Pannonia T1 - 1963

[Halal]

Sziasztok!
Nos, amint egy páran már tudjátok, nekem igen-igen régre nyúlik vissza a Pannóniám története, de ezt első körben nem is ecsetelném, sokkal inkább úgy gondoltam, hogy ha van 1-2 küzdelmesebb lépésem, akkor azt egy post formájában itt írnám le.
Egyrészt, hátha pár embernek hasznos lesz majd később, másrészt, hogy ne csapongjak mindig ide-oda a topikok közt, harmadrészt, mert ha ha már itt van ez a fórum, szerintem nem árt infókat megosztani olyan társaink közt, akik ugyancsak ezzel küzdenek.

De nem utolsó szempont (és így első körben még csak ez számít, hiszen lehet más nem is olvassa majd el), hogy magam miatt is szeretném összefoglalni szépen lassan, hogy mit és miért csináltam.

[Halal]

Mivel jelenleg csőlámpa projectben vagyok, így szóljon az első post erről, méghozzá a csőlámpa rendszámtábla megvilágító plexiéről.

A történet ott kezdődött, hogy a pannóniámon a bácsika mág anno, mikor aktívan használta, lecserélte egy szappantartó lámpára. Nincs ezzel baj.
Én akkor még nem tudtam, hogy az enyémre mi kell eredetileg, de nekem iszonyatosan megtetszett a csőlámpa...ismétlem, 15évvel ezelőttről beszélünk Így egy börzén anno vettem egy csőlámpát. Vagyis inkább csak egy maradékot Sem tartókonzol, a gumialátét hekkelt volt, a plexik töröttek. Magyarán, mondhatjuk csak a lámpacsó volt meg De legalább már anno is jó drágán vettem

Még akkor frissiben fel is csiszoltam, homokoztam, és le is krómoztattam (és ezt el sem vesztették a krómozóban ), azóta várja a sorsát...mint amúgy az egész szegény kis motorom.

Most, hogy előjött a project megint, nekiálltam beszerezni a csőlámpa darabjait is. Mit ne mondjak, egy 70 éves szűz maláj örömlányt egyszerűbb találni, mint a pannónia csőlámpához épkézláb alkatrészeket. De, mint szokták mondani, a remény hal meg utoljára, meghát úgy a jó, ha egy lámpára ráköltök annyit, mint más egy egész pannóniára.

Szóval, beszereztem egy másik lámpát most. No ugyan ennek a lámpának sem sok ép része volt, de a rendszámtábla megvilágításos plexi rész az ép, és sértetlen...juhéj. Ez kell nekem.

Kioperáltam, és jött a nagy bumm...vagy bang? Vagy sokk? lényeg, az idő oly kegyes volt a plexilappal, hogy zsugorodott. Nahát...mi emberek ahogy öregszünk úgy hízunk, a kis köcsög, meg lazán és szemrebbenés nélkül fogyott úgy egy fél centit. Természetesen, még köszönőleg sem illik bele a lyukba...szinte átesik rajta Hmmm...kutat, keres...nincs másik.

A vége az lett, hogy ugyan nem lesz gyári, de akkor valahogy csak hajtogatni kellene oda egy plexit, hát lyukasan csak ne maradjon már, mert kislyukkal tudnék sorolni pár dolgot ami jó, de nagylyukkal max az ementálit

Szóval, uccu város, vegyünk plexit. Kéne egy kis 2mm-es, meg 3mm-es. Aham, ahogy azt én elképzeltem. Majd eladnak egy szép nagy táblát. (volt olyan plexis, aki közölte, hogy érti, hogy nekem egy 5cmx12cm-es darab kell, de azt ki lehet vágni nagyobból, náluk viszont csak 2,5m (méter!!!) x 1,2m (méter!!!) van. Szóval jó lenne, ha megvenném, mert jólesz az másra is. Köszi.

Végül sikerült szereznem ma plexit. Már csak meg kell hajtani Nem nehéz. Hajszárító.
Köhöm...hajszárító negatív, meg sem köhögi.
Nem baj, a forrásban lévő víz 100°C, az biztos jó. Forró víz negatív, meg sem köhögi, ellenben ahogy nyomtam rá a lámpára, úgy pattant el a 2mm-es plexilap keresztbe, mint a sicc. Ezután ledőltem egy picit szundítani, megálmodni, hogyan tovább

Felébredtem, és jött a sütő ötlete. Ha a husi megsül benne, és ha a forrasztóón is megolvad, akkor bizony a plexi is megfog.
Mivel az eltört 2mm-es lap pont olyan méretűre tört, ami elég volt a lyukra, úgy gondoltam, azzal próbálkozom. Volt egy finombőr munkáskesztyűm (mert gondoltam ez meleg helyzet lesz), és a 2mm-es lapot betettem a sütőben 5-6percre. Előbb 120°C-ra, majd formára hajtottam kívülről a lámpára. Kézzel rányomkodtam, és egy picit ott tartottam, míg egy pici tartása lett a plexinek. Majd beletoltam a lámpába a helyére. Egész jó lett, gondoltam megpróbálkozom a 3mm-es lappal is.
A 3mm-es lapot is méretre vágtam, majd mivel ez vastagabb lap volt, gondoltam egy picit emelek a hőfokon, 130°C-ra, és ezt 10 percig hagytam bent. Még így is nehezebben hajlott, mint a 2mm-es, de ezt is ráhajtogattam a lámpára kívülről. Jó lett, de nem az igazi. Gondoltam, visszateszem egy picit rámelegítek...a kis szemét úgy egyenesedett ki, mintha meg sem hajtottam volna soha.

Nos, legalább már tudom, hogyan kell íves plexit kiegyenesíteni, de jelesül most nem igazán ez lett volna a cél :S
Na de ekkor jött az ötlet (miután ismét ráhajtottam a lámpára kívülről és beletoltam belülre), hogy mi lenne, ha lámpástól is visszatenném a melegre. Végülis, a lámpatest fém, 130°C nem árthat sem a krómozásnak, sem a fém lámpatestnek. Szóval, kipányváztam belülről egy lemezkével, meg papírral, és visszatettem a sütőbe a kis lámpapitémet. Még 10 perc, majd kivettem, és kivittem az erkélyre hűlni. Mikor kézmeleg volt, kivettem belőle a pányvákat.


Kicsit opálosodott, mert ilyen picike hajszálrepedések lettek belül. Vagy még melegebb sütő kellett volna, és rövidebb idő, vagy a kétszeri melegítés és hajlítás miatt, vagy a pányvázás miatt. Nem tudom, de lényeg, hogy a 2mm-essel is eljátszottam ugyan ezt, annyi különbséggel, hogy azt is betettem a lámpába, csak itt pányvázás nélkül, de ezt is 130°C-on, felmelegítettem 5 percre. Majd kivittem az erkélyre ezt is hűlni.
Nos, a 2mm-es "tökéletes" lett (ok, nem tökéletes, de a semmitől jobb). Itt nincs opálosodás, nincs hajszálrepedés.

Amúgy szerintem mindkettő egész elfogadható lett. Majd két szegeccsel be kell rögzíteni, meg egy pici szilóval körbenyomni, mikor rakom össze.

Hát, ennyi.

Igazándiból, a szükség törvényt bont elvet követve készült. És igazán az írásom is attól szól, hogy egy plexit hogyan lehet alternatív megoldásban ívbe hajtani. Mert a neten, amiket találtam, azok főként a hőlégfúvóról szóltak, nekem viszont attól gyakran buborékos lesz a plexi, vagy éppen helyenként megégetem vele a felületet. Ezért kerestem most alternatív megoldást

Tudom, hogy nem egy veterán alkatrész, de ez van.

Jól bírom a kritikát, így nyugodtan, és öszintén leírhatjátok a véleményeket, megaztán, ha ötlet/javaslat van, azt is szívesen fogadom.

[joker]

még , körbe kell marni , a lemezvastagságot , hogy kívül szintbe legyen-

vagy egyikből kivágni az ablakot , ráragasztani a másikra egy tuti átlátszó anyaggal , bár akkor meg átmérő gondok lesznek ,de majd hajlítasz belevalót

[Halal]

még , körbe kell marni , a lemezvastagságot , hogy kívül szintbe legyen-

vagy egyikből kivágni az ablakot , ráragasztani a másikra egy tuti átlátszó anyaggal , bár akkor meg átmérő gondok lesznek ,de majd hajlítasz belevalót

Az eredeti terv az volt, ezért próbáltam a 3mm-est is. hogy a lemez körül körbemarom. De...nem biztos, hogy ér annyit. Túlságosan pattan a plexi. És, inkább ne legyen síkban, mint feleslegesen eltörjem Funkcionalitása tökéletes, más meg ne bújkáljon a hátsó lámpám alá. A barátnőmet sem nézegeti senki alulról...legalábbis remélem :S

[joker]

ez nem így működik - a tudat , az érzés , a sikerélmény ??

a második megoldás pl tök egyszerű ....

[mir-mur]

A trophym lámpájába eddig valami flakon volt belehajtogatva. Nem igazán zavarta a lelki világomat !

[mátéapu]

a második megoldás pl tök egyszerű ....

Utólag már könnyű harmadik megoldás:megfelelő átmérőjű plexiedényből kiszabni körbefaragni.......

[Halal]

Utólag már könnyű harmadik megoldás:megfelelő átmérőjű plexiedényből kiszabni körbefaragni.......

És a kulcs, a megfelelőn van...ha már megvan a megfelelő, akkor nincs gond, na de azt megtalálni... Olyan ez mint a barátnő. Sok szakítás, keresgélés után lesz csak házasság, és még az is olykor válással végződik

[Che]

Sok esetben,az ember a munkája során olyan területekre téved,ami ismeretlen számára,de mégis hajtja valami,hogy elkészítse azt a munkadarabot és,ha nagyon akarja az sikerülni is fog.A kérdésben a Zolival értek egyet,mert a sikerélmény,az új ismeretek megszerzése,a tanulás legalább olyan fontos,vagy talán még fontosabb,mint maga az elkészített darab.Az lehetséges,hogy nem az első próbálkozás lesz a sikeres,de kellő elszántsággal és az egyre gyarapodó tapasztalattal,minden feladat megoldható.

A plexi (víztiszta polisztirol),hőre lágyuló és fröccsöntéssel is alakítható.Könnyen készíthető hozzá ragasztó,a következő módon.Acetonban (nem nitro hígító) plexi reszeléket kell feloldani,olyan arányban,hogy az oldat "méz" sűrűségű legyen.Az oldat készítése eléggé időigényes,mert az oldatnak ahhoz,hogy ragasztóképes legyen teljesen homogénnek kell lennie.

A plexit hajlítani a legjobb,felmelegített formák között.Amennyiben a hajlítás folyamán,apró repedések keletkeznek az anyagban,az azt jelenti,hogy a plexi nem melegedett fel teljes keresztmetszetében.Ahhoz,hogy a kellő meleg állapot előálljon hőn kell tartani.

A plexit egyre finomabb szemcséjű csiszolópapírral ,majd a végén fogkrémmel lehet polírozni.

A kellő hőmérsékletet ki kell kísérletezni,megközelítőleg 160-180 C.

Nem fontos hegyekbe gyűjtögetni az eldobott műanyag vackokat,de azért egy-egy jó alapanyagnak kínálkozó törött villogó búrát,hátsó világítást,.......,érdemes megőrizni.


Üdvözlettel:Che

[Halal]

Könnyen készíthető hozzá ragasztó,a következő módon

A kellő hőmérsékletet ki kell kísérletezni,megközelítőleg 160-180 C.

Köszi, hogy ezt itt megosztottad...ez igen hasznos. (régen milyen egyszerű volt, csak le kellett nyúlni anyuci vagy a feleség körömlakklemosóját, és kész. Ma meg már mandulaillató, bőápolós, acetonmentes, és a fene tudja mitől oldja a körömlakkot körömlakklemosók vannak )

Poénból, majd még kísérletezek én is. Amúgy, ez a 160-180 °C a 2mm-es lemezhez véleményem szerint nagyon sok lenne, túlságosan ellágyulna, nem? Nem lehet, hogy ez a hőfok a teljes lágyuláshoz kell? Hmm...egy biztos, a 3mm-es lapnál (ahogy írtam is a leírásomban) egyértelműen látszott, hogy magasabb hőfok kellene. Az érdekes csak annyi volt, hogy első hajlítás után nem voltak rajta, csak a második esetén. Persze, ez lehet sok összetevő eredménye.

Ehy biztos, ez egy nagyon hasznos kis post volt tőled, hálásan köszönöm/köszönjük!

[mátéapu]

Nem lehet, hogy ez a hőfok a teljes lágyuláshoz kell? Hmm...egy biztos, a 3mm-es lapnál (ahogy írtam is a leírásomban) egyértelműen látszott, hogy magasabb hőfok kellene. Az érdekes csak annyi volt, hogy első hajlítás után nem voltak rajta, csak a második esetén. Persze, ez lehet sok összetevő eredménye.

A simsonos haverom kapott egy idomot plexi nélkül,bontott anyagból álltam neki hőlégfúvóval.Che-nek lehet igaza a hőntartás a lényeg én is megégettem hűvösebben tartósan lágy lett.Mikor megformáztam a fúrással elszúrtam kitört új peremet hajtottam:és majdnem sikerült így maradt,az anyag elfogyott és a cérnám is

[joker]

izzó szög -nem ismerős ? viszont , ha már fúrjuk , akkor nem fúróval hanem nagy fordulatú akármivel ( levegő , villany , fúró nagy szögű vagy pontlefúróra köszörülve )

[Halal]

még , körbe kell marni , a lemezvastagságot , hogy kívül szintbe legyen

Csak nem hagyott nyugodni a dolog Ki is dolgoztam, hogy hogyan tudnám megcsinálni, de ezt már az emeleti panellakásomban, kézben fogva nem tudom megcsinálni
Van egy kis maróm (ilyen kis gravírozó szerű), csak csinálnom kell neki valami asztalt, meg valami vezetősínt. Mert a gravírozót és a plexit is kézben fogva, figyelve, hogy a vonal is egyenes legyen, a mélység is jó legyen...ez nekem a lehetetlen kategória volt (megpróbáltam, és mivel megkaptam a "véleményemtől", hogy "na de nem gondolod tán, hogy műhelyt csinálsz a lakásból", így bekényszerültem fürőkádba. "Ott porozz, ott le lehet zuhanyoztatni". Hát mókásan néztem ki a kádban guggolva, egy darab plexivel és egy gravírozóval a kezemben Még jó, hogy lányos zavaromban nem öntöttem magamra egy marék tusfürdőt, merthát ha kádban vagyok, akkor zuhanyozni is kell...vagy nem?
Na majd hazamegyek szüleimhez, és ott fabrikálok valami minimaró állványt, és körbemarom...vagy legalábbis megpróbálom

Továbbra is azt gondolom, hogy nem ér ennyit, de ha már ez volt az eredeti tervem is, meg ha már előjött mint felvetés is, akkor miért ne.

[Halal]

No akkor pár szó a polírozásról:
A hátsó "prizma" is sérült volt, hiányzott belőle egy darabka (felületről, a sarkánál, de még nem lyukadt át), valamint el volt mattulva, meg színeződve.
Mivel ezt sem tudtam szerezni jó állapotút (az utángyártott pedig nem igazán tetszett), így úgy döntöttem, hogy ezzel is megpróbálkozom.
A fogkrémes trükköt ismertem korábban, de itt is többször ajánlottátok, így első körben ezzel próbálkoztam. Egész elégedett voltam az eredménnyel, persze nem lett tükör, de az eredetihez képest határozottan szebb lett. Aztán arra gondoltam, hogy lelakkozom, és emiatt elmentem egy fényezőhöz..pontosabban, egy festékkeverő céghez...és ott beszélgettem egy sráccal...hosszasan. Jófej volt, nem a manapság megszokott: "Ha nem vásárolsz, húzzál innen, ne tartsd fel a sort!" "Na de nincs egy fia vásárló sem?!" "Ok, akkor is húzz innen, nem tudok facebookozni a telefonomon" stílusú eladó, hanem aki szívesen beszélgetett, érdeklődő volt, javaslatokat tett. A plexi "mezei" lakkozásáról lebeszélt, viszont ajnlott egy polírpasztát. (megjegyzem, amúgy van plexire való kifejezett lakk, amivel az autók első lámpái is le vannak fújva, nos de horrorisztikusannagyondrága)
Vettem csiszolóvásznakat (600-1000-2000), és a pasztát, és eljöttem.
Első körben, egy éjjel (éppen nem tudtam aludni, így ez megfelelő éjjeli időtöltésnek tűnt), pillanatragasztóval kitöltöttem a rést a prizmán.
(nem volt túl nagy amúgy. Pillanatragasztót bele. Majd hagytam száradni... majd megint, és megint, és megint...ezt addig, míg inkább domború volt. Amúgy szódabikarbónával keverve a pillanatragasztót tényleg jobb ilyen célra a pillanatragasztó, de esetemben nem akartam, hogy fehár legyen az a rész, így inkább maradtam a mezei módszernél. Megjegyzem, sok jó módszer...sőt, ettől jobb módszer is van egy ilyen kitöltésére, de én nem akartam kísérletezni. Ezt ismertem, milliószor használtam, tudtam, hogy jó. Szóval ennél maradtam. Ennek az egyedüli hátránya, hogy a pillanatragasztó száradása hőfejlődéssel jár, valamint a kicsapódó gőze elfehéríti a környezetet, szóval a maradványokat el kell tüntetni, de mivel úgyis csiszolni akartam, hát ez most esetemben irreleváns volt)
Szóval miután az éjjeli légyott a plexi és köztem jól sikerölt, és reggelre már az emlékek is kiszáradtak, jöhetett a csiszamisza.
Víz a 800-re, és nem nagyon nyomva, szépen lecsiszoltam. Majd mikor úgy éreztem, hogy már jó (nem láttam mélyebb karcokat, és a színe is olyan egyenletesen homályos lett), áttértem az 1000-re. Módszer ugyan az, majd a 2000...meglepő módon, az előző kettővel kísértetiesen hasonló modon. Víz a plexi, a csiszolóvászon, és én. Mikor készen lett, akkor jött a polírpaszta.
Pici vattapamacs, és a pasztával addig dörzsöltem, míg azt nem láttam, hogy fényes. Majd lemostam, és kész. Az eredmény a képen. Az szerintem látható a képen, hogy nem homályos...max a tekintetem, mikor a plexire nézek, de az meg a képen nem látszik. Sajnos, voltam olyan süsü, hogy a kiindulási állapotot nem fotóztam le...ez van, amúgy is a végeredmény a lényeg. Jobb lett, mint a fogrémmel.

Mesémnek vége, aki nem hiszi, járjon utána

u.i.: Ebből a polírpasztából amúgy 6 "szint" van, ez a középső. A boltban ahol vettem amúgy 3 szint volt csak meg. Lényeg, hogy a fényezés után ezeket szokták használni állítólag a lakk polírozására. Az első az valami 5-ös vagy 6-os, az durvább, aztán jön ez a 3-as, amit én is használtam, a legvége pedig az 0-ás, de az már csak viasz. plexi esetén szerintem felesleges, legalábbis nekem a kapott eredmény megfelel.

u.i.2.: Nyilván van más szer is, van más paszta is, van más módszer is. Nem azt mondom, hogy ezt kell használni, mert ez a tuti. Én csak szerettem volna, ha egy idetévedt olvasó látná, hogy mivel, és milyen végeredménnyel zártam én a mókámat. Ha valakinek nincs kedve utánolvasgatni, itt lát márkát, típust, innen el lehet indulni.

u.i.3.: Igen, lehetett volna még csiszolni, hogy mégkevésbé látszódjanak a karcok, de mivel a képekkel ellentétben, ezek már az életben nem igazán látszanak, én úgy voltam vele, hogy a lehető legminimálisabban vényítsam az anyagot el. Tehát nem csiszoltam agyon. Inkább egy pici karc. De mondom, az életben, 1m távolságból ezek már nem láthatók, csak ha a képre ránagyítunk
Ja, és igen, a jobb fölső sarok felé mutató részen van a hibás/pillanatragasztóval kitöltött rész. Picit látszik, de az életben ez sem vészes...szerintem.

[heeegany]

Van egy kis maróm (ilyen kis gravírozó szerű)

Ne bonyolítsd túl!
Egy darab lemez/laposvasat, akármit a plexi szélétől a megfelelő távolságban hozzárögzítesz és ezt megvezetőként használva reszelővel húzol rajta párat.
Ezt megismétled mind a 4 oldalán és kész is!
Ha reszelő nincs kéznél akkor valamire ráhajtogatsz egy darab csiszolópapírt.

[Halal]

Ne bonyolítsd túl!
Egy darab lemez/laposvasat, akármit a plexi szélétől a megfelelő távolságban hozzárögzítesz és ezt megvezetőként használva reszelővel húzol rajta párat.
Ezt megismétled mind a 4 oldalán és kész is!
Ha reszelő nincs kéznél akkor valamire ráhajtogatsz egy darab csiszolópapírt.

Hogy ti hogy leegyszerűsítetek egy dolgot Na jó, hát úgy is lehetne, de az olyan snassz Én meg úgy kihondoltam a felsőmaró kicsinyített mását már, amit amúgy lehet kapni is, na de abban mi a buli Szépen készítek egy mini asztalt, a marófejet kidugom a lyukon úgy, hogy pont 1mm-t érjen ki.

Na de lehet, hogy egyszerűbb amit leírtál, úgyhogy majd meglátjuk. De amúgy ezt a kis maróasztalt már olyan rágóta tervezgetem, hár itt lenne az ideje megcsinálni, ez a "project" meg pont kapóra jönne...hmmm..nagy dilemma