetés nélkül!!!

    Hát én meguntam a bütykölést, most már élvezni szeretném a jó öreg gépet, (nyilván nem 110-el) és ehhez nekem szaki-ra volt szükségem, mert annyi időm, és IDEGEM!!! már nincs, hogy árokpartokon kisérletezgessek, csavarhuzóval, kombinált fogóval.

    mert korábban is ilyen üzembiztos lett volna a gép, ha értek hozzá (a beállításokhoz, javításokhoz). Abban a korban, amikor még internetes fórum nem volt (=számítógép sem) és a szakmai tapasztalatok nem kerültek közkincsé ilyen viharos gyorsasággal.

    Akkor csak a villáskulcs, és a csavarhúzó volt. Azzal cseréletem dugattyút. Főtengely kiegyensúlyozás?? Pannóniánál?

    hát faluhelyen nem is láttam olyan embert, aki hallott volna ilyenről...




    És most esett le, hogy mi magunk - akik veterán motorokat szerelünk, (mert kicsit nekem is kell, még csilli-villi műhely után is, pl. olajcsere stb.)

    szóval mi magunk különböztetjük meg magunkat és másokat, hogy ki a veterános és ki nem!!!!

    És mindenki úgy érzi, ha belül azt érzi hogy veterános, akkor veterános!!!!!

    és ha a "nepper" is így érez belül?????? akkor mi kivülről ítélünk? és ha minket ítélnek kívülről????

    Komment


      #77
      joker eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
      Szerintem meg sokkal nagyobb veterános -az a gazdag milliomos genya
      Egy csomó ilyet ismerek, mert dolgoztam, dolgozom nekik. Hidd el, az anyagiakat félretéve én sokkal inkább lefelé húzok. Remélem ezzel nem bántok meg senkit. Az is lehet hogy ez inkább fölfelé van, legalábbis emberileg.

      Komment


        #78
        Sziasztok!
        Joker summája remekül foglalja össze a nem létező problémát! Szép volt Joker!
        TLF65 kérdései pedig csak erősítik!

        Aki BÁRMI okból tesz ezekért az öreg vasakért az JÓ!!!
        Mert megőrzi, jót tesz az utókornak!

        Én szeretem babrálni a gépet, jó érzés amikor megoldok egy problémát, jó, hogy ismerem minden csavarját, de...
        Van amikor inkább motoroznék, és nem térdelnék mellette, nem értek mindenhez, így szakember segítségét is igénybe veszem, simán vennék felújítva is veterán gépet és nem zavarna, hogy nem én csináltam, ha bejönne az a bizonyos ötös, akkor pláne sokat!!! Nekem tetszik a felújított vas, ami csillog, de az eredeti, patinás rozsdakupacot is szépnek látom a sufni végében! Szeretem a kétütemű illatát, a négyütemű hangját... mindegy, még az új gépekét is!
        Oly mindegy ez tényleg!
        Csak maradjanak meg valahogy ezek az értékek! Mindenki annyit és úgy tegyen hozzá a megőrzésükhöz amennyit és ahogyan tud és akar.
        Egy csepp is egy csepp! Attól is több van a pohárban!

        Ja, és még valami: ÉN VETERÁNOS VAGYOK!
        ÉS MIÉRT? MERT ÍGY ÉRZEM ÉS ÍGY DÖNTÖTTEM!
        Hogy más látja e rajtam... azt pedig lesz..om.

        Ti is döntsétek el magatokról mindenféle szempontrendszer nélkül szerintem...
        Utoljára szerkesztve a következő által: taluga; 2013 ápr. 25, 20:08.

        Komment


          #79
          Aki BÁRMI okból tesz ezekért az öreg vasakért az JÓ!!!
          Mert megőrzi, jót tesz az utókornak!
          Én ezzel maximálisan egyet tudok érteni.

          Az is veterános, aki nem ért a szerelésükhöz különösebben, de gyűjti őket. Az is veterános, akinek akár csak egy veterán korú járműve van és életet lehel bele.
          Sőt, én még azt is veteránosnak tartom, akinek nincsen egyetlen járműve sem, de korabeli szakirodalmat gyűjt, elmélyed benne.

          A kereskedők, alkatrész utángyártók az én értelmezésem szerint nem veteránosok, ha az üzleti megfontolásokon túl egyéb érzelmi viszonyulásuk nincsen a témához, még akkor sem, ha érteniük kell valamilyen szinten ahhoz, amit gyártanak, árulnak...
          Persze ha mellette gyűjtők is, akkor az más...

          Abban biztos vagyok, hogy veterános témában az érzelmi affinitás nélkülözhetetlen fogalmi elem, mert amúgy semmi nem magyarázná azt, hogy az ember egy sok pénzt és munkát felemésztő és cserében még hangos, túl sok benzint zabáló és olajat köpködő, nem túl üzembiztos paripával akarjon foglalkozni...

          A "fertőzés" amúgy jól terjed családon belül...

          Click image for larger version

Name:	201405021725.jpg
Views:	1
Size:	196.0 KB
ID:	140936

          Komment


            #80
            Tökéletesen megfogalmaztátok a "veterános" fogalmát.
            A "hangos, túl sok benzint zabáló és olajat köpködő, nem túl üzembiztos" kifejezéssel már nem értek egyet annyira...
            Ezek a tulajdonságok gép és tulajdonos függőek.

            Komment


              #81
              A „hangos, túl sok benzint zabáló és olajat köpködő, nem túl üzembiztos” kifejezéssel már nem értek egyet annyira...
              Ezek a tulajdonságok gép és tulajdonos függőek.
              Igazad van...ez mutatja a horizontomat...Csepel, Pannónia...

              Komment


                #82
                Én a képen szereplő utánpótlás neveléssel teljesen egyet értek lásd a " lányom esete", az pedig,hogy mennyire lesz megbízható a gépünk sok esetben az alkatrész árak megfizethetősége szab határt számunkra. Nem tartom szégyennek ha útközben elő kell venni a szerszámot mert elfogyott a megszakító hézag!,de utána megyek tovább kivétel ha a nafta fogy el mert a tankom tisztasága még mindíg nem megoldott teljesen.

                Komment


                  #83
                  TLF65 eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                  Ha ma megyek a saját motorommal, 1961-es TLF, akkor veterános vagyok az úton?
                  És ha utána rá ülök a fiam 2011-es Hondájára, akkor meg nem vagyok veterános?
                  Dehogynem! Csak nem látszik!

                  TLF65 eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                  Abban a korban, amikor még internetes fórum nem volt (=számítógép sem)
                  Volt akkor is, csak csarnokot építettek neki.

                  Komment

                  Ugrás az oldal tetejére
                  Working...
                  X