Zittau, Szászország keleti csücskében fekszik. Egy a II Ottokár Cseh Király által alapított kb. harminc ezres város melyet három országhatár övez. Csehország, Lengyelország és persze Németország határa. A város maga egy mostanra festőire felújított igen vonzó hely. Gyönyörű hegyes vidékkel körülvett. Szóval három évvel ezelőtt télen odalátogattunk. Edinburghbol repülővel utaztunk Berlinbe ahol kölcsönkaptuk az anyukájának a Peugeot 206-asat. Kb. 4-5 óra alatt meg is érkeztünk, amit en már nagyon vártam, hisz a lelki szemeim előtt felsorakoztak a Keletnémet-ország délkeleti csücskében még mindig fellelhető Wartburgok, Trabantok es Barkasok hada. A had melyben sajnos csalódnom kellett, habar ugyan más csodát találtam helyette.
A környék csodálatos, de aki a fent említett járművekért menne, annak csalódást fog okozni. A régi keletnémet pöfögők teljesen eltűntek. Trabantot csak a Berlini Trabant szafarinál láttam sajnos. Viszont felfedeztem valamit Zittauban amire nem számítottam. Mar odafele menet is feltűnt, egy két teherautó, ami a keleti blokkban ugyan nem örvendett nagyon jó hírnek, én nekem személy szerint a kedvenc legjobban kinéző régi teherautó volt mindig is. Imádom az egyszerűséget es a „szépséges” rondaságát. Nem mondom, egy Csepel, vagy egy Ikarus barmikor megdobogtatja a szívemet, de ezt a teherautót/ buszt barmikor meglátom akárcsak egy képen is egyre jobban erősödik bennem az érzés: Ebből lesz a következő lakóautó.
Szóval Zittaau környéken akkor számomra még megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag egész sok még mindig erdészeti vagy hobbicélra tartott ROBUR-t láttam. Kérdeztem is Susant, hogy tud-e valamit erről, miért van ilyen sok belőle. Ő nem tudta. Aztán kiderítettem. Zittau volt a szülőhelye a VEB Robur-Werke Zittau gyárának ahol a hírhedten sokat fogyasztó 3 tonnás teherautókat készítették. Számomra viszont ezek a teherautók tetszettek mindig is. Mindig szerettem a formájukat, a csúf békaszemüket es a buszt pedig egyenesen csinosnak tálalom.
Érdekes módon bár a Roburt (ami egyébkent tölgyfát jelent és a jelvényük egy hajtókarra emlékeztet) mindenki ismeri Magyarországon, szerintem nem sokan tudnak arról, hogy milyen régi történelemmel rendelkezik a gyár.
1888-ban Karl Gustav Hiller alapította a gyárat. Meglepő módon, Hiller a mai "Cheer-Leaderek" által használt Pom-ponok gyártására alkalmas gépekkel kereskedett. Később egyik fő részvényese lett a gépgyártó vállalatnak Zittauban, par évvel azután, hogy egy Londoni kirándulása alkalmával megvásárolta a Rover (!!!) kerékpárok gyártási licenszét. Később ezeket a kerékpárokat továbbfejlesztette es Phänomen-Rover néven kezdte forgalmazni. Az ekkor megszerzett tapasztalatok birtokában kezdett bele a motorkerékpárok gyártásába 1900-ban amiket mar Phänomen néven árusított. 1905-től kezdett a gyár foglalkozni triciklikkel, majd 1910 és 1927 között a kínálatát kibővítette a négykerekű járművekkel is. Végül 1930-tol a kormány kérésére a gyár teherautókkal is kezdett foglalkozni. 1945-ig a Phänomen 14 különböző modelt gyártott. A II. Világháború után, mint sok minden más a Phänomen gyár is államosításra került. A Hiller család soha nem egyezett bele, hogy a márkanevüket használjak az új gyárban. Így jött létre a Volkseigner Betrieb VEB Robur-Werke Zittau, mely immáron csak teherautók gyártásával foglalkozott. Érdekes meg hogy a háború után a Vörös Hadsereg itt szereltetett meg mintegy 140 járművüket. Ez után a gyár több mint ötven éven keresztül gyártotta a közép méretű teherautóit es buszait. A modellpalettán minden megtalálható volt a négykerékmeghajtású Szafari tehergépkocsitól, a tűzoltó autón keresztül, a személyszállító buszig. Az alapvető konfiguráció és a beépített motorok megegyeztek. Szinte kizárólag léghűtéses benzin es dízel motorokat használtak. A különlegességük az volt, hogy kívülről nem lehetett megállapítani melyik-melyik, még a hangjukról sem! Az igen széles választékú modellpaletta annak volt köszönhető, hogy az államosítás során ehhez a gyárhoz csatolták a Bautzen-i (gyönyörű hely) karosszéria üzemet a Kamenz-i motor gyárat (gépjármű motor) és a Görlitz-i tűzoltó készülék gyárat is.
A kegyelemdöfést ennek nagy múltú gyárnak az újabb rendszerváltás adta meg, amely után az elavult járműveket forgalmazó gyár szinte azonnal tönkrement hisz nem tudtak versenyképessé tenni terméküket a keleti piac összeomlása után. A Robur sajnálatos módon közelébe sem ért egy modern Mercedes teherautó teljesítménynek. 1991 meg elkeseredetten próbáltak megmenteni a gyártósorokat Beutz diesel motorok beszerelésével, de mar túl késő volt, semmi nem tudta megmenteni és 1993-ban a gépek végleg leálltak. Ma a vállalat jogutódja gyárt gépjármű alkatrészeket. 2008-ban, amikor ott jártunk, a gyárnak már a nyomát sem lehetet látni, nagy nehezen az emberek kérdezgetésével sikerült beazonosítanunk a helyet, ahol a gyárépület lehetett es ahol manapság az alkatrészeket gyártják. A Roburra sajnos semmi nem emlékeztet azon a néhány lelkes tulajdonoson kívül, akik tip-top kondícióban tartják gépeiket. Láttam fatüzelésű kályhás lakóbuszt, erdészeti teherautót, mindenfélét.
Szomorú történet, de mint tudjuk Európában nem egyedülálló. Az Albion marka például hasonló véget ért, vagy a szívünkhöz egyik legközelebb álló: a Csepel.
Én magam pedig még jobban beleszerettem eme elhanyagolt markába. El is kezdtem mindenfele emléket gyűjteni vele kapcsolatban. Íme, itt van kettő, egy eredeti magyar gyártmányú izzókészlet, melyet édesapámtól kaptam:
Akit érdekelnek a Roburok, azoknak hadd ajánljak egy remek könyvet:
Christian Suhr - Prospekt Album, Band 1, Phänomen und Robur 1949-1993
En Zittauban vásároltam, de biztos máshonnan is meg lehet szerezni. És utoljára két video:
Egy hevenyészett térkép részlettel egészíteném csak ki:
[MAP]Zittau[/MAP]
Robur busz a Kex egyuttes hattereben: