Ha szeretnél csatlakozni hozzánk, beszélgetni, kérdezni, vagy válaszolni, üzeneteket küldeni, szavazni, akkor kérlek, szánj néhány másodpercet a regisztrációra.
Csak illusztráltam az ötletedet a fúrás irányát illetően. És így a csapásirány (vágó, kalapács) is egyértelmű.
Vannak vizuális típusok, akik így jobban értik.
Még egy ötlet: ha eléggé elvékonyodik a fal, akkor lehet, hogy egy kúpos tüskét elég beleütni a furatba és máris szétfeszül.
Azt a módszert választottam, hogy a csavar szélét megfúrtam nagyon kis fúróval, aztán a csavart széttörtem.
Jelentem a főtengely menete gyönyörűen ép maradt, ( a vége is) az anya azért forgott rajta, mert hála égnek az Ő menete volt lenyalva. - No igen jó anyagból gyártották ezeket a mocikat.
De jön a következő kombó: A lendkerék drága is fel van rohadva a kúpra. Oh de jó!
A szegecsélést újra lehet rajta csináltatni? Azért mert valaki már próbálta megmozdítani, amivel azt érte el hogy
a szegecselés lötyög... így magát a lendkereket nem nagyon lehet ráncigálni.
Az jutott eszembe, hogy lefúrom a szegecseket, a lendkerék lejön, s utána a kúpról ha már hozzáférek le tudom szedni a lendkerék másik részét.
Ja igen, a lehúzó az hamarabb darálja el magát minthogy elinduljon lefele. (WD40+Csavarlazítóval bekenve.)
Ma már mindenféle csavarlazítót lehet kapni, de sosem felejtem el, hogy a régi kombájnokon a szakik úgy oldották - szó szerint - a rozsdás csavart, hogy jól beáztatták a rohadás helyét. A porózusos rozsda magába szívja a vizet. Utána jött néhány baráti kalapácsütés a tengely közepére, de nem direktbe, hanem a központfuratba illesztett masszív dornival (ami különben pontozó és csőszegecs-fejező is volt egyúttal). A műveletet addig ismételték, míg szét nem jött a nyavajás.
Én a Ladánál anno így vettem le egy berohadt gömbfejet az első futóműről. A kalapácsütést mindenképpen ajánlom, mielőtt fúrni kezdesz.
Akkor még kenegetem/ áztatom, igaz az áztatás érdekesen nézne ki lendkerekestül, max gázolajba gondoltam. De a mai napnak bőven örültem eredménynek, hogy a menetek épen maradtak.
Ma már mindenféle csavarlazítót lehet kapni, de sosem felejtem el, hogy a régi kombájnokon a szakik úgy oldották - szó szerint - a rozsdás csavart, hogy jól beáztatták a rohadás helyét. A porózusos rozsda magába szívja a vizet. Utána jött néhány baráti kalapácsütés a tengely közepére, de nem direktbe, hanem a központfuratba illesztett masszív dornival (ami különben pontozó és csőszegecs-fejező is volt egyúttal). A műveletet addig ismételték, míg ...
...sikeresen szétverték a csúcsfuratot.(Nehogy már az esztergályos könnyebben keresse meg a mindennapi kenyerét.)
Utoljára szerkesztve a következő által: öregöcsi; 2012 nov. 05, 17:50.
Komment