Többek között olyant, hogy a típusjelzés ugyan „1200” – ami a VW-bogárnál eddig az 1192 ccm-es hengerűrtartalomra utalt – , itt viszont a típusjelzéstől eltérően 1285 ccm-es motorról szólnak a leírások. És némi magyarázatot kíván a külső is, amely első pillanatra olyannak tűnik, mint a megszokott 1200-as vagy 1300-as VW-kocsik hagyományos bogárformája, de egy tüzetesebb vizsgálódás itt is mutat eltéréseket.
Szándékosan nem változásokról írunk, mert a gyár úgy fogalmazta meg a bogárra vonatkozó alapelveit, hogy „Fejleszteni és nem változtatni”. Ennek ellenére már 1970-ig nem kevesebb mint 2253 módosításról szólt az a gyári jelentés, amely a Ferdinand Porsche által tervezett klasszikus VW négy évtizedes múltját elemezte.
Mi akkoriban sok-sok oldalt írtunk a kisebb és nagyobb bogarakról, hiszen több ilyen modellt kaptunk próbára. Tettünk olyan megjegyzést is, hogy az évtizedes torziósrudak helyére került csavarrugók alkalmazását inkább a gyártási racionalizálás, valamint a kocsi orrában levő csomagtér növelése indokolta, és nem az, hogy a torzió nem felelt meg. Ezt most nem azért is idézzük fel, mert az idén hozzánk kerülő félezer VW-kocsi – szemben a korábbi 1300-as sorozat darabjaival - elől-hátul torziós rugózású. Igaz, a kocsi orrában levő csomagtér így a régi, szűkebb méretű, vagyis 190 dm3-es, tehát nem 220 dm3 terjedelmű, és a pótkerék sem vízszintesen fekszik ott. A mi tapasztalataink szerint azonban a 30 dm3 plusz különben sem jelentett túl sok előnyt, hiszen a bogár így is, úgy is a szűkre szabott kocsik csoportjába sorolható. Azoknak viszont ideális autó lehet, akik az év nagy részében egyedül vagy kettesben utazgatnak, és nem hiányolják a négy ajtót sem, no meg a más típusoknál ennél jóval tágasabbra méretezett és csendesebb hátsóteret.
Akik nem ragaszkodnak az úgynevezett fokozott kényelemhez – a családi kocsinak jobban megfelelő típusokhoz –, a VW más előnyeiért áldoznak nálunk magas felárat. És azt most is hangsúlyozzuk, hogy az igazi VW-jelleghez még mindig az 1200-as áll a legközelebb. Annak egyszerűsége, tartóssága teremtette meg a továbbfejlesztés alapjait. Erről írják a wolfsburgi kiadványok, hogy a legtakarékosabb, a leggazdaságosabb tagja a már bizony kínosan népessé vált, hihetetlenül sok variációt nyújtó bogár családnak.
Reméljük, azáltal, hogy a 34 lovas motor helyére most a 44 lóerős változat kerül a józanul szolíd karosszériába, még takarékos marad a kocsi fogyasztása. Bár az sem mindegy, hogy ehhez a típushoz a 91-es oktánszámot írják elő, míg a kisebb teljesítményű motor a 87-es benzinnel is megelégszik. (Az NSZK-ban megjelent MOT című lap mérései szerint a „VW 1200/44” átlagos fogyasztása 10 liter 100 km-rem illetve négyes fokozatban 100 km/ó sebességnél 8,5 liter a fogyasztás.) Mi éppen ezt a típust, illetve ezt a változatot még nem próbáltuk ki, így hát csak a látott megoldásokról és néhány gyári adatról írunk. De ezeket máris sokan kérték azóta, hogy a „VW 1200” behozataláról hír jelent meg a napilapokban.
A kocsi külsejéről csak annyit, hogy hozzánk négyféle színben – atlaszfehér, tengerkék, szenegálpiros, narancssárga – szállítják, elől-hátul csillogásmentes fekete ütközőkkel, fekete szélvédőtörlő-karokkal, fekete csomagtérnyit fogantyúval, és az üvegek gumiágyazásában sem találunk fémkeretet. A jellegrajz választ ad a szerkezeti elrendezésre, és a lényegesebb első méretek ugyancsak leolvashatóak az ábráról. A tengelytáv 240, a nyomtáv elől-hátul 120/130 cm, a tank 40 literes, a gumiméret jelzése 5,60-15. Szólunk a kétkörös biztonsági fékről, a biztonsági betétes kormányrúdról és a dicséretesen nagyra méretezett hátsó lámatestekről is.
| léghűtéses, 4 hengeres boxer-farmotor, 1285 kcm, 44 din lóerő, 4100 fordulat, 7,5:1 sűrítés |
| négyfokozatú szinkonváltó, torziós rugók, dobfék |
| a kocsi hossza 406 cm, szélsesség 155 cm, magasság 150 cm, önsúly 760 kg, terhelés 280 kg, sebesség 125 km/ó |
