A régi Pannónia Darabos Zsozsi haveromé volt valamikor. 17-18 évesen szerezte be a nagyapjától, akinél már akkor is régóta a fészerben pihent. Persze lefutott gép volt, viszont nagyjából hiánytalan alkatrészileg”¦, sok rozsdával, kopott újrataknyolt fekete festéssel. Már akkor segédkeztem a sufnituningban, így a Pancsit is ketten kaptuk szét. Akkoriban kicsi volt a költségvetésünk, a szakértelem is messze volt a kívánatostól, néha több kárt csináltunk a szétszereléssel, mint az előző állapot. Nem részletezem”¦ a javítás után nem sokat gurult a gép. Megint szét kellett szedni a blokkot. Anyagi tőke hiányában csak tolódott a javítás, a masina nálam ládázódott be. Csipkerózsika kutyafasza ehhez az álomhoz képest”¦!
Most, 43 évesen szántam rá magam, hogy rendbe kellene tenni az öreg masinát. Van egy szerelő kollegám (Ádám Csaba), ő is veterán motorbuzi, sok segítséget kaptam tőle, tájékozott Pannónia kérdésekben. Igényesen szeretném helyreállítani az öreg gépet, lehetőleg gyári állapotban, így sok szakirodalmat, fényképet szereztem be. Veterán találkozókon is sokat fényképészkedek, de az internetről is sok kép beszerezhető az induláshoz.
A haverom időközben Kiskőrösön telepedett le, de azért hébe- hóba összefutunk, tartjuk a kapcsolatot. Már régebben beszéltük, hogy nekem adja dobozostul a Pannóniáját, neki kisebb gondja is nagyobb ettől, hogy kínlódjon vele. Most rákérdeztem, hogy milyen baráti árra gondolt. Azt mondta, keressek egy régi egyforintost”¦ Többször nyaggatott már, hogy mikor dobom össze a gépet. Sose álltam közelebb hozzá, mint most”¦ Szerencsém van a legalizálással is. Már nem is emlékeztem rá, de Ő átíratta a nevére a Pancsit, kivonatta a forgalomból, rendszám leadva. Én csak egy adásvételire emlékeztem a nagyapjával. Ez sem volt igaz, mert az idős egyik munkatársáé volt előtte (2. tulaj), vele írták a papírt. Azt mondja megvan a forgalmija”¦ Pár nap múlva a kezemben volt, a békebeli passzus. Ha ez mesélni tudna”¦
Mindenesetre így egész simán újra forgalomba helyezhető a gép.
Az első lépés a padlás feltúrása, az alkatrészek összevadászása volt. Az évek során azért homokfúvattam pár lemezt, a vázat, de utána is csak alapozva, szórógittezve lettek az elemek. Majd egy napom ráment mire mindent átnéztem, egy helyre pakoltam az elemeket, alkatrészeket. Feltúrtam az apróságokat, hol lehet a váztábla? Fura, de nem emlékeztem rá pontosan milyen típusú is a gép. Nos, meg is lett, a gyártási idő tisztázva – 1965. De a típus”¦ Zsozsi haverom állította, hogy T5-ös. Ja, a színe alapján ugye hazai széria, a leggyakoribb típus. A táblán viszont inkább 6-osnak nézném a beütött számot. Kis szakirodalmas kutakodás”¦ az évszám alapján mindkettő lehet. Nekiálltam egyengetni, tisztítgatni az alu lemezkét a számokkal. Mindjárt másabb: szóval tényleg T5-ös a kicsike. Ahogy írtam, ebből fut ma is még nagyon sok példány, (szerencsére). Az eredeti szín fekete, piros csíkozással, de én valami különlegesebbet szeretnék... Az Ocskay féle Típuskalauzban egy nagyon szép kék T6-os van világosszürke nyereggel. Hűű ez dögös, nekem ez kell! Semmi gond, T5-öst is gyártottak ilyen kivitelben exportra. A képen krómbetétes a tank, de készült telifestéses változatban is, fehér csíkozással. Szóval megszületett a döntés ilyen lesz!
Még egy nap az alkatrészek számbavétele, rendezgetése, csoportosítása”¦ ugyan mi hiányzik?
Az évek során azért gyűjtögettem, illetve a barátom is beszerzett pár dolgot. Így van két tank, két nyereg (egyik szivacsa sem használható), két lámpafej gyújtáskapcsolóval, plusz lendkerék, két hátsóvilla, egy új elsőgumi, kormány szerelvények, stb. Persze sok mindent cserélni kell: Új küllőket olcsóbb beszerezni, mint krómoztatni az eredetit. A moci saját kilométer órája fehér számlapos volt, aminek repedt volt a számlapja, ez el is kallódott az évek folyamán, viszont Zsozsi beszerzett egy 140-es fekete számlapost. Már nézegettem a neten, egész jó állapotú órák vannak (fehér számlapos), még felújított, vagy utángyártott is. (Csak pénz kérdése minden”¦) Ráakadtam egy nyers krómozott tankra is – hmm, ez csábító!
A problémásabb az ülés szivacsának a pótlása, mesterembert kíván. Két kipufogó könyök (új) beszerzendő, és persze sok - sok krómoztatás kéri majd a forintot. Egy teljes gumialkatrész garnitúra, tömítéskészlet, főtengely és hengerfelújítás. Munkára fel!
2012. augusztus 8. – első munkanap:
A vázat és a motorállványt készítettem ki erre a napra. A vázat én szakbarbárkodtam el, a sztendert valamelyik régebbi tulaj. Botor fejjel ledaraboltam anno a hátsó teleszkópok bakjait, hogy majd kicserélem MZ tagokra a hátsó rugózást, mert bengás volt az egyik lengéscsillapító. Vastagabb csapok lettek felhegesztve a német telóhoz.
Semmi baj, levágjuk újra, a vázra visszahegeszthető a régi darab. Mármint, ha megvan. Megvan? Egyórányi turkálás után a vasasládám alján megtaláltam őket. Tudtam én, hogy nem dobok el ilyesmit”¦
Az állvány tengelye itt is kikoptatta a furatait, a sztender ütköző lemezei görbék, az egyik még törött is. Nem bízom a véletlenre, erősebb lemezből hajlítok ide ütközőt. A másik oldalon csak megerősítem a behajlott részt. A tengely rögzítő füleit is megvastagítom, az ovális lyukak behegesztődnek, újra fúrom a 12-es furatokat. Még egy kis javítanivaló a vázon. A jobboldali excenteres láncfeszítő felső illesztő csavarja megszakadt és persze nincs sűrűmenetes menetfúróm. Ezért átalakítom normálmenetes csavarhoz.
Elő a flexet! Ezt az izét, a sarokvasas akármit nagyongyorsan el kell távolítani. A művelet után is látom, hogy a szoci ipar hétfői mintadarabja az ominózus állvány. Az egész valami görbe darab, gyárilag rosszul összeállítva, béna varratokkal. Sebaj, ez a kihívás. Némi kutakodás a fotók közt, milyen is legyen az új állvány”¦ és némi lakatolás után megszületett:
Viszont ide is legyártathatok egy új tengelyt. A megrendelés leadva az esztergályos maestrónak, pár napos az átfutási idő. Persze addig is találok melót, az üléslap javítását veszem sorra.
Folytatás Itt: http://veteran.forum.hu/blog/madifra...felujitas-113/
Szép kis történetet kerekítettél belőle! Az előzményeket kicsit pontosítanám, ha nem bánod.
A motort a nagyapám vette nekem, igazából nem is tudom, milyen apropóból. Akkor még mindketten a Déri Miksa Szakközép iskolapadjait koptattuk, talán már technikusira jártunk.
Az öreg a MAHART-nál dolgozott, úri sofőr volt, Nysa, ZSUK kisbusszal közlekedett, utána pedíg Polski Fiattal. A motort az egyik kollégájával Csókási Sándorral bizniszelte el. Fiatal kölökként nagyon örültem a gépnek. Jogsim még nem volt rá, de már folyamatban volt akkor. Talán a rutinvizsgán túl voltam. Akkor még viszonylag jó állapotban volt a szerkezet, bár apróbb cseprőbb javításokat kellett eszközölni rajta. Még a kolesz udvarán forrasztottuk vissza a kupplungbowden-re a diót, mert leszakadt. Amikor először mentünk vele hosszabb útra, a főtengely csapágy tűgörgői megadták magukat. Csörgött-zörgött, de haza jutottunk azért vele. Ekkor szedtük szét először ketten, a főtengelyt és a hengert felküldtük Pestre felújítani. Itt még összeraktuk, de nem volt jó és újból kosárba került. Ekkor már a műszakija lejárt, nem is gondoltam, hogy valaha is rendbe rakjuk, ezért ki lett vonatva a forgalomból. Érdekességképp még elmondanám, hogy nem sokkal utána a rendőrség egy büntetési fizetési felszólítót küldött ki az eredeti tulajnak, hogy Röszke belterületén túl gyorsan hajtott vele. Nem győztem mentegetőzni a nagyapám előtt, hogy milyen szégyenbe hoztam a kollégája előtt ezzel. Pedig át lett íratva a nevemre, + ki is volt már vonva a forgalomból. Innentől kezdve meg már a Te játékod. Időközben ügyeskezű kétbalkezes lett belőled, kedves Barátom! Szuper a blogod, csak így tovább! !! Hajrá! (bocsi a hosszú rizsáért)
D. Zsozsi