___
A forgalomba helyezési lehetőségek feltérképezése közben nagyjából körvonalazódott előttem, mik azok a legfontosabb dokumentumok, amiket össze kell gyűjtenem ahhoz, hogy rendszámot kaphasson a járművem.
„38. § (2) A járművet akkor lehet forgalomba helyezni, ha
a) a tulajdonjog megszerzését okirattal igazolták,
b) a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás meglétét igazolták,
[...]
g) használt jármű esetén műszaki alkalmasságát megállapították, előzetes eredetiség vizsgálatát elvégezték.”
forrás: 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet - a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról
a) a tulajdonjog megszerzését okirattal igazolták,
b) a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás meglétét igazolták,
[...]
g) használt jármű esetén műszaki alkalmasságát megállapították, előzetes eredetiség vizsgálatát elvégezték.”
forrás: 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet - a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról
- a tulajdonjog megszerzését az előző bejegyzésben említett közjegyző előtti nyilatkozattétellel gondoltam igazolni, így ez nem nyugtalanított (a belinkelt fórumbejegyzés már jóval később, 2011. januárban született, de talán alátámasztja azt, hogy annak idején joggal építettem erre a lehetőségre)
- a KGFB kötésétől szintén nem kell félnem (amúgy is ez a legutolsó lépés az átírás előtt, mikor már a kezemben van minden dokumentum)
- hátramaradt tehát a műszaki vizsga és az eredetiségvizsgálat (nem pedig eredetvizsga).
A hatósági vizsgálatok elvégzéséhez azonban megfelelő okirattal kell igazolnom a jármű műszaki adatait.
Miért van szükség az eredetvizsgálaton a jármű adatainak megfelelő igazolására?
„[...] az eredetiségvizsgálat tárgya, hogy megállapítsák, a jármű egyedi azonosító jelei megegyeznek-e a jármű dokumentumaiban (forgalmi engedély, stb.) illetve a nyilvántartásban szereplő adatokkal, illetve hogy ezek a jelek, bejegyzések a járművön illetve a forgalmiban eredetiek-e (nincsenek módosítva, hamisítva).”
(ApaE, Veterán fórum)
„[...] az eredetiségvizsgálat tárgya, hogy megállapítsák, a jármű egyedi azonosító jelei megegyeznek-e a jármű dokumentumaiban (forgalmi engedély, stb.) illetve a nyilvántartásban szereplő adatokkal, illetve hogy ezek a jelek, bejegyzések a járművön illetve a forgalmiban eredetiek-e (nincsenek módosítva, hamisítva).”
(ApaE, Veterán fórum)
Nézzük tovább: összeépítési engedély, ezekről is keringenek legendák az interneten, de keressük mindig a tiszta forrást! Az NKH weboldalán elérhető leírás szerint „Járművet összeépíteni csak kísérleti célra vagy olyan különleges egyedi rendeltetésre szabad, amelyre a hazai kereskedelem járművet nem forgalmaz.” Ilyenkor szoktam bezárni a böngészőablakot, de most szerencsére tovább olvastam. „Összeépíthető ezen kívül pótkocsi és muzeális jellegű jármű, [...]” is. Jessz! Megvan tehát a megoldás! A motort amúgy is eredeti állapotára restaurálnám, ebből a szempontból nem jelentene kompromisszumot a muzeális minősítés. Jól fog mutatni az OT-s rendszám a sárvédőn!
Egy dolog azonban nem hagyott nyugodni. Az összeépítéssel - jogi értelemben - új vagy használt alkatrészek felhasználásával hozok létre új járművet. Azokból az alkatrészekből hozom létre azonban ezt az új járművet, amelyek korábban egy és ugyanazon motorkerékpár részét képezték, fizikai és jogi tekintetben is. Ezzel kapcsolatos gondolataimat már kifejtettem itt a fórumon, felesleges lenne még egyszer leírnom. Szintén részletkérdés, de míg az OT-rendszám jól mutat a veterán gépjáróművön, a roncsolás nélkül nem eltávolítható fém regiszterlap szükségességével már nem értek egészen egyet. Az is csak sovány vigasz, hogy az én motorom esetében nem a kincset érő eredeti, patinás, ötvennégy éves fényezésre nyomnák ezt a billogot.
Kell lennie valami más megoldásnak, amivel megmaradhat a jogfolytonosság is.
Százezer forint befektetése után amúgy valószínűleg hülye, aki ilyeneken rágódik. A jármű forgalomba helyezése ilyenkor már nem csak a „de szép lenne motorozni vele”-álmok kergetéséről szól, egész egyszerűen anyagi érdek, hogy a forgalomba helyezésre a legbiztosabb és legolcsóbb lehetőséget válasszam. Logikus döntés tehát a muzeális minősítés.
De hát megvettem sokért egy papírok nélküli roncsot, amibe azóta csak döntöm a pénzt. Még szép hogy hülye vagyok. Miért ne keresgéljek hát tovább?
De hát megvettem sokért egy papírok nélküli roncsot, amibe azóta csak döntöm a pénzt. Még szép hogy hülye vagyok. Miért ne keresgéljek hát tovább?
Emiatt született meg tehát a motor adásvételi szerződését (amelyet, mint említettem, nem a tulajdonossal kötöttem) követő első hivatalos irat.
___________________
De most térjünk vissza a motorhoz, időközben ugyanis megérkezett a válasz a KEKKH-tól: megtalálták a kartonját!!!
Meglehetősen kevés adatot tartalmaz a levél (a retusálástól eltekintve is), de az ügyintéző hölgy szerint valójában ez minden, amit a törzslapon nyilvántartottak a motorról. Érdekes például, hogy nincs megadva a jármű színe, de az már egészen meglepő, hogy ötven éve a hajtómű (amúgy meglehetősen szerény) teljesítményét sem tartották fontosnak rögzíteni. A képen ez nem látszódik, de a nyilvántartásba felvételkor a gyárilag megegyező alváz- és motorszámba is beleptek egy-egy eltérő írásjelet: az egyikbe pontot, a másikba kötőjelet. De kit érdekel ez ilyenkor!
Nyeregben voltam tehát, legalábbis akkor azt hittem. Kezemben a papír az adatokkal, innentől már gyerekjáték a forgalomba helyezés. Megcsinálom a közjegyzőit, besétálok az okmányirodába, adnak nekem egy igazolást, hogy átírattam a motort, és a végén kipostázzák a törzskönyvet. Legalábbis akkor azt hittem. Úgy döntöttem, hogy a további papírmunkáknak már csak a következő év elején állok neki, addig pedig a motor felújításával foglalkozom (3. és 4. hiba*).
A tervezett menetrendet tartva, 2009. januárjában (vizsgaidőszak
) vettem fel újra a fonalat. Az információgyűjtés kezdeti lendületét azonban elég hamar elvette egy egészen friss hír a MAVAMSZ weboldalán, amely az egyedi elbírálású forgalomba helyezés (és ezáltal az általam is tervezett közjegyző előtti nyilatkozattétel) lehetőségének megszűnéséről írt. Az eredeti bejegyzés sajnos már nem elérhető a weboldalon, találtam azonban egy néhány nappal később, a Veterán Autó és Motor magazin weboldalán közzétett írást a témában, amely részletesebben is kifejti, milyen előzmények vezettek a kedvező gyakorlat megváltoztatásához. Nem akarom ismételni magam, mennyire lesújtott az információ, de azt gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki kényelmetlenül érezte magát a hírt olvasva. Még egy kényszeredett telefonos próbálkozás a barátomnál, akitől a motort vásároltam, van-e mégis esély a szerződésláncolat hiányzó szemeit összegyűjteni, persze a válasszal már előre tisztában voltam (hiszen elmondta a vásárláskor).Kétségbeesésem már akkora méreteket öltött, hogy az egyik januári napon az is megfordult a fejemben, hogy felbaktatok a fővárosba. Ha valahol, ott biztosan tudnak nekem segíteni.
Az ebédszünet első percében téptem sorszámot
Türelmesen kivártam az ebédszünetet, amelynek első percében téptem sorszámot. Amikor háromnegyed órával később sorra kerültem, izgatottan vázoltam fel helyzetemet a Központi Okmányiroda ügyintéző hölgyének, elejétől a végéig. A történet végére érve közel hajoltam a köztem és közötte fenyegetően magasodó üvegablakhoz és naivan megkérdeztem: mit lehet most tenni?
Így utólag már időpocsékolásnak érzem, hogy megvártam az okmányirodás hölgy szemében megcsillanó első könnycseppet és az azt követő felszabadult, kitörő nevetést, ami után tájékoztatott, hogy természetesen nem tud ilyen ügyben segíteni, hisz ilyen alapon ő is ellophatná az autómat, majd csak írna egy papírt, miszerint ő ezt évekkel ezelőtt találta. Mondtam neki, hogy nincs autóm, de ez nem hatotta meg.
Be kell látnom, hogy alapvetően igaza volt, az okmányirodás látogatás mégis jó időre kedvemet szegte az egész papírmunkától...
___
Egy évig gyűjtöttem erőt az okmányirodákkal vívott egyszemélyes háborúm második csatája előtt. Ötletszerűen keresgéltem információk után a már bevett csatornáimon keresztül, így körvonalazódott előttem az újabb akcióterv. A végső lökést ismét a már korábban idézett KEKKH-s fórum tanácsai adták: „...és így a tulajdonjog tisztázása is lehetőség nyílna.”. Továbbra is segítőkész KEKKH-s ügyintézőm (már név szerint ismerte az ügyemet) a kérdés után hamar el is magyarázta telefonon, mik a további lehetőségeim.
A Közlekedési Nyilvántartó Főosztály ugyanis természetesen nem csak a járművekről, hanem azok tulajdonosairól is rendelkezik információkkal. Személyi adatokat - a személyiségi jogok védelme okán - abban az esetben adhatnak ki a kérelmezőnek, ha ő a keresett személlyel jogi kapcsolatban áll. Mivel én egyelőre csak szeretnék jogi kapcsolatban állni a tulajdonossal, ez az út nem járható, így ajánlották következő lehetőségként a kapcsolatfelvételi eljárás indítását.
?/2. KEKKH - Kapcsolatfelvételi eljárás
Ha a keresett személlyel/személyekkel nem áll jogi kapcsolatban, csak üzenni kíván neki(k), ez esetben a kérelmező igényelheti, hogy kapcsolatfelvétel céljából a Nyilvántartó az általa megjelölt személyt, személyi kört keresse meg, és
a) kérje írásos hozzájárulását ahhoz, hogy a kérelemben felsorolt adatait a kérelmező rendelkezésére bocsáthassa, vagy
b) tájékoztassa arról, hogy a kérelmezőt közvetlenül keresse meg, ha vele a kapcsolatot fel kívánja venni.
forrás: KEKKH - Jogszabályi háttér - Adatszolgáltatás módja, feltételei **
a) kérje írásos hozzájárulását ahhoz, hogy a kérelemben felsorolt adatait a kérelmező rendelkezésére bocsáthassa, vagy
b) tájékoztassa arról, hogy a kérelmezőt közvetlenül keresse meg, ha vele a kapcsolatot fel kívánja venni.
forrás: KEKKH - Jogszabályi háttér - Adatszolgáltatás módja, feltételei **
Kapcsolatfelvételi kérelmem
Az egyoldalas kérelmet - amelyben a jármű adatain kívül azt is le kellett írnom, milyen ügyből kifolyólag kezdeményezem a kapcsolatfelvételt, még aznap el is küldtem a KEKKH Közlekedési Nyilvántartó Osztályára, ezúttal azonban kíváncsiságból nem postán, ajánlott levélként, hanem a hivatalos ügyintézések során sokak által egyelőre bátortalanul használt e-mailben.
A KEKKH Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartási Főosztályának e-mail címe:
kozlekedesi.foosztaly@mail.ahiv.hu
A hivatalos irat mellett megfogalmaztam egy személyesebb hangvételű levelet is, amelyet a motorkerékpár tulajdonosának címeztem, ebben kicsit részletesebben kifejtettem a történetemet. Az ügy miatt zaklatott lelkiállapotomban már zavaróan nyálasra fogalmazott üzenetet a kipostázandó felhívás mellé szerettem volna csatoltatni, telefonon azonban felvilágosítottak, hogy ilyenre nincs lehetőség. Így újra olvasva hálás is vagyok a szabályzásnak, meglehetősen suta irományra telt csak akkor tőlem. „Cserébe” annyit kértem ügyintézőmtől, hogy a hivatalos értesítést a lehetőségekhez képest barátságosan fogalmazzák meg, nehogy épp ezzel rémítsék el motorom keresett tulajdonosát.
Két hét várakozás után, 2010 áprilisának második hetében érkezett újabb hivatalos levelem. Lelkesen téptem a borítékot, olvastam a sorokat és borzadtam el betűről betűre.
Dísztávirat
Nem lehet, ilyen nincs. Kész, vége. Nem kellett volna ennyit ülnöm rajta, vontam le a tanulságot. Ha csak egy fél évvel korábban megírom, a kérvényem talán még életben találja a tulajdonost. Most azonban elvesztem, de legalábbis a pénzem odalett. Azon a héten nem nagyon néztem a motorra, mérges voltam rá, de főképp magamra.
___
* a harmadik és negyedik hiba együtt újabb feloldhatatlannak tűnő paradoxont eredményez. Pénzt fektessek egy olyan tárgyba, amely csak akkor ér egy gombnál többet, ha legálisan használhatom. Ahhoz, viszont hogy egyáltalán megtudjam, használhatom-e majd legálisan, pénzt kell borítanom bele, sokat.
** a közölt KEKKH-tájékoztatót az 1999. évi LXXXIV. törvény 24.§ (4). bekezdése alapján állították össze.