Miért szeretem a veteránokat?

[stalker]

A rendes mesterre is van példa, vannak igaz, rendes emberek is... Legutóbb a kedvemért egy CNC esztergát beprogramoztak, mivel más úton nem lehetett egy karbit átalakítani és kimarták úgy, ahogy kértem, majd bevágták ahogy kértem, fél órát rám szántak a műszak végén, majd megdicsérték a karbi állapotát, jó motorozást kívántak és mondták, hogy ha majd nekik motorral lesz bajuk hozzám jönnek tanácskozni és utamra bocsátottak, fizetés nélkül...

Ez az a cselekedet, ami egy kicsit elgondolkodtatja az embert, hogy lehet mégse olyan sz@r az emberek hozzáállása, ahogy azt mi gondoljuk, csak sajnos a rossz példát mindig észrevesszük megjegyezzük, a jó pedig olyan ritka, hogy nem képes rendesen ellensúlyozni a rosszat.

Na majd ha arra járok viszek ajándékot, mézet akármit... még kieszelem addig.

[apacsavo]

.....hát úgy néz ki hogy mindenkinek igaza lehet,de szerintem a motorszeretet, a szív a lényeg:és akkor nem érdekel milyen vastag az ürge, egy közülünk és tesó.......ha nem akkor nem kár érte a mi fajtánk ugysem fogadja be és passz!!!!!!

[TZ]

Természetesen a hozzászólásommal, csak árnyalni szerettem volna, egy-két magatartásformáról kialakult képünket, de az világos, hogy ennél sokkal színesebb a világ. A példáim pedig, direkt sarkosak voltak, hogy picit érthetőek legyenek.

Viszont most egész más gondolat motoszkál bennem. Ez már nem is az első eset, amikor azt tapasztalom, hogy valószínű engem egészen más élmények értek az Ural felújítása közben, mint Titeket. Én sosem találkoztam "megveszlekkilóra" stílusú újgazdag köcsögökkel, akik Uraloztak volna. Találkoztam tehetősebbel is és köcsöggel is, de párhuzamot nem véltem felfedezni.

A saját munkavégzés örömét pedig azért nem szoktam hangsúlyozni, mert ez alapvetően szükséges egy Ural esetében. Mivel tényleg nincs jó szakember, tényleg minden Uralos maga bütykölgeti a gépét. Ez nem egy választható opció, ez így van. Sőt, el sem tudom képzelni e nélkül az egészet. Én magam az esztétikai részét imádom a szerelésnek. Remek kihívás a ronda/igénytelen blokk öntvényt kézzel gyönyörűre csiszolni, ilyesmi. A motorikus szerelés terén nem is vagyok ügyes, és nem is élvezem annyira. Szerencsére vannak barátaim, akik segítenek ebben, de más lehetőségem nem is lenne.

[TZ]

Én azt hiszem értem, hogy nem érthető, amit gagyogok. Most töröltem ki a többedik féloldalas próbálkozásomat, de kb. 15 oldalt kellene ahhoz írnom, hogy valóban kerek legyen a sztori. Azt hiszem, egyszerűbb, ha időt hagyok mindennek és hagyom, hogy szép lassan ismerjük meg egymás gondolatait.

Egyébként azt hiszem, olyasmi miatt csúszhatunk el egymás mellett, hogy nekem hiányzik, hogy bármilyen (de inkább minőségi, hehe) ipar ráépüljön az Uralozásra. A hiányát látom, el tudom mondani, hogy miért rossz, hogy semmi ilyesmi nincs. Azért ez mégiscsak egy műszaki szerkezet, de vagy mindent kézzel faragunk ki, mint a kőkorszakban, vagy nagyritkán ágyúval verébre lőve, jobb híján high-end megoldásokat alkalmazunk. És mindezt egyénileg, mindenki a maga keresztjét cipelgetve, néhány barát segítségével. Megvan a romantikája, de néha olyan jó lenne kilépni ebből...

Ti viszont azt látjátok – gondolom -, hogy amikor ez megtörténik, a kereslet elég nagy ahhoz, hogy az ipar beinduljon, akkor annak milyen káros melléktermékei születnek. Szolgáltatások és portékák terén egyaránt. El tudom talán képzelni, de összehasonlítani nem tudom még a két helyzetet.

[Che]

Kedves Barátaim!

Úgy tűnik bepottyant a kavics a szélcsendes tóba és kisebb hullámok képződtek a bemutatkozásnak szánt,bemutatkozás-kiegészítésem körül.Orosházán ahol lakom két évenként van veterán találkozó/azért,mert nagyon sok pénzbe kerül a szervezés/,ilyenkor lehetőleg mindig ott vagyok és gyönyörködöm a kiállított gépekben.A stabilmotortól a Bugattiig itt már minden látható volt.Látom azt is,hogy vannak a nagyon sok pénzbe került járműcsodák,melynek tulajdonosai szinte lekicsinylően tekintenek az egyébként gyönyörűen megcsinált,vagy megőrzött,pl.Skoda octaviára,vagy...... Bervára.Rendszeresen el szokott jönni egy farmotoros Ikarusz,melynek látására az embernek a szeme, szinte megnedvesedik,de még sohasem hallottam,hogy különösebben elismerték volna.Ilyenkor mindig elgondolkodom,valamikor mi ilyet tudtunk gyártani,-és most?Gondoljátok el mekkora munka,milyen elhivatottság,restaurálni,fenntartani és megőrizni a Magyar járműgyártás e remekét.Mindenkinek nagyon köszönöm a hozzászólását,különösen a Ring Pityuét,-aki nagyon szépen megfogalmazta,-"mint a tulajdon gyermekét és az alkotás öröme"/bár lehet nem szó-szerint/,-fogalmakkal a veteránozás lényegét.Ami a találkozókat illeti el kellene gondolkodni egy kivitelezhető/olcsó/ megoldáson,hogy a hasonló gondolkodású emberek sűrűbben tudják kicserélni nézeteiket és tudják élvezni egymás társaságát/non profit alapon/.
Meg kell még említenem,hogy nagyon jól tennénk,ha a passzívabb tagokat felébresztvén levelezésbe kezdenénk velük,-hátha aktívabbá válnának.Lehet,hogy idejük nincs,vagy bátortalanabbak,de ez a fórum csak akkor válik igazán sikeressé,ha kiszélesedik,-melyet nagyon remélek.
Üdvözlettel:Che

[soveny]

Egyetértek TZ véleményével, ezt egészíteném ki a saját gondolataimmal.

Azt vettem észre, hogy mióta öreg gépeket birtoklok, mindig a felújítást élveztem a legjobban, holott amikor hozzájutottam egy-egy járműhöz, a terveim alapvetően az elkészült jármű, hosszú túrák, a régi motoron új tájak megismerése téma köré csoportosultak. Tagadhatatlan, hogy nagy élmény a két kezeddel helyreállítani egy öreg, rozsdás tárgyat (ezt többek között Nagyfékdobos már szépen megfogalmazta itt a fórumon), de ezt mindig csak másodlagos szempontnak terveztem a felújítást követő ráérős, gépészkedős (vagyis egy másik kor hangulatát idéző) utazásokhoz képest. Ennek persze egyfelől örülök is, mert így bizonyos szintig immunis vagyok arra a veteránosokat is sokszor megfertőző önkielégítési vágyra, hogy mindig valami újba, jobba, ritkábba kelljen belefognom. Mert persze ebből is egy fajta függőség alakulhat ki, ami legfeljebb csak egészségesebb a dohányzásnál vagy az alkoholnál, de semmiképp sem olcsóbb.

Na tehát visszatérve a témához, míg a munka kevésbé precíz, ámde látványosabb részéhez (megvásárlás és összecsavarozás között felmerülő feladatok elvégzése vagy koordinálása) azt hiszem rendelkezem elegendő idővel és esztétikai érzékkel, a jármű finombeállítása évek óta kifog rajtam. Ehhez sem szaktudásom, sem megfelelő szerszámaim nincsenek. Bár évek óta kísérletezem, még mindig nem tudok karbit állítani (lehet hogy egy üveggyertya segítene), nem tudom miért rángat kettesben a Komar mopedem (bár kezdem sejteni), és még mindig nem tudom precízen belőni a gyújtást. A motor most is megy, nem is olyan rosszul, bár mostanság valamiért bemelegedés után leáll és nem indul, amíg le nem hűl valamennyire. Nem tudom, megszorult-e (nem tűnik úgy, átforog), vagy csak gyújtás-baja van, de az a legnagyobb baj, hogy nem is vagyok biztos abban, hogy ezeket mind meg akarom-e érteni vagy tanulni. Nem amiatt, mert nem érdekel, hiszen adott esetben egy jó kis szerelés is adhat sikerélményt az embernek, inkább arról van szó, hogy nem szeretném egy szintél jobban beleásni magam ezekbe a dolgokba, mert a belefektetett munka nincs arányban az eredménnyel (ismétlem, elsősorban a saját motorjaim (2db) fenntartása a cél, az áhított szaktudás mellett sem szerelgetnék hajnaltól napestig robbanómotorokat).

Túl sok emberhez nem vihetem az ilyen hibákkal a motorjaimat. Van egy jóbarátom, aki ért ezekhez, még türelme is lenne hozzá, de ő újabb gépekhez szokott, nem magyarázhatom el minden egyes alkalommal, miért nem akarom stabilabb, 12V-os rendszerűre alakítani, vagy miért nem teszek rá nem tudom, sokkal megbízhatóbb Puch karbit. Van egy veterános muki tőlünk néhány házra, aki persze szintén ért ezekhez a régi gépekhez, hisz autószerelő, de bármikor megzavarom, vagy egy Jaguar, vagy egy RR-blokkot restaurál, mondjuk úgy hogy nem Komar-árfekvéshez szokott. És ez az, ami miatt szerintem nem fog kialakulni szerelői háttér ezekhez a gépekhez. Én is hülye lennék ilyen alapból sem valami precízen gyártott izékkel tökölni, ha kevésbé idegőrlő, precíz, drágább szerkezetek javítására egyébként is több pénzt elkérhetek. Szerencsétlen tulaj úgyis elhajtana a fenébe, ha megpróbálnék annyi munkadíjat felszámolni, amennyi időt valóban bele is ölök egy Komar, Pancsi, vagy főleg Ural javításába. Persze a tulajok a rossz tapasztalatok miatt amúgy sem fizetnek ki (szívesen) sok pénzt a mestereknek, hiszen nem derül ki egyből, milyen munkát végzett a szaki.

Csak azt nem tudom, meddig bírom idegekkel a hozzá nem értésemet, hiszen ez nyilván a motornak sem jó. Viszont a beszerzés előtti elképzeléseimből sem szeretnék engedni.

[monza-attila]

Sziasztok.
Miért is?? Mert ritkán láthatók és vissza tekintünk a régi szép időkre. .. Mivel tavasztól őszig járunk velük. (nem mindenki ) természetesen meg is nézik. Mikor körbe állnak, menet közben rám dudálnak és mutatják,hogy tettszik a gépezet. Az nagy elismerés. És gondolom nektek is,mikor tényleg körbe járják a Motorokat és az autókat.

-Emlékszem mindenki meg akart szabadulni ezektől a retró dolgaitól. Most meg kincsek lettek. nálunk még gyerek cipőben járunk ,szerintem,mi még most tanulgatjuk ezeket. Mint Szerelés és Rendezvény szervezés terén egyáltalán.

üdv Mindenkinek. Attila.

[Che]

Amiért még jobban szeretem a VETERÁNOKAT! I


1994 nyarán, belehabarodtam egy Fiat Uno 75 Sie-be.Nagyon elhervadt állapotban volt szegény, annak dacára,hogy a Km.-óra állása 80-van valahány ezret mutatott.Az autó gyártási éve 1986 második felére datálódott a forgalmi engedély és a műanyagokban megtalálható dátumok alapján.Az autó alatt a leállást követő félóra elteltével tócsákban állt a jármű üzemeltetéséhez szükséges mindennemű cseppfolyós anyag.Elhanyagolt állapota ellenére a gyújtáskulcs láttára azonnal indult,szépen járt,és ment rendesen.Műszaki talán 3-hét,-ha lehetett rajta de azt tudtam,hogy ilyen állogú autóval,a műszaki vizsga tájékára sem megyek,nem azért mert esetleg nem ment volna át,-szégyelltem a tócsákat.
Szabályozott keverékképzésű /Mpi/motor lévén nagy óvatossággal,tisztelettel fogtam hozzá a motor szétszereléséhez,tekintettel a témában tájékozatlanságomra.Első dolgom volt,hogy szakkönyvet vásároljak,amelyet természetesen igen rossz Magyarsággal lefordítva számomra méregdrágának tűnő áron kaptam meg,ráadásul nem is az én pontos motortípusomhoz,de ennek is nagyon örültem,mert legalább Bosch L Jetronic-ról szólt.Lázasan tanultam a befecskendezés technikáját,megtudtam mi a Lmbda 1/15Kg.levegő+1Kg.benzin elegye/,megjegyzem ezt már előtte is tudtam,csak akkor a belső égésű motorok ideális benzin-levegő arányának hívtuk.A könyvből megtanultam,hogy az L Jetronik a beszívott levegő mennyiségéhez/melyet a légmennyiségmérő mér/,adagolja a benzint a hengerenkénti mágnesszelepeken át,az égéstérbe.Megtanultam mi az,hogy ECU,pótlevegőtolattyú,időzített hőkapcsoló,lamda szonda,légnyomásmérő,benzniszivattyú és reléje,hidegindítási mágnesszelep és,még egy-két apróság.A könyv útmutatást adott,némely fent felsorolt egység egyszerű kézi műszerrel történő vizsgálatára is ,melyet kipróbáltam és működött.Summa -summárum az L Jetronicnak nem volt alkatrésze aminek ne tudtam volna a funkcióját és némelyikét mérni,vagy ellenőrizni ne tudtam volna.Természetesen tudatában voltam,hogy"kisfiú" vagyok a témában,de bíztam nagyon a mérnöki logikában, az új technológiákban.
Történt közben a porckorongsérv,-hát Lányok-fiúk,férfi létemre,mit is írhatnék,rettenetesen "megpróbált",-jó háromnegyed évig nem hívtak semminek.Apropó,-ezúton is felhívom a figyelmeteket,-ésszerűtlen emelésekbe,lehetetlen testhelyzetekbe végzett nehéz munkákba annak logikus átgondolása nélkül sohase fogjatok,mert életen-át kísérő rossz következményei lehetnek!!!!!
Az idő közben telt.-talán 10 hónap is,míg az Uno ismét sorra került.Közben kiderült,hogy a katalizátor teljesen üres,a hűtö folyik,a kipufogót úgy lehet cserélni,ha a hátsó hidat leszerelem,-legalábbis az egyik oldalt.Küzdöttem vele kegyetlenül,no meg még egy kevés karosszéria munka is.A munkák folyamán kiderül,hogy a motorszámban is négy karakter eltérés van,hibásan beütött 8-as,mely tükör 3-as volt,feles nulla,mely félig zárójelnek nézett ki.Azt tudnotok kell,hogy a motorszámot a pótlevegőtolatyyú takarja és azt csak annak leszerelésével lehet tisztán látni,erős fény és nagyító segítségével.A vásárlást követő mintegy másfél év után,végre elérkezett a pillanat,hogy a helyére került az indítókulcs és hu-tyu-tyú-hu-tyu-pöff-pöff-megállunk és ez még sokszor.Fejvakarás.elektromos csatlakozók ismételt ellenőrzése,idegállapot-"olajnyomás a fejemben"-a felső határon,-nyúlnak a hengerfejcsavarok,.már a koponyámat illetően,de néhány pöffenéstől eltekintve semmi.

Üdvözlettel:Che /folytatás következik,de azért ne ijedjetek meg!/

[Pirtyesz]

Sziasztok! Annyit fűznék hozzá a témához, (bár nem is egészen ez a téma) vagy inkább a veterános "világhoz", hogy véleményem szerint egyre inkább elanyagiasodik ez a hobbi. Sokan vannak, akik kizárólag pénzszerzés céljából foglalkoznak alkatrészekkel, gépekkel, ezért gyakran képesek egy-egy cucc árát a csillagos égig felverni.
Tehát egy szó mint száz, sok emberből hiányzik az általatok (jogosan) említett alázat.

[mizo]

Tisztelt Mult Tisztelö Barátaim!
Csak most csatlakoztam a társasághoz,de éppen azért az erzésért és életszemléletért amit itt már emlitettetek. Annyit tennék csak hozzá,hogy mit sem ér a mai technika,ha nem lettek volna ezek az ösök. Arról nem is beszélve ezeknek a veteránoknak van STÍLUSUK nem egyszerüen tömeg cikkek,nem helyettesíteni akarják az embert hanem kiszolgálni.

[Johnson]

Sziasztok.

Üdv mindenkinek.

[Tequila]

Nagyon tetszettek a hozzászólások, bennem is hasonló gondolatok fogalmazódnak(tak) meg jónéhányszor. Remélem elnéztek nekem egy személyes történetet. 23-24 évesen tanúlmányaim lezárása után elkerültem otthonról. Ennek úgy 8-9 éve. Vándorcigány módjára járom az országot, ott telepedek le, ahol épp jólfizető(?) állást kapok. Ahogy időm engedi hazalátogatom, sajnos nem túl gyakran. Immár megvan a saját életem, gondok, örömök, stb... Egyvalamiről tudunk órákig elbeszélgetni édesapámmal: Régi motorokról minden mennyiségben. Pár éve vele kezdtük el az öreg kétkerekűek gyűjtését, és felújítását. (Bár jómagam gyerekkorom óta szívesen foglalkozom velük, ő nemkülömben, édesanyám pedig elvisel minket...) Jópár éve már, hogy a tél szereléssel, a nyár motorozással telik. Azóta a börzéken, felvonulásokon rengeteg jó embert ismertem meg.
Jó tudni, hogy vagyunk még egy páran. Főleg mostanság ebben a kiüresedett világban, amikor talán mindennél fontosabb a "valahová tartozás érzése".

[Che]

Kedves Tequila!

Miért kellene elnézni neked ezt a kis történetet,-mikor ez egy nagyon szép és értelmes dolgokról szóló írás és pontosan ide tartozó.Jómagam is úgy vélem,hogy a világ ugyan megtelik mindenféle csodálatos új technikai vívmánnyal,amelyekre,ha jól belegondolok semmi szükségünk sincs (Pl.akkumulátoros morzsaporszívó,orrszörnyíró és sorolhatnám),de az emberi kapcsolatok vitathatlanul kiüresednek.A társadalomban az emberek,mint valami megkergült hangyaboly tagjai, cipelnek hatalmas terheket,össze-vissza,de nem a hangyaboly felé,mint annak rendesen történnie kellene.Sajnos a mai világ a birtoklási vágyról és annak minden áron való kielégítéséről szól és nem vesszük észre,hogy csak légbuborékokat kergetünk és közben az élet elszáguld mellettünk.Hogy mi ennek az oka,azon nem is kell sokat gondolkodni,-de ez már politika és itt nem politizálunk,-elméletileg.

Nagyon értékelem a hozzászólásod és ha megteheted és ameddig megteheted.próbáld minél többször meglátogatni édesapádat és beszélgetni vele minél többet,-mert hidd el azzal gyűjtesz igazán "vagyont"!A "valahova tartozás érzéséről",-mivel ide találtál,-már tartozol valahová,-miközénk.

Üdvözlettel:Che

[lecsó]

Üdv mindenkinek!
Én csak most csatlakoztam erre az oldalra, bár már régóta megfertőzött engem is a régi motorok, utók szeretete. Jó olvasni a külöböző hozzászólásokat, véleményeket. che mondatai nagyon tetszenek. vannak értékek, amiket addig kell megőrizni, amíg van rá lehetősége az embernek, itt a szülő-gyerek kapcsolatára gondolok. Tequila amíg csak teheted látogasd édesapád! Én sajnos ezt már nem tehetem. Tárgyakat elö lehet venni sufnikból, pincékből, fel lehet újítani visszahozni az mindennapi életbe, hogy csodálja az ember. viszont van amitvel ezt nem lehet megtenni.
Remélem hozzászólásommal nem untattam senkit.
További szép napokat mindenkinek!

[soveny]

-sajnos én már nyolc perce ingyen utazhatnék,ha volna rá indíttatásom,-az-az 65 éves lettem (a fene egye meg).

Kedves Che!

Isten éltessen születésnapod alkalmából! Kívánom, hogy a veteránok iránti szeretetedet még hosszú évtizedeken át megőrizhesd!