Kisújszállás - Szentes; Szentes - Kisújszállás. Már csak az óra, perc -és hogy közlekedik, mely napokon - s tisztára olyan a cím, mint egy MÁV menetrend. S a menetrendhez, hogy élő legyen, jön a hangos bemondás: - értesítjük kedves utasainkat és a várakozókat, hogy... -itt következhetnének ilyenkor az utasok megjegyzései, naturálisan csokorba szedett mindenki számára fülbecsengő, de többnyíre nem az édesanyákat köszöntő jókívánságokkal. De nem is erről szeretnék most írni.
Az elmúlt héten, összesöröződtünk úgy, egy vasárnap délután, a jó zaftos, és gyomrunkat igen kényeztető ebéd után, miközben az öszi napfény huncutul a szemünkbe hunyorgott a teraszon, s ez élmény együtte hatására a fiam sodrott magának egy cigarettát, -amivel már én ezzel rég nemigen élek, de nem is bánom -beszélgetni kezdtünk, mindenféléről, mi úgy eszünkbe jutott ilyes alkalomkor apának és fiának.
Veteránokról volt szó ekkor köztünk, miről is lehetne a jól fertőzőttek körében, mert hát Motorka is ott állt kinn az udvaron előttünk. még épp langyosodó hengerrel, egy jó kör után, mit Tücsök kis kutyánk nyargalgatott körül, macskákat kergetve.
Nem volt hosszú utunk csak épp némi kerülő, s épp a kiszemelt Danúvia megvételéről volt szavunk, mi terveim szerint az ő érettségi hozománya lenne, lehetne. S fertőzöttsége okán, nem is helytlenített.
Megszólal ám, s mondja: -Apa! Nem viszel vissza Motorkával Szentesre? Na, itt kellett volna nyakon csapnom! Hát most hogy? Sörileg megalapozva, esetleg már csak kutyát sétáltathatok! Így terv, ha jó idő, akkor jövő hét.
Eljött a jövőhét, ami most ez a hét. Péntek szakadó eső, bús szmájli. Szombat, napsütés, bizakodó szmájli. Vasárnap még nagyobb napsütés, vigyorgó szmájli.
Vége az ebédnek, belaktunk becsülettel, a délebéd utáni mosogatást férfiasan kihagytuk szokás szerint, de a sörözést is, na ez nem férfi szokás...
Kelet-európai idő szerint 13.00-kor utnak eredtünk Szentes felé, betervezve egy megállót. Na, ez elmaradt, mert olyan szépen gurultunk a jól karbantartott magyar aszfalton, hogy két óra múltával, már a szentesi körforgalomba kerengőztem, s nem is oly soká már a szocreál retró kollégium előtt tettem sztenderre Motorkát. Atyai kötelességemnek eleget téve, elvittem a fiam sörözni - elmúlt 18, semmi kiskorú itatása - magam - nem kis szégyenkezéssel mondom, de a kressz magas szintű tiszteletben tartása mellett kólikát ittam, undorító volt...
Amúgy Szentes gyönyörű. Nagyon szeretem ezt a várost, szép sétányok, szép és megújult útcák és épületek. Ki ne hagyjátok, nézzétek meg! Ami érdekesség, hogy a zebránál a gyalogosnak nem kell körülnéznie, mindenki megáll, és nincs lehajtott ablakból nemzeközi újjelzések adása, valamint oda-vissza szóbeli riposztok. Ez még faluhelyen is furcsa.
Érzékeny búcsú után indulás haza. Gondoltam, ha Szentesig kibírta Motorka kibirja haza is egyhúztomba. Kibírta. Fél hatkor már Kisújszállás aszfaltját koptattam, ahol körül néznek a zebrán, vannak nemzetközi jelzések, sőt riposztok is, de egyet tudtam, megérkeztem, jól, jó érzéssel, jót motorozva, jó motoros időben, útközben illően üdvözölve az úton levő társakat, és illően üdvözölve. Amúgy is minden nagyon tetszik a motorozásban, de ez kivált.
S hogy a heppiend teljes legyen, Motorkát helyretéve, jól megsimogatva, magam is elballagtam az Aranyökörbe, a haveri körbe egy tisztességes, jól megérdemelt, habzó sert meginni, mit még néhány társa követett. S víg baráti társaságban kortyingattunk, nehezen betelve a szóval, a mai nap élményének vidám szavával.
Ilyen élményeitek legyenek nektek is, még ez évbe is!
Az elmúlt héten, összesöröződtünk úgy, egy vasárnap délután, a jó zaftos, és gyomrunkat igen kényeztető ebéd után, miközben az öszi napfény huncutul a szemünkbe hunyorgott a teraszon, s ez élmény együtte hatására a fiam sodrott magának egy cigarettát, -amivel már én ezzel rég nemigen élek, de nem is bánom -beszélgetni kezdtünk, mindenféléről, mi úgy eszünkbe jutott ilyes alkalomkor apának és fiának.
Veteránokról volt szó ekkor köztünk, miről is lehetne a jól fertőzőttek körében, mert hát Motorka is ott állt kinn az udvaron előttünk. még épp langyosodó hengerrel, egy jó kör után, mit Tücsök kis kutyánk nyargalgatott körül, macskákat kergetve.
Nem volt hosszú utunk csak épp némi kerülő, s épp a kiszemelt Danúvia megvételéről volt szavunk, mi terveim szerint az ő érettségi hozománya lenne, lehetne. S fertőzöttsége okán, nem is helytlenített.
Megszólal ám, s mondja: -Apa! Nem viszel vissza Motorkával Szentesre? Na, itt kellett volna nyakon csapnom! Hát most hogy? Sörileg megalapozva, esetleg már csak kutyát sétáltathatok! Így terv, ha jó idő, akkor jövő hét.
Eljött a jövőhét, ami most ez a hét. Péntek szakadó eső, bús szmájli. Szombat, napsütés, bizakodó szmájli. Vasárnap még nagyobb napsütés, vigyorgó szmájli.
Vége az ebédnek, belaktunk becsülettel, a délebéd utáni mosogatást férfiasan kihagytuk szokás szerint, de a sörözést is, na ez nem férfi szokás...
Kelet-európai idő szerint 13.00-kor utnak eredtünk Szentes felé, betervezve egy megállót. Na, ez elmaradt, mert olyan szépen gurultunk a jól karbantartott magyar aszfalton, hogy két óra múltával, már a szentesi körforgalomba kerengőztem, s nem is oly soká már a szocreál retró kollégium előtt tettem sztenderre Motorkát. Atyai kötelességemnek eleget téve, elvittem a fiam sörözni - elmúlt 18, semmi kiskorú itatása - magam - nem kis szégyenkezéssel mondom, de a kressz magas szintű tiszteletben tartása mellett kólikát ittam, undorító volt...
Amúgy Szentes gyönyörű. Nagyon szeretem ezt a várost, szép sétányok, szép és megújult útcák és épületek. Ki ne hagyjátok, nézzétek meg! Ami érdekesség, hogy a zebránál a gyalogosnak nem kell körülnéznie, mindenki megáll, és nincs lehajtott ablakból nemzeközi újjelzések adása, valamint oda-vissza szóbeli riposztok. Ez még faluhelyen is furcsa.
Érzékeny búcsú után indulás haza. Gondoltam, ha Szentesig kibírta Motorka kibirja haza is egyhúztomba. Kibírta. Fél hatkor már Kisújszállás aszfaltját koptattam, ahol körül néznek a zebrán, vannak nemzetközi jelzések, sőt riposztok is, de egyet tudtam, megérkeztem, jól, jó érzéssel, jót motorozva, jó motoros időben, útközben illően üdvözölve az úton levő társakat, és illően üdvözölve. Amúgy is minden nagyon tetszik a motorozásban, de ez kivált.
S hogy a heppiend teljes legyen, Motorkát helyretéve, jól megsimogatva, magam is elballagtam az Aranyökörbe, a haveri körbe egy tisztességes, jól megérdemelt, habzó sert meginni, mit még néhány társa követett. S víg baráti társaságban kortyingattunk, nehezen betelve a szóval, a mai nap élményének vidám szavával.
Ilyen élményeitek legyenek nektek is, még ez évbe is!
Komment