Ki az igazi veterános?

[emu]

Ha ma megyek a saját motorommal, 1961-es TLF, akkor veterános vagyok az úton?
És ha utána rá ülök a fiam 2011-es Hondájára, akkor meg nem vagyok veterános?

Dehogynem! Csak nem látszik!

Abban a korban, amikor még internetes fórum nem volt (=számítógép sem)

Volt akkor is, csak csarnokot építettek neki.

[sepy]

Én a képen szereplő utánpótlás neveléssel teljesen egyet értek lásd a " lányom esete", az pedig,hogy mennyire lesz megbízható a gépünk sok esetben az alkatrész árak megfizethetősége szab határt számunkra. Nem tartom szégyennek ha útközben elő kell venni a szerszámot mert elfogyott a megszakító hézag!,de utána megyek tovább kivétel ha a nafta fogy el mert a tankom tisztasága még mindíg nem megoldott teljesen.

[Lemezjáték]

A „hangos, túl sok benzint zabáló és olajat köpködő, nem túl üzembiztos” kifejezéssel már nem értek egyet annyira...
Ezek a tulajdonságok gép és tulajdonos függőek.

Igazad van...ez mutatja a horizontomat...Csepel, Pannónia...

[Tanarur72]

Tökéletesen megfogalmaztátok a "veterános" fogalmát.
A "hangos, túl sok benzint zabáló és olajat köpködő, nem túl üzembiztos" kifejezéssel már nem értek egyet annyira...
Ezek a tulajdonságok gép és tulajdonos függőek.

[Lemezjáték]

Aki BÁRMI okból tesz ezekért az öreg vasakért az JÓ!!!
Mert megőrzi, jót tesz az utókornak!

Én ezzel maximálisan egyet tudok érteni.

Az is veterános, aki nem ért a szerelésükhöz különösebben, de gyűjti őket. Az is veterános, akinek akár csak egy veterán korú járműve van és életet lehel bele.
Sőt, én még azt is veteránosnak tartom, akinek nincsen egyetlen járműve sem, de korabeli szakirodalmat gyűjt, elmélyed benne.

A kereskedők, alkatrész utángyártók az én értelmezésem szerint nem veteránosok, ha az üzleti megfontolásokon túl egyéb érzelmi viszonyulásuk nincsen a témához, még akkor sem, ha érteniük kell valamilyen szinten ahhoz, amit gyártanak, árulnak...
Persze ha mellette gyűjtők is, akkor az más...

Abban biztos vagyok, hogy veterános témában az érzelmi affinitás nélkülözhetetlen fogalmi elem, mert amúgy semmi nem magyarázná azt, hogy az ember egy sok pénzt és munkát felemésztő és cserében még hangos, túl sok benzint zabáló és olajat köpködő, nem túl üzembiztos paripával akarjon foglalkozni...

A "fertőzés" amúgy jól terjed családon belül...

[taluga]

Sziasztok!
Joker summája remekül foglalja össze a nem létező problémát! Szép volt Joker!
TLF65 kérdései pedig csak erősítik!

Aki BÁRMI okból tesz ezekért az öreg vasakért az JÓ!!!
Mert megőrzi, jót tesz az utókornak!

Én szeretem babrálni a gépet, jó érzés amikor megoldok egy problémát, jó, hogy ismerem minden csavarját, de...
Van amikor inkább motoroznék, és nem térdelnék mellette, nem értek mindenhez, így szakember segítségét is igénybe veszem, simán vennék felújítva is veterán gépet és nem zavarna, hogy nem én csináltam, ha bejönne az a bizonyos ötös, akkor pláne sokat!!! Nekem tetszik a felújított vas, ami csillog, de az eredeti, patinás rozsdakupacot is szépnek látom a sufni végében! Szeretem a kétütemű illatát, a négyütemű hangját... mindegy, még az új gépekét is!
Oly mindegy ez tényleg!
Csak maradjanak meg valahogy ezek az értékek! Mindenki annyit és úgy tegyen hozzá a megőrzésükhöz amennyit és ahogyan tud és akar.
Egy csepp is egy csepp! Attól is több van a pohárban!

Ja, és még valami: ÉN VETERÁNOS VAGYOK!
ÉS MIÉRT? MERT ÍGY ÉRZEM ÉS ÍGY DÖNTÖTTEM!
Hogy más látja e rajtam... azt pedig lesz..om.

Ti is döntsétek el magatokról mindenféle szempontrendszer nélkül szerintem...

[Hajtókar]

Szerintem meg sokkal nagyobb veterános -az a gazdag milliomos genya

Egy csomó ilyet ismerek, mert dolgoztam, dolgozom nekik. Hidd el, az anyagiakat félretéve én sokkal inkább lefelé húzok. Remélem ezzel nem bántok meg senkit. Az is lehet hogy ez inkább fölfelé van, legalábbis emberileg.

[TLF65]

Lehet, ha milliomos lennék, én sem otthon fújkodnám a sárvédőket, meg nem magam gyártanám le az új kábelezéseket, könnyebben elkerülném a mostani anyázásokat. Ki tudja...

Komolyan mondom, őszintén kívánom, hogy legyen ebben részed! Bár nem vagyok milliomos, de úgy érzem, ha azzal foglalkozom, amihez értek, több eredményt érek el, mintha olyan csinálnék, amiben nincs gyakorlatom, se gépem, se felszerelésem, és így esetleg az eredmény nem tesz elégedetté.

Persze kérdés az, mi a cél.
- egy működőképes veterán gép ujra készítése,
- avagy egy olyan gép készítése, ami ugyan azt tudja olyan üzembiztosan, mint 40-60 évvel ezelőtt, amikor kijött a már ma már nem létező gyárból. És lehetőleg ugyan olyan gyári csilli-villi állapotban...

mert úgy érzem ehhez majdnem mindenkinek kell több-kevesebb külső szakműhelyt igénybe venni, ha csak nem rendelkezik saját forgácsoló, festő, stb. kapacitással...

Hidd el kedves Dongos78, én nagyon sokat szereltem ifjú koromban a TLF-emet árokparton. Csak egy példa, Kazincbarcikán a Borsodchem előtti egyenesben menetközben úgy kilőtte a gyertyát a motor, hogy...és vitte a gyertya a menet felét is!

Akkoriban még volt rongy-zsebkendő is, (nem csak papir) és egy ilyen zsebkendővel együtt erőszakoltam új gyertyát a henger fedélbe, és másodikkal (alapjáraton) így jutottam el Putnokra az ottani mgtsz (mezőgazdasági termelőszövetkezet) gépműhelyébe, ahol a forgácsoló (esztergályos) ismerősöm vágott új menetes acélpersely a hengerfejbe.

De sorolhatnám a problémákat.

Ellenben a mult hétvégén, mentem a géppel 600 azaz hatszáz kilométert, gyertya csere nélkül!!!! Tudod milyen jó érzés töltött el???? mindig indult, 1-2-3-4-5 rúgásra, (attól függően, mennyire volt felhevülve) de szerelgetés nélkül!!!

Hát én meguntam a bütykölést, most már élvezni szeretném a jó öreg gépet, (nyilván nem 110-el) és ehhez nekem szaki-ra volt szükségem, mert annyi időm, és IDEGEM!!! már nincs, hogy árokpartokon kisérletezgessek, csavarhuzóval, kombinált fogóval.

mert korábban is ilyen üzembiztos lett volna a gép, ha értek hozzá (a beállításokhoz, javításokhoz). Abban a korban, amikor még internetes fórum nem volt (=számítógép sem) és a szakmai tapasztalatok nem kerültek közkincsé ilyen viharos gyorsasággal.

Akkor csak a villáskulcs, és a csavarhúzó volt. Azzal cseréletem dugattyút. Főtengely kiegyensúlyozás?? Pannóniánál?

hát faluhelyen nem is láttam olyan embert, aki hallott volna ilyenről...

---

És most esett le, hogy mi magunk - akik veterán motorokat szerelünk, (mert kicsit nekem is kell, még csilli-villi műhely után is, pl. olajcsere stb.)

szóval mi magunk különböztetjük meg magunkat és másokat, hogy ki a veterános és ki nem!!!!

És mindenki úgy érzi, ha belül azt érzi hogy veterános, akkor veterános!!!!!

és ha a "nepper" is így érez belül?????? akkor mi kivülről ítélünk? és ha minket ítélnek kívülről????

[dongos78]

Nem azt mondtam, hogy bármelyik is elitélendő lenne! Nyilván mindkettőnek "tipusnak" megvannak a saját értékei. Aki nagy nehezen beszerez egy-egy öreg masinát, amivel saját maga babrál esetleg éveken keresztül, az valószinűleg valóban örömmotorozásokban fog részt venni, valóban büszke lesz a gépére (és magára). Ugyanezt nem tudom elképzelni arról, aki másokkal felújíttat egy-egy gépet, esetleg olyan makulátlan állapotúra, amilyen új korában nem volt, és teszi be a többi x db közé. Lehet hogy épp ezért nem is érez késztetést arra, hogy végre hallja az új szerzemény hangját, vagy ráüljön... Viszont ez utóbbi -ahogy Te is írtad- sokkal több gépet megment az utókornak, általuk sokkal kevesebb öreg jármű enyészik el.
Másrészt pedig nem azon múlik, hogy veterános vagy-e, hogy épp a Hondán ülsz, vagy a TLF-en. Külső szemlélők számára talán. (Az meg kit érdekel...) Én éppúgy veteránosnak éreztem magam akkor is, amikor a swiftemben ültem, vagy épp mountain bike-kal tekertem a városban, és nem volt a birtokomban semmi olyan dolog, ami erre okot adhatott volna, mint akkor amikor az 50-es évekbeli bringát, vagy a félig elbomlott Babettát, vagy a trophy MZ-t piszkálgatom hónaljig olajosan, időnként hangos "imákat" elmorzsolva az előző tulajok trehánysága miatt, miközben a pacsirta rádiómon pampog a Kossuth rádió :-).
Lehet, ha milliomos lennék, én sem otthon fújkodnám a sárvédőket, meg nem magam gyártanám le az új kábelezéseket, könnyebben elkerülném a mostani anyázásokat. Ki tudja...

[TLF65]

És elhivatottabb veteránosnak tartom azt, aki az összekuporgatott pénzéből vesz valami félhalott roncsot, amit így-úgy, évek alatt összerak és igazán büszke a motorjára, mint azt a milliomost, aki felvásároltat öreg képeket, és valami csillogó-villogó műhelyben felújíttatja azokat makulátlan állapotúra, majd beteszi a többi közé úgy, hogy egy kört nem megy vele.
Mindkét tipus veterános, de szerintem az elsőnek jobban benne van a szíve-lelke.

És ha a saját - milliomos - szakmájában azért dolgozik valaki, azért keresi a milliókat, hogy legyen minél több pénze öreg gépeket megvenni, és megmentetni "csillogó műhelyekben" és csak azért nem megy mindennnap minden gépével annyi-annyi kört, mert nincs annyi nap ahány összegyüjtött gépet megmentett már, akkor ez elítélendő?

És ha élete végén az összegyüjtött gépekből alakít egy muzeumot, megnyitja a nyilvánosság előtt, a millióiból, és mindenki láthatja, akkor meg istenné válik?

És egyébként is, fontos az hogy megkülönböztessük az embereket veterános, és nem veterános cimkével?

Ha ma megyek a saját motorommal, 1961-es TLF, akkor veterános vagyok az úton?
És ha utána rá ülök a fiam 2011-es Hondájára, akkor meg nem vagyok veterános?

Nem ugyan az az ember vagyok? Motoros? persze van különbség 80 km/h és 180 km/h között...

És voltam sok veterános műhelyben, ahol kifejezetten veterán motorok javítására álltak rá.

Csilli-villit nem láttam, de tisztát, takarítottat, rendezettet igen.
És láttam "sufni"-szerű kopottat is, pókhálósat, piszkosat, lomokkal-rozsdás kupacokkal telit is.

És ezt anélkül irom, hogy pálcát törnék bármelyik felett is....

Ku...a jól élünk, ha ilyenekre is időnk van megvitatni. Komolyan.

[joker]

Nem is gondoltam komolyan amit írtam --csak próbáltam egy másik szemszöget .
De mi lesz ,ha esetleg egyszer majd beír ide egy milliomos --esetleg ilyen ,vagy hasonló érvekkel ?

[sinter]

Érdekes megközelítés ez is Joker!
És mitöbb elgondolkodtató... mert ki nem játszott még el a gondolattal, mi lenne ha mondjuk eltalálna 5 számot.
Valószínű én is összeraknám azt a sort, csak én nem mással csináltatnám. Egyrészt megvehetnék egy csomó berendezést, gépet amiről csak álmodok. Másrészt én azt érzem a sajátomnak amit én csinálok. Tehát nem szívesen adnám másnak át ezt az örömöt.

[joker]

Szerintem meg sokkal nagyobb veterános -az a gazdag milliomos genya --aki tételezzük fel azért gazdag ,mert csak a pénz érdekli, dolgozik,kavar , csak profitot hozó dologba tesz pénzt és minden mást leszar .

Aztán beüti a fejét , meghasonul önmagával , -és csináltat magának egy Magyar motor sort --a piaci érték sokszorosáért --miközben a lelkét szétmarcangolja ez az értelmetlen pénz fecsérlés .

[dongos78]

Nem olvastam végig az összes hozzászólást, de a felvetésre reagálva, én teljes szívből, kétkedés nélkül veteránosnak tartottam magam akkor is, amikor még nem volt egy darab öreg vasam sem. Most, hogy már van is a birtokomban öreg cucc, ez az érzés nem erősödött, nem gyengült bennem.
És elhivatottabb veteránosnak tartom azt, aki az összekuporgatott pénzéből vesz valami félhalott roncsot, amit így-úgy, évek alatt összerak és igazán büszke a motorjára, mint azt a milliomost, aki felvásároltat öreg képeket, és valami csillogó-villogó műhelyben felújíttatja azokat makulátlan állapotúra, majd beteszi a többi közé úgy, hogy egy kört nem megy vele.
Mindkét tipus veterános, de szerintem az elsőnek jobban benne van a szíve-lelke.

[Hajtókar]

Valahogy olyannak tűnik nekem az egész,hogy ki a legtökösebb gyerek,a tökös gyerekek között?

Pontosan így van. Vagy amikor két ovodás vitatkozik:-Az én apukám meg olyan erős mint a szar!