„Nnnnnna. Ahogy már Zoli említette, megvannak a vizsgák. Megkaptam életem első (!) rendszám-matricáját! Az elsőkerék-csúsztatás nem igazán ment, lassulás is bajosan, de nem szívóztak.
Az út is problémamentes volt, azon már meg sem lepődtem, hogy elment a töltés... Mikor már ragasztották a matricát, hiába próbáltam arcomra kiülő rémes mosolyomat erővel letörölni, nem ment. Fültől fülig ért a szám, hiányos fogsoromat feltárva a nagyvilágnak, és mikor Krisztián 90-nél beelőzött, a vigyor csak még szélesebb lett, az erős szembeszél szájpadlásom alá kapva letörte fejem tetejét, amit elhagyva váltam Én a fej nélküli motorossá, de erre a névre nem voltam méltó, mert fejem alsó része azért megmaradt, így inkább Állkapocs, vagy Kapocs lett a nevem, és ha valaki elenged egy kis szópoént, hogy: Neked már áll, Kapocs?-hehe, én a jó viccen derülve bugyborékoló hangot hallatok, ahogy gégefedőmből kiálló, kígyóként vergődő nyelvemet csapkodom, mint régi leszáradt ág helyén növő új, kobak-rügyet, és eresztek belőle egy új, szép kókuszt, így válva saját anyámmá, és az anyai örömöket mindenkivel megosztani kívánó rétorrá.. Bár ez nem igazán tartozik most ide.
De vajon mi lehet a töltésemmel?”
ural.hu :: ricsi :: 2003. júl 24.