Természetesen mindenkitől érdeklődnek, mit tud, mit hallott erről a típusról - vajon jól vásároltak-e.
Különösen azokat foglalkoztatják efajta gondolatok, akik egy használt Wartburg mellett kötöttek ki. Úgy gondoljuk, jó tájékoztató számukra az a beszélgetés, amelyet Kalotai Lászlóval, az egyik autójavító üzem főmérnökével - Wartburg tulajdonossal - folytattunk.
— Közel két esztendeje, 1957 augusztusában. Használtam vettem az Autókertől. Még azt is megjegyeztem, hogy kocsimat előzőleg Keszthelyen taxiként használták, és amikor hozzám került, már 28 000 km-en keresztül fuvarozta az utasokat a dunántúli kisvárosban, illetve annak környékén.
— Elégedett-e a kocsival?
— Igennel válaszolok, hiszen annak ellenére, hogy sajnos nem én járattam be, és bizony már meglehetősen nyúzott állapotban került hozzám, az elmúlt idők során nagyon derekasan viselkedett.
Sok utat tettem már meg vele, és a kilométerszámláló már túlhaladta az 50 000-es jelzést is. A rendszeres hétköznapi utakon sok balatoni túrát, mátrai és Bükk hegységi túrát jártunk be a kocsival. Ezek semmiféle nehézséget nem jelentettek a Wartburgnak, de amikor Ausztriában jártunk, a Bécs környéki hegyeken kívül a Semmeringre, a Raxblickre is igazán könnyen hajtottam fel, bár ezeken a komisz emelkedőkön is négyen utaztunk a kocsiban. Ugyancsak jó próbaútnak nevezhetem a magas-tátrai túrát, amelyet ez év februárjában havas, jeges úton tettünk meg, ennek során jártunk Stary Smokovecen, Tátralomnicon, majd a Csorba-tónál, és mindössze egy gumidefekt, amit hibaként említhetek erről az 1500 km-es útról. Ez természetesen megintcsak nem a Wartburg számlájára könyvelendő, hiszen a gumiabroncs sérüléséért nem a kocsit kell felelősségre vonni.
A kocsi fűtésével is meg vagyok elégedve, télen egyenletes, kellemes hőmérsékletet biztosít, és a szélvédő-üveg páramentesítése szintén megfelelő. Nyáron viszont - úgy tudom, a többi Wartburgnál is - módosítani kell a fűtéselzárón, amely nem éppen tökéletesen működik. Én úgy segítettem magamon, hogy a motorházban levő két gumicsövet, amely a meleg levegőt szállítja, leszereltem, és helyüket egy kis vattával tömtem be. Ettől kezdve kifogástalan volt a kocsi szellőzése és a helyes levegőcirkulációt jól segítik a kis, hátsó kitámasztható ablakok.
— Általában kissé rázós kocsinak tartják a Wartburgot. Mi a saját tapasztalata?
— Valóban, úgynevezett „kemény” kocsinak mondható, de ez betonúton nem zavar, a kimondottan rossz utakon viszont már eléggé kellemetlen tud lenni ez a merevség. Igaz, én eltértem a gyári előírásoktól, amely elöl 1,4-1,5, a hátsógumiknál pedig 1,3-1,4 atü légnyomást szab meg. Első időben én is ehhez tartottam magam, de egy gumidefekt után azt tapasztaltam, hogy az alacsony nyomás miatt a gumiköpeny belső vászonfala szálkásodik. Emiatt felemeltem a nyomást elöl-hátul 1,8 atü-re, és ettől kezdve a gumikkal nem is volt bajom. Ezzel szemben az én kocsim kissé rázósabb is, mint a többi, de inkább vállalom ezt, mint az idő előtti gumicseréket.
— Más vonalon is eltért-e a gyári előírásoktól?
— Általában alkalmazkodtam a gyári utasításokhoz, kivétel talán a szabadonfutó használatával kapcsolatos tanács. Ezt nem tartottam be, mivel kétütemű motoroknál a motorfék gyakorlatilag keveset ér. A szabadonfutó behúzása viszont - tapasztalatom szerint - megnehezítette a sebességváltást. Inkább arra törekedtem, hogy a fékek - természetesen a kézifék is - mindig megbízhatóan és jól működjenek. És másoknak is azt tanácsolom, hogy ne sajnálják az időt, sőt még a kiadást sem, ha a fékek karbantartásáról van szó. A Wartburg féke egyébként kifogástalan.
Ugyanezt már nem mondhatom el az eredeti gyújtógyertyákról. Szerintem ezeknek elektróda-anyaga nem megfelelő. Nekem is az első 3-4000 km között szinte elfogytak az eredeti, új gyertyák elektródái. Tapasztalat szerint a magyar gyertyák jobban, de talán ki lehetne kísérletezni egy speciális, 195-ös hőértékű, kimondottan Wartburghoz való hazai gyertyát is.
Egyébként 25 liter benzinhez egy liter olajat keverek, vagyis ha keverékes kútnál tankolok, akkor 20 liter keverékhez még plusz 5 liter benzint is töltök. Ezzel az üzemanyaggal a kenési követelményeknek eleget teszek és a kocsi menetteljesítménye is igen jó.
— Mennyit fogyaszt a Wartburg?
— Én nem panaszkodhatom. Igaz, jól kihasználom a szabadonfutó szerkezet előnyeit. Gyakran hagyom gurulni a kocsit és ezzel sokat spórolok. És még valamit: ne vezessünk tartósan 80-85 km/ó sebességnél gyorsabban, mert ezen túl rohamosan nő a fogyasztás is. Az említett tempónál viszont 9 liter üzemanyag elég 100 km-re. Városi forgalomban pedig 40 alatt semmiképpen ne kapcsoljunk direktet, és egyébként is jól használjuk ki az alacsonyabb fokozatokat. Akkor városban sem lépi túl a 10 litert a 100 km-re számítható fogyasztás.
— Milyen hibák fordultak elő?
— Súlyosabb műszaki hiba - noha az én kocsim, ismétlem, már több mint 50 000 km-t futott - nem fordult elő. Mindössze az elsőtengely gumiharangja szakadt ki egyszer, más alkalommal az egyik függőcsapszeghez vezető olajcső dugult el. Emiatt le kellett bontanom a baloldali első agyat és kitisztítottam a csapszegperselyeket.
Megemlítem még, hogy amikor a sebességváltókar elkezdett zörögni, az összekötőrudazatot cseréltem ki, és így ez a kellemetlenség is megszűnt.
Tulajdonképpen más említésre való hiba nem is volt a kocsinál. Talán még arról szólhatnék, hogy egy alkalommal rejtélyes módon teljesen kimerült az akkumulátorom. Ez úgy történt, hogy több napig nem használtam a kocsit és közben, miután a csomagtér belső világítási kapcsolója elromlott, a lámpa égve maradt. Azóta nemegyszer elmozdítom a hátsó üléstámlát és így ellenőrzöm a kapcsolót. Egyébként elektromos vonalon még csak azt említem meg, hogy a megszakítóhézagokat és az előgyújtást mintegy 5000 kilométerenként szoktam ellenőrizni és szabályozni.
Volt ugyan még egy hiba, ez viszont a saját „bűnöm”. Télen ugyanis a könnyű indítás érdekében leállítás előtt mindig erősen feltúráztattam a motort, levettem a gyújtást és meghúztam a szívatót. Ez a módszer - miután a motor jól teleszívja magát üzemanyaggal - jól bevált, és még 20 fokos hidegben is egy nyomásra indítottam. A tél elmúltával viszont ellustult a kocsi, éa napokig kerestem ennek okát. Bevallom, csak a kipufogócső szétrepedése vezetett nyomra. Amikor ugyanis kinyílt a cső, ismét remekül húzott a kocsi. Nem volt mit tenni, le kellett bontani és kitisztítani az egész kipufogóvezetéket és a dobokat, amelyekben ijesztő mennyiségű olaj és korom rakódott le. Ez volt a következménye a említett hidegindítási „trükkömnek”, de egyébként is ajánlatos 2-3 évenként kitisztítani a kétütemű motorok kipufogó rendszerét.
— Általános véleménye a Wartburgról?
— Ideális kocsi mindazok számára, akik nem kimondottan rossz utakon járnak. Olyan esetben pedig, ha magunk tartjuk karban a kocsit, különösen hálásak lehetünk a leegyszerűsített szerkezetekért és a könnyű hozzáférhetőségért. Kivétel talán a megszakítóberendezés, és bizony, a gyújtásállítás emiatt bonyolultabb, mint általában.
Az elsőkerék hajtás előnyös tulajdonságait viszont nem is tudom megfelelően dicsérni. Aki már jeges úton is tapasztalta, milyen stabilan viselkedik ez a kocsi - természetesen csak akkor, ha ügyesen kezelik a gázpedált -, nem szólhat semmit az elsőkerék hajtás ellen.
Egyszóval igen jó, megbízható kocsinak tartom. És úgy gondolom, a többi Wartburgos is egyetért velem.
Forrás: AM. 1959. 05. 01.
Úgyhogy nekem az életemet végig kiséri a márka.
fantasztikus autó, mindig is az marad
Vigyázzatok rá, megérdemli.