Na, hol is kezdjem? Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyen is túl, hol a kurta farkú malac is túr, Mezőtúr, de nem ott, kissé arrébb, hol az utazónak kis szállást adott a fogadó, Kisújszállás felé, volt egyszer egy....- de mégis legjobb, ha a végén kezdem. Kicseréltem a kilométer órámat. Nagy cucc, - mondhatnád.
A Motorkában egy Jawa sebességmérő volt, és egyszer csak egy szép tavaszi este, mely olyan április derekán volt, azt mondta, hogy: - Nyekk! Épp Kunhegyes felé mentem úgy 70 - 80 között, amikor rápillantván ama műszerre, mi sebességet hívatott mérni, tapasztalom, hogy épp 140-el megyek. Na, gondoltam, ez gyanús, húz a motor, mint az állat, de ekkora esnégyzetperté gyorsulást mégis túlzásnak tartottam, - s lám, igazam lett, a bánhalmasi kereszteződésben megállva is pont annyival mentem... Most már tény, ennek annyi. Nem vigasztalt a Kakat ártéri erdejéből igencsak nagy handarikázással való madárcsicsergés, meg miegymás, de még a szalmabálákból épített kis templomocska látványa sem, mely előtt két jópofa öreg cseléd ült, kispadon, mik amúgy is szalmából valók voltak. A kárörvendőnek ható békakuruttyolásról most nem szólnék, hülye kétéltűek...
Most ugorjunk egy nagyot az időben, s elérkezett a mai nap. de érdemes elmondani előtte, hogy egyik nagyon jó komámtul, Pétertül kaptam egy szatyor kilométer órát. Esős esték gyümölcseként összeraktam egy fehér számlapos órát, ezt atomjaiból, a másik, ami P10 - be való, azt csak olajoztam, annak nem is volt baja,szerkezetileg, csak valaki levette az üveget az óraperemmel, de még hogy! - hát inkább nem mondom el.
A múlt héten nem volt időm cserére, mert ép Gyuri komám tanyáján az otthon maradt lovakat gondoztam, meg a mindenféle állatait, ami ezen a Noé bárkáján megfért. Tehát, a cserére, a múlthét ugrott. A szombat meg azért, mert Pesten voltunk, megnézni a lányom "Katonás' szereplését a "Sufniban". Ez a Katona József színház kamara terme, itt volt az említett darab, melyet nem színészek, hanem huszonéves fiatalok adtak elő, hát ezt nagyon élveztem. délután hatkor volt az előadás, délelőtt tízre már ott voltunk a párommal, hogy majd jól körül nézünk. Na gondoljatok bele! A parlamentbe már nem tudunk ingyen bemenni, fizetni kell mint a katonatiszt, még szerencse, hogy a nemrég visszavásárolt Seuso kincset, mit tőlünk loptak el a labancok potyán megtudtuk nézni. Aki kíváncsi rá, iparkodjon, mert ez nem sokáig van így, lesz majd belépő! Járkáltam annyit, mint egy teve a sivatagban, de egy nyomorult motorosboltot nem láttam.Persze gagyi, meg rúzs, meg ruha és bugyi bolt annyi volt hogy meg sem tudtam számolni, egybe sem voltam , na a párom, na az, mindegyikbe, mit mondjak? Nagy élmény volt. Végül jött a színház. na, ez mentett meg. Kész voltam, mint a matek lecke.Egy szörnyű vonat út után jött a vasárnap. Végre.
Mivel T5h-m van Pannóniából, így Motorkába előbb a fehér számlaposat raktam bele, amit ezer darabból raktam össze, jó hosszú időt töltve a peremezéssel, melyet kis kalapácskával végeztem, tényleg csinos lett. A műszer világítás eddig -mert így vettem- ledes megoldású volt, de szerencsére volt eredeti foglalatom, hát ezt is kicseréltem. összeraktam mindent, jött a próba. minden kafa, a műszer világítás jó,indulás. Hát az óra egy nagy szemétdomb. Késett, a mutató nagy tartomány között ingadozott, s ingadozna most is, ha nem vettem volna elő a P10 es órát, melynek peremét valaki jól tönkretette, így egy nem publikus gányolás után mégiscsak visszaraktam a helyére, s végre helyére kerülhetett az óra is, s hogy a befejezés olyan legyen mint a mesében, most minden klattul- flattul működik. Ha nem így működött volna, az én mesém is tovább tartott volna! Folyjon a jó lé Hencidától Bonchidáig! Egy jófajta fekete számlapos óra peremet elfogadnék, oda adnám érte fele királyságomat, az összes áram és gázszámlámat, sőt a víz és internet elérhetőségem díját is nagylelkűen jótevőmre ruháznám. Itt a vége, fuss el véle! Holnap legyek a Ti vendégetek!
A Motorkában egy Jawa sebességmérő volt, és egyszer csak egy szép tavaszi este, mely olyan április derekán volt, azt mondta, hogy: - Nyekk! Épp Kunhegyes felé mentem úgy 70 - 80 között, amikor rápillantván ama műszerre, mi sebességet hívatott mérni, tapasztalom, hogy épp 140-el megyek. Na, gondoltam, ez gyanús, húz a motor, mint az állat, de ekkora esnégyzetperté gyorsulást mégis túlzásnak tartottam, - s lám, igazam lett, a bánhalmasi kereszteződésben megállva is pont annyival mentem... Most már tény, ennek annyi. Nem vigasztalt a Kakat ártéri erdejéből igencsak nagy handarikázással való madárcsicsergés, meg miegymás, de még a szalmabálákból épített kis templomocska látványa sem, mely előtt két jópofa öreg cseléd ült, kispadon, mik amúgy is szalmából valók voltak. A kárörvendőnek ható békakuruttyolásról most nem szólnék, hülye kétéltűek...
Most ugorjunk egy nagyot az időben, s elérkezett a mai nap. de érdemes elmondani előtte, hogy egyik nagyon jó komámtul, Pétertül kaptam egy szatyor kilométer órát. Esős esték gyümölcseként összeraktam egy fehér számlapos órát, ezt atomjaiból, a másik, ami P10 - be való, azt csak olajoztam, annak nem is volt baja,szerkezetileg, csak valaki levette az üveget az óraperemmel, de még hogy! - hát inkább nem mondom el.
A múlt héten nem volt időm cserére, mert ép Gyuri komám tanyáján az otthon maradt lovakat gondoztam, meg a mindenféle állatait, ami ezen a Noé bárkáján megfért. Tehát, a cserére, a múlthét ugrott. A szombat meg azért, mert Pesten voltunk, megnézni a lányom "Katonás' szereplését a "Sufniban". Ez a Katona József színház kamara terme, itt volt az említett darab, melyet nem színészek, hanem huszonéves fiatalok adtak elő, hát ezt nagyon élveztem. délután hatkor volt az előadás, délelőtt tízre már ott voltunk a párommal, hogy majd jól körül nézünk. Na gondoljatok bele! A parlamentbe már nem tudunk ingyen bemenni, fizetni kell mint a katonatiszt, még szerencse, hogy a nemrég visszavásárolt Seuso kincset, mit tőlünk loptak el a labancok potyán megtudtuk nézni. Aki kíváncsi rá, iparkodjon, mert ez nem sokáig van így, lesz majd belépő! Járkáltam annyit, mint egy teve a sivatagban, de egy nyomorult motorosboltot nem láttam.Persze gagyi, meg rúzs, meg ruha és bugyi bolt annyi volt hogy meg sem tudtam számolni, egybe sem voltam , na a párom, na az, mindegyikbe, mit mondjak? Nagy élmény volt. Végül jött a színház. na, ez mentett meg. Kész voltam, mint a matek lecke.Egy szörnyű vonat út után jött a vasárnap. Végre.
Mivel T5h-m van Pannóniából, így Motorkába előbb a fehér számlaposat raktam bele, amit ezer darabból raktam össze, jó hosszú időt töltve a peremezéssel, melyet kis kalapácskával végeztem, tényleg csinos lett. A műszer világítás eddig -mert így vettem- ledes megoldású volt, de szerencsére volt eredeti foglalatom, hát ezt is kicseréltem. összeraktam mindent, jött a próba. minden kafa, a műszer világítás jó,indulás. Hát az óra egy nagy szemétdomb. Késett, a mutató nagy tartomány között ingadozott, s ingadozna most is, ha nem vettem volna elő a P10 es órát, melynek peremét valaki jól tönkretette, így egy nem publikus gányolás után mégiscsak visszaraktam a helyére, s végre helyére kerülhetett az óra is, s hogy a befejezés olyan legyen mint a mesében, most minden klattul- flattul működik. Ha nem így működött volna, az én mesém is tovább tartott volna! Folyjon a jó lé Hencidától Bonchidáig! Egy jófajta fekete számlapos óra peremet elfogadnék, oda adnám érte fele királyságomat, az összes áram és gázszámlámat, sőt a víz és internet elérhetőségem díját is nagylelkűen jótevőmre ruháznám. Itt a vége, fuss el véle! Holnap legyek a Ti vendégetek!
.
)
Komment