Kedves Che,Valóban, a tegnapi nap folyamán csak végigloholtam a net olyan oldalait, amik úgy tűntek, segítségemre lehetnek a motor megtalálásában.Nem akartam udvariatlannak tűnni, csak végtelenül el voltam (vagyok) keseredve, és nem udvariaskodtam.Magamról egy pár szót akkor: középiskolás korom óta kergetek öreg motorokat, először egy Danuviát "szereztem", aminek a felújításába egyből bele is tört a bicskám, vödörben adtam el, igaz, következő tulajdonosa szépen megcsinálta, és használta boldogan. Első valóban használható motorom egy Schwalbe volt, amit teljes körűen, bár nem épp veterán igénnyel (szinterezett kasztni) újítottam fel, és boldogan lovagoltam évekig, amíg a pesti forgalomban egy taxis, aki nem volt vevő a negyven évvel ezelőtti tempóra, türelmetlenül fel nem borított...Néhány év kihagyás után egy barátomnál láttam először Vespát. Addigra bejött a "szabad világ", és kis hazánkat is elárasztották az Olaszországban már halálra ítélt, "okosba" behozott vasak, így nemsokára én is egy Vespa PK 50 XL boldog tulajdonosa lettem. Nem sokáig, mert kiderült, hogy véres a torka, és szinte teljes felújításra volna szüksége, a kis PK-knak viszont nem volt (és most sincs) akkora veterán értéke, hogy sok pénzért érdemes legyen őket felújítani, így továbbadva rajta, vettem egy '71-es Vespa 50 Speciált, ami a legendás Vespa-tuningkultúra elég jelentős szeletét magában foglalta. Ezt már teljes körűen restauráltam (persze a Magyar Vespa Klub fórumán megismert kiváló szakemberek és barátok aktív segítségével) a tuningot megtartva, hiszen a budapesti dugóban is hatékony járműre volt szükségem. Évekig boldogan robogtam vele. Azonban a kis testben zúgó 125-ös, alaposan kihegyezett motorka egyre jobban nyomasztott, szerettem volna legalizálni, de persze nem lehetett. Ekkor jött a lehetőség, hogy értékegyeztetéssel elcseréljem a mostani (vagyis tegnap ellopott) rendszámos, 1986-os Vespa PX125E-re.Megcsináltam a korlátlan jogsit, és boldogan használtam a motort, abban a hitben, hogy megtaláltam az ideális párt, "aki" életem végéig velem lesz... Persze minden télen szét kellett borítani a blokkot, ezt-azt cserélni benne, de teljes körű restaurálásra nem volt szükség. Nem is vágytam rá, alapvetően nem engedhetek meg magamnak külön egy napi nyúzós, és külön egy hétvégi veteránozós motort, ezért nagyon jó kompromisszum volt a PX. Megadja egy régi, "igazi" motor örömét, zúg, pöfög, rezonál, lehet váltogatni, ugyanakkor a zárt kasztninak köszönhetően alkalmas rá, hogy naponta dolgozni járjak vele, akár elegánsan is. Építész vagyok, gyakran megyek tárgyalni, de a Vespa elég erős "tárgy" ahhoz, hogy gond nélkül beálljak vele egy parkolóba két ingatlanfejlesztő Mercije közé...
Ennyi röviden. Persze jellemző, hogy minden régi járműért meggebedek: két éve egy pedálos Moszkvicsot mentettem ki egy MÉH-telepről, és újítottam fel a gyerekeimnek az indexes pedálos fórum tagjainak segítségével; volt kelet-német faltkajakom (bár a fa, mint felújítandó anyag keményebb diónak bizonyult számomra, mint a fém szerkezetek...). Egy régi ügyfelem egy alig használt, fészerben pihenő Verhovinát ajánlott fel pár éve ajándékba, akkor nem láttam értelmét elhozni a Balaton mellől, de lehet, hogy most Vespa híján rá fogok fanyalodni, valamit csak kell bütykölni hétvégenként olajosan, bár nem hinném, hogy napi járműnek meg lehet csinálni elég megbízhatóra...:/
Ennyi röviden. Persze jellemző, hogy minden régi járműért meggebedek: két éve egy pedálos Moszkvicsot mentettem ki egy MÉH-telepről, és újítottam fel a gyerekeimnek az indexes pedálos fórum tagjainak segítségével; volt kelet-német faltkajakom (bár a fa, mint felújítandó anyag keményebb diónak bizonyult számomra, mint a fém szerkezetek...). Egy régi ügyfelem egy alig használt, fészerben pihenő Verhovinát ajánlott fel pár éve ajándékba, akkor nem láttam értelmét elhozni a Balaton mellől, de lehet, hogy most Vespa híján rá fogok fanyalodni, valamit csak kell bütykölni hétvégenként olajosan, bár nem hinném, hogy napi járműnek meg lehet csinálni elég megbízhatóra...:/
Komment