Előszó: A jelenlévők mindig kivételek !
A saját tapasztalataimat fogom veletek megosztani, és remélem lesz aki meg tud cáfolni.
Első alkalommal 1987-ben találkoztam a jelenséggel. Az M3-autópályán mentünk a menyasszonyommal Budapest irányába. Sátorozni indultunk Velencére. Jött szembe nyugati motorokkal egy külföldi csapat, és mindegyikük elkezdett nekem integetni. Majd elolvadtam a gyönyörtől. Észrevettek engem és a gagyi MZ-met a nagy menő nyugatiak, és barátként üdvözöltek.
Aztán teltek az évek itt is megjelentek a nyugati motorok, és egyszer csak azt tapasztalom hogy mindenki hadonászik mindenkinek.
De vajon KINEK SZÓL AZ ÜDVÖZLÉS ? A motort vezető valakinek, aki felé egyfajta összetartozást szeretnénk kifejezni, vagy a feneke alatt dübörgő lóerőnek.
Aki közülünk nagyobb motorral is közlekedik, az pontosan tudhatja miről írok. Mikor a négyhengeres Suzukimmal motorozok, és a sok króm már messziről kiveri a szembejövő szemét, akkor mindenki haver. Mindenki üdvözöl. De ha az MZ vel vagyok akkor már senki észre nem vesz.
Megint átvettünk egy szokást amit nyugaton láttunk valakitől, és lemajmoltuk mert milyen jópofa, de nincs mögötte semmilyen tartalom.
87-ben mikor mentünk Velencére, a Budaörsi úton az Osztyapenko szobornál meghalt alattunk az MZ. Nem bírta a hűtés nélküli araszolást a dugóban, és felfőtt a kondi. Ott álltam egy kis sarki bolt bejárata mellett , és azt sem tudtam merre induljak alkatrészért. A" közelben" találtam egy benzinkutat ahol ugyan nem volt alkatrész, de ott állt néhány motoros srác akiktől útbaigazítást reméltem. Mikor elmondtam a bajom, egy ETZ-s fiu elővett egy kondit és nekem adta. Még kifizetni sem engedte. Ha most olvassa és magára ismer, ismét köszönöm neki. Mint ahogy köszönöm annak a Simson Stáros bácsinak is, aki a boltba jött vásárolni, és látván a bajomat szó nélkül hazament, és mire visszaértem a "beszerző " utamról ö is ott várt egy kondival.
Talán hosszúra sikerült ez a kis történet, de megmutatta hogy mi az igazi önzetlenség és motoros összetartozás. Nem az integetéstől javult meg a motorom.
Sajnos a nyáron volt alkalmam ismét megtapasztalni a jelenséget. A Miskolc közeli 26-os úton, szinte ugyan azon a helyen robbantam le az MZ-vel, majd később a Suzukival is. Mind a két esetben üzemanyag ellátási probléma volt. Valami " Bermuda jelenség " tizedeli ott a motorosokat
vagy csak engem.
Az MZ szerelgetése közben senki nem állt meg, de a Suzukinál már igen. Egy csopperes koma ajánlotta fel a segítségét. A motorja típusát nem tudom megmondani, mert nem látszott belőle semmi a sok ráaggatott bőrtől, agancstól, meg mindenfélétől. Az utánfutó kulija egy boroshordó volt.
Köszönet neki is.
Ha legközelebb lerobbanok megvárom hogy jöjjön arra egy Pancsi, Jáwa, MZ, stb. mert nekik talán partner leszek.
Mir-mur
A saját tapasztalataimat fogom veletek megosztani, és remélem lesz aki meg tud cáfolni.Első alkalommal 1987-ben találkoztam a jelenséggel. Az M3-autópályán mentünk a menyasszonyommal Budapest irányába. Sátorozni indultunk Velencére. Jött szembe nyugati motorokkal egy külföldi csapat, és mindegyikük elkezdett nekem integetni. Majd elolvadtam a gyönyörtől. Észrevettek engem és a gagyi MZ-met a nagy menő nyugatiak, és barátként üdvözöltek.
Aztán teltek az évek itt is megjelentek a nyugati motorok, és egyszer csak azt tapasztalom hogy mindenki hadonászik mindenkinek.
De vajon KINEK SZÓL AZ ÜDVÖZLÉS ? A motort vezető valakinek, aki felé egyfajta összetartozást szeretnénk kifejezni, vagy a feneke alatt dübörgő lóerőnek.
Aki közülünk nagyobb motorral is közlekedik, az pontosan tudhatja miről írok. Mikor a négyhengeres Suzukimmal motorozok, és a sok króm már messziről kiveri a szembejövő szemét, akkor mindenki haver. Mindenki üdvözöl. De ha az MZ vel vagyok akkor már senki észre nem vesz.
Megint átvettünk egy szokást amit nyugaton láttunk valakitől, és lemajmoltuk mert milyen jópofa, de nincs mögötte semmilyen tartalom.
87-ben mikor mentünk Velencére, a Budaörsi úton az Osztyapenko szobornál meghalt alattunk az MZ. Nem bírta a hűtés nélküli araszolást a dugóban, és felfőtt a kondi. Ott álltam egy kis sarki bolt bejárata mellett , és azt sem tudtam merre induljak alkatrészért. A" közelben" találtam egy benzinkutat ahol ugyan nem volt alkatrész, de ott állt néhány motoros srác akiktől útbaigazítást reméltem. Mikor elmondtam a bajom, egy ETZ-s fiu elővett egy kondit és nekem adta. Még kifizetni sem engedte. Ha most olvassa és magára ismer, ismét köszönöm neki. Mint ahogy köszönöm annak a Simson Stáros bácsinak is, aki a boltba jött vásárolni, és látván a bajomat szó nélkül hazament, és mire visszaértem a "beszerző " utamról ö is ott várt egy kondival.
Talán hosszúra sikerült ez a kis történet, de megmutatta hogy mi az igazi önzetlenség és motoros összetartozás. Nem az integetéstől javult meg a motorom.
Sajnos a nyáron volt alkalmam ismét megtapasztalni a jelenséget. A Miskolc közeli 26-os úton, szinte ugyan azon a helyen robbantam le az MZ-vel, majd később a Suzukival is. Mind a két esetben üzemanyag ellátási probléma volt. Valami " Bermuda jelenség " tizedeli ott a motorosokat
vagy csak engem.Az MZ szerelgetése közben senki nem állt meg, de a Suzukinál már igen. Egy csopperes koma ajánlotta fel a segítségét. A motorja típusát nem tudom megmondani, mert nem látszott belőle semmi a sok ráaggatott bőrtől, agancstól, meg mindenfélétől. Az utánfutó kulija egy boroshordó volt.
Köszönet neki is.Ha legközelebb lerobbanok megvárom hogy jöjjön arra egy Pancsi, Jáwa, MZ, stb. mert nekik talán partner leszek.
Mir-mur
) dacára aktuális téma ez. Szívet melegető érzés, mikor így üdvözölhetjük egymást. Nekem is sok ilyen élményem van. Egy biztos: tapasztalatom szerint kezdetben csak túramotorosok között tapasztaltam. Kb Szolnoktól északra már működött a dolog a 80-as években. Békésben volt lemaradás ilyen téren is.
Komment