Immár lassan három hete hogy újra itthon vagyok, a Simson SR2E homok szórva lett, kapott egy gyönyörű kétkomponensű alapozóréteget, majd a további műveletek idejéig elraktároztam egy szobába.
A Csepel 125 T folyamatosan bontódik szét és készítem elő a krómozásra. Mindeközben elkészült a felújított és beállított adagoló a Zetor 3011-esemhez, ami még a felrakásra vár.
Egy kicsit a cím felé kanyarodva, történt egyik beszélgetés során, egy volt kollégámmal, szóba került hogy szeretnék egy UE 28-ast, közkedveltebb nevén, egy kis Dutrát, mivel jobban megállja a helyét az erdőn mint a 3011-es.
Meg is volt már 2 éve a kiszemelt gép csak valahogy eladó sorba nem akart kerülni annak ellenére hogy már több mint tíz éve meg sem mozdították.
Így került volt kollégám a képbe aki említette hogy itt a gyár mellett a helyi fuvarozócég telepén áll egy, talán kis Dutra, de még a régebbi U-28-as féle.
Nem éppen az amit szeretnék, gondoltam, ráadásul nem is volt biztos hogy U-28-as, mert egyesek szerint K-25 volt ami ott parkolt már vagy 3 éve.
Kénytelen voltam csillapítani a kíváncsiságom és kicsit jobban utánajárni a gépnek.
A kerítés külső feléről nekem igenis U-28-asnak tűnt, méghozzá UB-28-nak. Minden jellegzetessége meg volt, elöl állítható nyomtáv a tipikus „cső“ tengely, meg persze az összetéveszthetetlen hűtőmaszk. Még kabinja is volt egy gyári, persze rá nem illő, Dutra kabin bukókerettel.
Egyre jobban kezdett érdekelni, a számomra ezidáig több mint érdektelen típus. Így történt egy rövid telefonálgatás után hogy a telephely kapuja előtt vártam a géptulaját.
A Dutra eme típusa itt a legnyugatibb megyében egyáltalán nem volt elterjedt, így holmi kevés esélyt láttam arra hogy valaha is rábukkanok egy ilyen gépre itt nálunk. De persze attól még hogy Dutra eleje van meg az első tengely is UB-s, még lehetett benn Zetor motor, MTZ váltó és a többi.Annak idején kitudja mi mindent összeházasítottak az ügyes kezű szakemberek. Ilyen és hasonló gondolatok futottak át az agyamon míg vártam a tulajra.
Miután megérkezett, gyors barátságot kötöttem a telepet őrző két goromba kinézetű kutyussal, és 100 méternél is közelebbről szemügyre vehetettem a traktort.
Gyors átpillantás után az alábbi megállapításra jutottam: Ez valóban felénk ritka számba menő Dutra UB-28. Gyári kéthengeres Csepel motorral, a jobb elején vasat nem sajnálva felerősítve a gyári kompresszora, Dutra kabin bukókerettel, gumipogácsákon rögzítve, persze üveg nélkül, hátul szíjhajtás, 67 utáni váltó, mert már a terepet külön kar kapcsolja, szintén újabb fajta kormány kerék és kormánymű, darázsderék alatt légtartály, meg újabb fajta légszűrő.
Nagyjából ennyi ami úgy első végvizslatásra feltűnt. Egyben volt a gép, a tulaj látott benn fantáziát, véleményem szerint néhol túl sokat is.
Eljött az idő hogy bevonjam a tulajt, mivel már nagyon is érdekelt és még egy buktató fen állt az az ár.
Elmesélte hogy a szomszéd faluból való, két öregasszonyé volt a gép, persze papír mentes. A kompresszort már ő szerkesztette fel rá élőrre. Azt is elmesélte hogy a motorját a cég szerelői felújították, újrahüvelyezték.
Itt esett a lelkesedésem nívója a pincébe, mert ezek után már tudtam hogy egy olyan horror ár fog következni a kérdésemre amit több mint irreálisnak tartok.
Egye fene”¦ „és mennyit gondolt érte?“ tettem fel a kérdést. Rövid fintorgás és gondolkodás után megkaptam a választ. Le esett az állam nem tudtam már hogyan töröljem le a mosolyt az arcomról, de sikerült valahogy kicsikarnom egy „hmmm”¦ hát legyen, annyit tudok rá szánni“ mondatot. Kezet ráztunk, majd megbeszéltük hogy egy remélhetőleg eső mentes vasárnapi napon jövök érte és teszem meg vele a 10 km-t lábon.
Elérkezett a vasárnapi nap, persze az eső esett, de mit sem törődve ezzel, hisz van rajtkabinalapon, nekivágtam.Igaz az már nem volt lényeges hogy a 7 üvegből 7 hiányzott és hármat kaptam hozzá külön amit a kocsi csomagtartójában vittem haza.
Aksibele, csap megnyit, langyos vízzel felönt, izzít”¦ és izzít”¦és még mindig izzít. A tulaj tanácsára jó hosszan kelet izzítani, bár elég sokat kelet nyekeregtetni még el is indult.
Az én fülemnek kicsit kopogósan járt, meg néha néha kihagyott az egyik porlasztócsúcs, de fogjuk rá hogy szépen dolgozott.
Indulás előtt egy özönvíztől mentes száraz helyre átálltam vele, majd teljesen feltöltöttük a tankot. Kis sebesség keresgélés után felengedtem a kuplungot és meglódult a valamikor 57 és 61 között gyártott mezőgazdasági vontató, új otthona felé.
Minden gond nélkül át zsonglőrködtem magam a városon, de két falú között,kertek alatt egy csendes patakból kialakult tomboló folyam állta az utamat. Mivel nem volt kedvem vadvízi rafftingolni a frissen szerzett géppel, megkerestem a rükvercet és kerültem egyet a főúton.
Hazaérkezve leparkoltam az ideiglenes helyére, majd két nap múlva bekerült a műhelybe.
Valahogy így alakult az első Dutrám története, egy visszautasíthatatlan ajánlatból.