Sziasztok,
Egész fiatalon kezdtem motorozni, apám egyszer hazajött egy vázzal és két bolti műanyag kosár alkatrésszel, hogy itt van a motorod fiam! Lett belőle egy működő nem motorozható Babetta talán 210-es. Itt még a nyolcvanas évek elején járunk, én már elmúltam 12, de a jogsi még nagyon messze a távolban volt csak látható. Még abban az évben szereztem egy lepukkant Verhovinát, azt hiszem S-57-es volt, a pedálos fajta. Na azzal kezdődött a "veteránozásom". Nagyon szerettem, még ha sokszor meg is szívatott. Felújítottam de a megbízhatóságban nem lett bajnok a Verhó! Könnyű volt szerelni, mindig kellett legyen az ülés alatt, gyertyakulcs, csavarhúzó meg csiszolópapír a megszakítóhoz! Ha elindultál vele valahova, oda még elvitt, de vissza már tuti szerelni kellett. De ez akkor kit érdekelt! Később az akkori időknek megfelelő egyedfejlődésen mentem keresztül, Simson, TS150, MZ250/1. Ezekkel mindig volt mit tenni, ha nem egyszerre, de az évek alatt mindegyiket szinte felújítottam, aki megvette mindig jól járt. Aztán munka, család, gyerekek, stb uh. más lett a prioritás, lakás, autó, gyerekcsizma, stb. ezt nem kell ecsetelnem.
Hosszú évek maradtak ki a motorozás csak koca lett, ha haverjaim második motorját el tudtam kötni akkor jutott csak ki belőle. Pár éve volt egy kis eü. nyűgöm és ez ébresztett rá arra, hogy mennyire hiányzik az életemből a motor! Vettem egy 2000-es, Burgman 400 nagyrobogót. Darabokra szedtem, autodidakta módon megismertem, megtanultam. Kipofoztam amennyire engedte magát aztán eladtam. Ezen tapasztalatok alapján vettem egy fiatalabbat, egy 2007-es 400-ast. Na itt már tudtam mit kell nézni a vételnél, és olyan pipec motort építettem belőle, hogy mai napig laikusok azt kérdezik, hogy új-e a motor? Ez még nem veterán (18) , de mindig felvillanyoz ha valami olyat alkot az emberfia ami jól és megbízhatóan működik. Ezt a motort évek óta napi szinten használom, főleg városban, de most nyáron megmutattam neki a Horvát tengert is.
A következő projekt egy modern robogó felújítása volt, 4 éves de Kínai uh volt mit tenni rajta. Mindig fumigáljuk a Kínai motorokat, de ezek úgy elhúztak mellettünk mint a vadliba. Ezt a motort azért vettem meg, mert nagyon olcsón olyan technológiát tudtam így megismerni ami itt EU-ban még nagyon ritka. Ez egy 50ccm befecskendezős, nem CDI, hanem ECU vezérelt moci, ami OBD-s Wifin keresztül, vezetés közben kommunikál a telefonoddal. Rögzíti a motor, fogyasztás, stb adatait, az agyamat eldobom. Hát ebben is vakon voltam, mert 1000km-es körzetben senki sem tudott segíteni, "ilyet még nem láttunk!" mondták. Végül egy angol fószer, a Brixton szerelője, egy Lengyel nagykereskedő, Junak alkatrészek forgalmazója, egy magyar elektromos szaki és egy Amerikai motor forgalmazó közös elméleti segítségével jutottam el odáig, hogy lett belőle egy pöc-röf motor. Ezek az előbb felsorolt cégek és márkák, mind Kínai cuccokat használnak, csak mondom. Lehet erről csinálok majd egy YouTube videót, mert megér egy misét.
Nem tudom, hogy hány karaktert bír el a bemutatkozás, uh nem fárasztalak titeket a többi "beteg" dolgommal, rátérek arra amiért itt vagyok. 14 éves koromban láttam először Pannoniát, vagyis akkor akadt be de teljesen, hogy nekem majd kell egy ilyen. A családban is volt egy korábban, de az sajnos már rég nem volt meg, amikor én megszülettem. Kb. két éve kezdtem el újra foglalkozni a Pannónia témával, fórumok, könyvek, kiállítások, múzeumok, stb. Mára eljutottam oda, hogy tudom milyen model-t szeretnék és ebben meg is tettem az első lépéseket. Vettem egy papír nélküli 1960-as TLF-et, hogy megismerjem és megtanuljam. Második lépés egy T1-es export, 1964-ből, mert a másik fétisem a kék Pannónia, ne kérdezd miért, ez is egy beakadás. Majd egyszer biztos kinővöm. Persze már azóta nagy a szerelem a TLF-el, mert ez egy pöcslámpás meg perem nélküli sárvédős, stb. Uh. most bajban vagyok, de ez legyen az életem legnagyobb problémája! Szerintem sok fejtörést, bosszankodást, de emellett örömöt is fog nekem okozni!
Az a lényeg, hogy alkossunk valamit, valamit amit megőrizzünk a jövőnek és ha ez párhuzamosan boldoggá tesz minket, akkor minden rendben!
Úgy látom ez jó hosszú bemutatkozás lett, remélem itt a fórumon találok hozzám hasonlóan "zakkant" embereket!
Üdv,
Osumi
Egész fiatalon kezdtem motorozni, apám egyszer hazajött egy vázzal és két bolti műanyag kosár alkatrésszel, hogy itt van a motorod fiam! Lett belőle egy működő nem motorozható Babetta talán 210-es. Itt még a nyolcvanas évek elején járunk, én már elmúltam 12, de a jogsi még nagyon messze a távolban volt csak látható. Még abban az évben szereztem egy lepukkant Verhovinát, azt hiszem S-57-es volt, a pedálos fajta. Na azzal kezdődött a "veteránozásom". Nagyon szerettem, még ha sokszor meg is szívatott. Felújítottam de a megbízhatóságban nem lett bajnok a Verhó! Könnyű volt szerelni, mindig kellett legyen az ülés alatt, gyertyakulcs, csavarhúzó meg csiszolópapír a megszakítóhoz! Ha elindultál vele valahova, oda még elvitt, de vissza már tuti szerelni kellett. De ez akkor kit érdekelt! Később az akkori időknek megfelelő egyedfejlődésen mentem keresztül, Simson, TS150, MZ250/1. Ezekkel mindig volt mit tenni, ha nem egyszerre, de az évek alatt mindegyiket szinte felújítottam, aki megvette mindig jól járt. Aztán munka, család, gyerekek, stb uh. más lett a prioritás, lakás, autó, gyerekcsizma, stb. ezt nem kell ecsetelnem.
Hosszú évek maradtak ki a motorozás csak koca lett, ha haverjaim második motorját el tudtam kötni akkor jutott csak ki belőle. Pár éve volt egy kis eü. nyűgöm és ez ébresztett rá arra, hogy mennyire hiányzik az életemből a motor! Vettem egy 2000-es, Burgman 400 nagyrobogót. Darabokra szedtem, autodidakta módon megismertem, megtanultam. Kipofoztam amennyire engedte magát aztán eladtam. Ezen tapasztalatok alapján vettem egy fiatalabbat, egy 2007-es 400-ast. Na itt már tudtam mit kell nézni a vételnél, és olyan pipec motort építettem belőle, hogy mai napig laikusok azt kérdezik, hogy új-e a motor? Ez még nem veterán (18) , de mindig felvillanyoz ha valami olyat alkot az emberfia ami jól és megbízhatóan működik. Ezt a motort évek óta napi szinten használom, főleg városban, de most nyáron megmutattam neki a Horvát tengert is.
A következő projekt egy modern robogó felújítása volt, 4 éves de Kínai uh volt mit tenni rajta. Mindig fumigáljuk a Kínai motorokat, de ezek úgy elhúztak mellettünk mint a vadliba. Ezt a motort azért vettem meg, mert nagyon olcsón olyan technológiát tudtam így megismerni ami itt EU-ban még nagyon ritka. Ez egy 50ccm befecskendezős, nem CDI, hanem ECU vezérelt moci, ami OBD-s Wifin keresztül, vezetés közben kommunikál a telefonoddal. Rögzíti a motor, fogyasztás, stb adatait, az agyamat eldobom. Hát ebben is vakon voltam, mert 1000km-es körzetben senki sem tudott segíteni, "ilyet még nem láttunk!" mondták. Végül egy angol fószer, a Brixton szerelője, egy Lengyel nagykereskedő, Junak alkatrészek forgalmazója, egy magyar elektromos szaki és egy Amerikai motor forgalmazó közös elméleti segítségével jutottam el odáig, hogy lett belőle egy pöc-röf motor. Ezek az előbb felsorolt cégek és márkák, mind Kínai cuccokat használnak, csak mondom. Lehet erről csinálok majd egy YouTube videót, mert megér egy misét.
Nem tudom, hogy hány karaktert bír el a bemutatkozás, uh nem fárasztalak titeket a többi "beteg" dolgommal, rátérek arra amiért itt vagyok. 14 éves koromban láttam először Pannoniát, vagyis akkor akadt be de teljesen, hogy nekem majd kell egy ilyen. A családban is volt egy korábban, de az sajnos már rég nem volt meg, amikor én megszülettem. Kb. két éve kezdtem el újra foglalkozni a Pannónia témával, fórumok, könyvek, kiállítások, múzeumok, stb. Mára eljutottam oda, hogy tudom milyen model-t szeretnék és ebben meg is tettem az első lépéseket. Vettem egy papír nélküli 1960-as TLF-et, hogy megismerjem és megtanuljam. Második lépés egy T1-es export, 1964-ből, mert a másik fétisem a kék Pannónia, ne kérdezd miért, ez is egy beakadás. Majd egyszer biztos kinővöm. Persze már azóta nagy a szerelem a TLF-el, mert ez egy pöcslámpás meg perem nélküli sárvédős, stb. Uh. most bajban vagyok, de ez legyen az életem legnagyobb problémája! Szerintem sok fejtörést, bosszankodást, de emellett örömöt is fog nekem okozni!
Az a lényeg, hogy alkossunk valamit, valamit amit megőrizzünk a jövőnek és ha ez párhuzamosan boldoggá tesz minket, akkor minden rendben!
Úgy látom ez jó hosszú bemutatkozás lett, remélem itt a fórumon találok hozzám hasonlóan "zakkant" embereket!
Üdv,
Osumi
: a TLF perem nélküli sárvédős?
!
Komment