A következőkben egy okmányait vesztett, nem a bejegyzett tulajdonosától vásárolt veterán motorkerékpár forgalomba helyezésével kapcsolatos tapasztalataimat jegyzem le. Remélem, hogy az írás, amelyben igyekszem a hivatali ügyintézés legfontosabb lépéseit összefoglalni, reményt és kedvet ad nektek is arra, hogy a törvény adta lehetőségeket betartva és kihasználva, rendezzétek saját, „papírok nélküli” járműveitek ügyét. Bízzunk együtt abban, hogy 54 éves motorom végül megkapja az áhított rendszámot, én pedig így nem bukok el néhány évnyi szülinapos, nagyis és diákmunkás zsebpénzt.
___
Megvettem
2008 márciusában, többszöri nekifutásra újra rám tört, hogy motorkerékpárt kell vennem, mégpedig minél hamarabb (1. hiba). Egészen pontosan tudtam, hogy mit akarok, az áhított típusból azonban forgalmival, műszaki vizsgával rendelkező példányt kifogni nem könnyű, de ha mégis előkerül egy-egy darab, annak az ára minden valószínűség szerint a 300 000 Ft-ot súrolja (2. hiba). Ekkora befektetésre első éves egyetemistaként, minimális spórolt pénzzel a zsebemben nem is gondolhattam. Komplett, működő veteránmotorokat szinte nem is néztem, a vásárláskor felmerülő költségek csökkentése érdekében inkább papírok nélküli, hiányos járműveket kerestem.
Ebben az időben szállt szájról szájra a minden, tulajdonjoggal kapcsolatos problémát egy csapásra megoldó kulcsszó, a „közjegyzős nyilatkozat”. Ezzel - a jármű történetét pontosan leírva: papírjait vesztett, évtizedekig hányódott ócskavas - az akkori hozzáértők véleménye szerint is hitelesen bizonyíthatom a tulajdonszerzés jogszerűségét. Legendák keringtek sufniban talált, elhagyott Pannoniákról, melyeket veterán minősítés után így legalizáltak. A veterános szaklapban már évek óta veterános érdekvédők és közigazgatási felsővezetők elégedett tájékoztatásait olvashattuk: évekig mindkét fél a sok veterános életét megkeserítő helyzet felszámolásáért küzdött, de a papírjait vesztett járművek forgalomba helyezésének megoldásával most újabb mérföldkőhöz érkezett a hazai veteránozás.
A legszükségesebb alkatrészek
Azonosítás
A vásárlást követően azonnal hozzákezdtem a „kárelhárításhoz”: brigéciollal, magasnyomású mosóval, kromofággal, drótkoronggal szabadítottam fel a koszos, összefestegetett alkatrészeket, napról napra tisztább és csupaszabb lett a „járművem”. A munka lassan haladt, de egyik nap a motorkerékpár vázát takarítva a kormánycsapágy alatt, a váznyakon érdekes számbeütéseket fedeztem fel: két betű, három szám, máshol pedig két betű és négy szám. Olvastam valahol, hogy a motorkerékpárok rendszámát hosszú ideig hivatalból beütötték a váznyakba, így - bár a kezdőcsomaghoz mellékelt rendszámtábla híján nem volt viszonyítási alapom -, valószínűsítettem, hogy az erre utaló betű-szám kombinációkra bukkantam.
A kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, az Interneten kezdtem el keresgélni a kiolvasott karaktersorozatokra (először a Google keresőjével, majd az Ügyfélkapus regisztrációval elérhető Rendszámkereső adatbázisában), majd eredmény hiányában arra, hogy hol keresgéljek tovább. Így találtam rá a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalára (nevezzük KEKKH-nak), amelyet sokan a Belügyminisztérium megszüntetése előtti időszakból „BM Adatnyilvántartó”-ként ismernek*. Ez a hivatal kezeli azt a - tulajdonos vagy az okmányirodák által közvetlenül nem kutatható - papír alapú archívumot is, amely a Magyarországon (valaha) forgalomba helyezett járművek műszaki és tulajdonosi adatait tartalmazza. Fontos hangsúlyozni, hogy az adatbázis az okmányirodák számára sem hozzáférhető közvetlenül: az okmányirodák által használt, a kilencvenes évek elején kiépített számítógépes nyilvántartásba - érthetően - nem vették fel az akkor már forgalomból kivont járművek adatait, két betű-négy számos rendszámot csak elvétve találhat benne az érdeklődő. Az tehát, hogy a segítőkész okmányirodai ügyintéző a számítógépes nyilvántartásban nem találja járművünk adatait, még nem jelenti azt, hogy vesztettünk!
?/1. KEKKH - Egyedi adatszolgáltatási eljárás
Újabb, célzott internetes keresések és a KEKKH munkatársaival folytatott telefonbeszélgetések után meg is született a motor adásvételi szerződését (amelyet, mint említettem, nem a tulajdonossal kötöttem) követő első hivatalos irat: egy kérelem, melyben a típus, vázszám, motorszám, rendszám megadása után kértem, hogy a járműről a nyilvántartásukban rendelkezésre álló adatokat kiadják nekem.
Az internetről horgásztam össze, mit is tartalmazzon a kérvény.
A legtöbb, jelenleg nem forgalomban lévő magyar származású veteránjármű már a klasszikus, „két betű-négy számos”, 1958-59-ben bevezetett rendszámmal rendelkezik. A korábbi rendszámreformokhoz hasonlóan (eltekintve az 1948-as, többek között a rendszámhamisításokat megfékezni hivatott rendelettől) az 1990-ig használatos formátum leváltására is elsősorban azért volt szükség, mivel a karakterkiosztás alapján rendelkezésre álló variációkkal már nem tudták lefedni az időközben megnövekedett járműparkot. A probléma halogatására a 80-as évek elejétől először a korábban nem használt, dupla betűkombinációkat adták ki (pl. AA, BB, TT, UU), majd elkezdték a már forgalomból kivont járművek rendszámait újra felhasználni. Így tehát nem csak az fordulhatott elő, hogy egy jármű pályafutása során több rendszámot „használt el” (jó példa erre a motorkerékpárok oldalkocsissá, majd ismét szólóvá minősítése, aminek keretében a jármű mindig új rendszámot kapott), hanem az is, hogy egy rendszámhoz az idők folyamán több jármű is tartozhat (ld. például: http://veteran.forum.hu/forgalomba-h....html#post2572).
A papírmunkára visszatérve, az ajánlott levelet a következő címre adtam fel:
Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartási Főosztály
Közlekedési Nyilvántartó Osztály
1475 Budapest, Pf. 367.
A kérelem postára adása után két héttel érkezett meg a válasz.
Felszólítottak, hogy igazoljam, milyen módon kötődöm az érintett járműhöz, és a válaszlevélben az adatszolgáltatási díj (1250 Ft) befizetését igazoló, mellékelt csekk másolata mellé a tulajdonjogot igazoló okirat (adásvételi szerződés) fénymásolatát is csatoljam.
Az adatszolgáltatási kérelemnek minden esetben tartalmaznia kell:
- a kérelmező adatait
- az igényelt adatok pontos leírását és mennyiségét
- az adatok felhasználásának célját
- az adat felhasználásának jogalapját igazoló okiratot (ez esetünkben az adásvételinek felel meg)
- a kérelmező adatait
- az igényelt adatok pontos leírását és mennyiségét
- az adatok felhasználásának célját
- az adat felhasználásának jogalapját igazoló okiratot (ez esetünkben az adásvételinek felel meg)
A második ajánlott levél tartalma
Ez után újabb két hét várakozás következett, vajon megtalálják-e a motor adatait a nyilvántartásban.
___
Költségek eddig:
- postaköltség (ajánlott): 260 Ft
- adatszolgáltatási díj: 1250 Ft
- postaköltség: 260 Ft
Összesen: 1770 Ft
- postaköltség (ajánlott): 260 Ft
- adatszolgáltatási díj: 1250 Ft
- postaköltség: 260 Ft
Összesen: 1770 Ft
Ma megnéztem a KEK KH szervezeti ábráját és az alapján úgy tűnik, továbbra is elérhető a Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartási Főosztály Közlekedési Nyilvántartó Osztálya (ezek a Hatósági elnökhelyetteshez tartoznak). Ezt a főosztályt vélhetően nem érintette az átszervezés, én továbbra is ide küldeném a levelet!
Közszolgáltatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
Közlekedési Nyilvántartó Osztály
1106 Budapest Tárna utca 1-3.
Sajnos kiderült, hogy a bejegyzett tulaj már elhunyt. Még a harmadik levelet nem írtam meg, de hamarosan arra is sor kerül.