Hobbi vagy üzlet, avagy járjunk-e veteránnal a hétköznapokon?

[UK]

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy tulajdonképpen mire is valók a régi idők járművei? Egy jármű célja nemigen lehet más, mint mozgásban lenni, s ezzel minden bizonnyal a tulajdonosok nagy része is egyetért, hisz nem sokan szánnak egy mozgásra létrehozott szerkezet megvásárlására több-kevesebb pénzt, ha céljuk csupán annek nézegetése. Vagy ami még rosszabb, az sem. Pedig sok esetben pontosan ez történik.

Még az idők hajnalán valamelyik Veterán Autó-motorban hosszú cikk foglalkozott a Bugatti Type 41-essel, a királyok autójával, az autók királyával, amelynek hűtődísze egy, a kecsességet még a látszataiban is elvető ágaskodó elefánt volt, nem utolsó sorban utalván arra a gigantikus erőműre, amely a motorházban szunnyadt és mozdonyok hajtására egyaránt használatos volt abban az időben.

Ez a cikk részletesen leírta a modell történetét, melyik alvázat ki és hol karosszálta és azt is kinek a birtokában van jelenleg. A nem túlságosan sok példány egyikénél a következő állt: jelenleg egy japán pénzügyi befektető csoport tulajdonában van. Számomra ez maga volt a borzalom, a poklok pokla. Mit keres egy ilyen gyönyörűség holmi pénzügyi bűvészek markában? Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen műalkotás nem a provence-i levendulamezők között suhan valahol a tükörsima úton? Nem a tengerpartra igyekezvén falja a kilométereket a szikrázó napsütésben, miközben főtengelye lustán forog a gépházban, mert az irtózatos 300 lóerős teljesítmény eléréséhez is mindössze 1800-as percenkénti fordulatra van szüksége. Hogyan lehetséges, hogy ez a minden ízében életre teremtett műszer valahol egy sötét, ám minden bizonnyal kellően légkondicíonált trezorban alszik csak azért, mert pár év múlva többért el lehet adni, mint amennyibe került?

Azóta sem értem, hogy mi értelme van nem használni valamit. Talán valaki segít majd megválaszolni ezt a kérdést, akár itt, akár a fórumon.

[kgzoli]

Van egy 1963-as, egy 1964-es egy 1979-es és egy 1991-es motorom. Eddig az 1963-ast használtam a legtöbbet... :-) Ma is!

[sepy]

Gyakorlatból mondom ha valaki egy 2 üteműt csak néha és saját örömére indítgat el, nem megy vele annyit, hogy rendesen felmelegedjen Tönkre teszi a gépét. Ez az én gépemen volt tapasztalható. Hosszú ideig betegeskedett az előző gazdája és tényleg csak időnként indította el a garázsban mikor hozzám került még a forgattyús térben is volt kondenz víz maradvány és annak nyomai. Én is napi szinten használom a Cz-t hiszen ketten csak 105 évesek vagyunk! Öröm mikor látom,hogy mosolyt csalok az emberek arcára - mikor még a kamion sofőr is úgy tekeri a nyakát mint a kotlós ki héját lát . Az utca emberében elő jönnek a régmúlt emlékei melyeket mesél a fiának ki már a műanyag motorok között nőtt fel és 3 éves futás után hengert kell rajta cserélni.! Bocs nem nézem le a mai kor gépeit mert sok dolgot kifundáltak a mérnökök csak sajnos a könnyebbség -olcsóbbság miatt / tudom nem az Ő hibájuk / kényszerülnek rá. Ha nem segítünk a múlt megörzésében a maiak közül nem lesznek 40-50 év múlva még mutatóban sem az utakon. Hagy guruljon az a múlt idéző vas. Széles utat, olcsó benzint!. Üdv. Sepy.

[György Bognár]

Én is szinte minden nap megyek az MZ-vel és örülök annak,hogy még a mostani nagy chopperen és egyéb nagy motoron ülő emberkék közül is sokan elismerően néznek rá a motoromra.Az utcán is megnézik és ha megállok megkérdezik,hogy mikori évjárat mennyit költöttem rá és megjegyzik,hogy "látszik,hogy vigyázol rá és jó érzés látni még ezeket a régi vasakat közlekedni!" Ennél nagyobb dícséret nem igazán kell szerintem!