Végre elkészült és müszaki vizsgával a nevemre került álmaim motorja az 1956-os CSEPEL PAANNÓNIA TLT.
Elmothatom, hogy a legnehezebb és a legkötségesebb munkám lett, amibe valaha is belekeztem. A nehézségek ellenére azért szívem repes az örömtől, mert a kitűzött szintet, amit magamnak állítottam, majdnem maradéktalanul teljesíteni tudtam.
Ezen a motoron mindent én csináltam, kivéve az alumínium hegesztést, a csapágyházak perselyezését és természetesen a krómozást. Egy elemet nem én festettem le, mert sajnos munka közben elromlott a festékszóró pisztolyom és ezt sajnos tapasztalat híján egy fényezö barátom állapította meg egy elem lefestésével a saját pisztolyával.
Lehet kritizálni, várom az építő véleményeket. (A kóbor apácák megtévesztéseként beépítettem egy pár kakuktolyást is.) Arra a kérdésre, hogy miért nem a ELFOGADOTT sémában építettem, arra azt tudom felelni: "hát azé, mert nekem így teccik".
Viccet félretéve: kritizálni, ha akarnám se tudnám, tovább építeni meg minek. Nagyon szép lett a motor! Gratulálok!