Gondoltam nyitok egy blogot a fenti témában, hogy itt dokumentáljam - részben magamnak - miként haladok a munkával.
nos azzal kezdődött hogy a 360-asom rendbetétele után olthatatlan vágyat éreztem egy (csakis kéthengeres!) öregebb gép után. A szerelem alanya pedig egy 350-es Pérák lett. Hirdetés útján találtam rá. Lényeges szempont volt, hogy a tulajdonoslánc igazolható legyen. Ki tudja, de lehet szeretném forgalomba helyeztetni...
A gépre az ország közepén, Kecskemét mellet találtam rá. Rövid telefonos egyeztetés után kocsiba ültem és megnéztem a masinát. A gép darabokban volt de, rövid leltár után úgy találtam minden lényeges alkatrésze megvan. Szürke forgalmi, adásvételi az előz tulajtól.
Szóval az eladóval egymás tenyerébe csaptunk és bekerültek a gép darabjai a kocsim csomagtartójába.
Megérkezvén kipakoltam a cuccot a garázsban (motornak ilyetén állapotában nem nevezném )
Aztán összeállítottam lássuk milyen formája van mikor motornak néz ki:
végül is úgy gondoltam jó alap.
Készült egy lista a beszerzendő alkatrészekről, majd a brno-i börze meglátogatása következett két alkalommal. Beszereztem a szükséges alkatrészeket. A börzén megállapítottam hogy ehhez a típushoz is van gyakorlatilag minden "apróság" . A kilométeróra számlapjától kezdve a krómozott cuccokig. Az utángyártott alkatrészek közül a cseh gyártmányok tapasztalatom szerint megbízhatóak, a törökök között is van jó minőségű, de ezeknél az embernek nyitva kell tartani a szemét. Íme két kép a vásárfiáról:
Jelenleg a lemezmunkáknál tartok, a hátsó sárhányó felesleges furatainak valamint a szocituning alkatrészek eltüntetése megtörtént , helyére került a zsanér és a csomagtartó. Most így néz ki a gép.
Ez volt:
ez lett:
folyt köv..
2013.10.23.
Hát ez a projekt most már sokadszor jegelődött. Fő ok hogy a munkahelyemen sok a probléma, időm sincs nagyon meg ha hazaérek valahogy türelmem sincs... Pedig korábban a veteránszerelés szokott kikapcsolni. Ez van. a folytatás várat magára, de az elhatározás megvan, nem adom fel.