Hogy jobb kedélyállapotom legyen, előbb síeltem egy hetet a Tátrában, majd ezután indultam Bécsbe. Jó és reális elképzeléseim voltak: amivel Magyarországon kiválóan kerestem, azt akartam folytatni: a restaurálást és az iparművészeti jellegű munkákat. A másnapi munkakereséshez Bécs mellett egy erdőben kívántam felkészülni. A gépezet a térdig érő hóban erdei úton haladt addig, amíg a növényzet sűrűségét kielégítőnek nem találtam táborhelynek. De még egy szempontnak kellett megfelelnie a kiválasztott helynek: lejtenie kellett, hogy a másnapi indulást könnyítse a lefele menetel. Végtére találtam egy elfogadható helyet, ahol nyugovóra téretem. A tíz fokos hideg ebben segített, hiszen az életfolyamatok a hidegben lelassulnak.
Másnap frissen ébredtem. Kb. negyed óra alatt lehántottam magamról a kartonpapír, mezőgazdasági fólia, pokróc, újságpapír, hálózsák, hátizsák, cementes zsák, selyempapír, esőkabát réteget, és egy esernyő – mint hővisszaverő berendezés védelme alatt – kajálás után nekiláttam a GAZ üzembe helyezésének.
Hogy az olvasó ne vádoljon túlzásokkal az akkusaruk visszahelyezését a nulladik műveletként írom le (persze egy könnyű reszeléssel, drótkeféléssel: igazi ótvartulajdonos „rásütötte” a sarut, azaz egy villámgyors álönindítózás közben tekert egy pár fokot a sarun).
Mindenekelőtt hatalmas máglyát raktam, aminek a közepére egy teli tízliteres honvédségi teafőző berendezést függesztettem, mellé pedig bádog dobozban a négy páramentesítés miatt kimelegítendő gyertyát. Nagy örömmel láttam, közben hogy még az este az „ágyamba” rakott víz nem fagyott meg. Nekem ugyan egy pohár tea kellett, de az autó mohóságát is ki kellett elégítenem.
Miközben a víz lassan párolódott, a GAZ tervezőjének legszebb vágyait valósítottam meg: a fésűs olajszűrőn végeztem el a kívánt néhány tekerést. Tettem ezt azért, mert – ahogy azt minden gépjárművezető sorkatona tudta – a honvédségi Gazokról úgyis lelopták azt a rudat, ami a kuplungot kötötte össze a racsnival, mely a fésűs szűrőt mozgatta volna.
Ezután jött a kézi kurblizással az olaj megtörése, és egyben ellenőrzés, hogy a gép valóban N fokozatban van-e.
Negyedik műveletként a gyújtáshoz bekapcsoltam a 6 V-s segédakkut, mellyel 12 V névleges feszültség helyett (mely önindítózáskor leesett 9-re) a feszültséget csak a gyújtótrafón megnöveltem 15 V-re.
Az ötödik műveletem az AC (azaz alternating current), azaz a benzinszivattyú cucálása volt addig, amíg az ablakban meg nem jelenik a benya.
A hatodik műveletet a légszűrő lekapása képezte (ami persze a benne levő jó szutykos fáradt olajjal való önleöntést is jelentette). A légszűrő levétele azért kellett, hogy a torokba direkt nyomjak be egy felest – éterből.
Hetedik műveletként a forró vízzel nyakon öntöttem elébb a porlasztót, majd a maradékkal az olajszivattyú környezetét. Csak ezután cseréltem a gyertyát. Persze a menetet elébb drótkefézve – nyolcadik művelet, majd olajcseppel ellátva – kilencedik művelet –, hogy a nemes szovjet anyagból készült hengerfej menetét ne szakítsa által. A kényesebb ízlésűek szoktak a gyertya alá tenni egy kb. három centis hosszabbítót, hogy az olaj ne köpje el a gyertyát. Ekkor azonban nem ártott a hőértéket átgondolni.
A tizedik és tizenegyedik műveletem a hűtővíz- és olajszint ellenőrzését jelentette.
Persze most apróságokat nem taglalunk: úgymint a két hátsó agy minden Gazon mindörökké kilazuló tőcsavarjainak után húzását, a légnyomás ellenőrzését stb.
Tehát a tizenkettedik műveletnél tartottam: ez pedig a szívató kipeckelése. A kézi gázt egy rugós fogóval középgázon rögzítettem (13.). Ezután már csak az volt hátra, hogy a talpam alá helyezzem az önindító relé külön kivezetett nyomógombját (14.). Midőn ezt megtettem, még egyszer át kellett gondolnom minden apróságot. Majd mindent egy lapra feltéve erős koncentrálással beállítottam a kurblit a „húzó” rántásra (15.).
Tizenhatodik műveletként a gyújtást bekapcsoltam, egy lehelettel előbb meghúztam a kurblit, mint ahogy lábbal megtapostam az önindító elektromos gombját. (Az én Gazomon ezen a téli túrán mágneses behúzójú, villás önindító került felszerelésre. Ennél sokkal jobb persze a taposó önindító, melynél a fogaskoszorúba lábbal tolta be az ember az önindító fogaskerekét. Csakhogy e rendszernél nem lehet közben kurblizni – ezért cseréltem).
Miközben az önindító vinnyogva erőlködött, teljes erőmből kurbliztam. Ennél az általam kifejlesztett módszernél nem tudott „visszavágni” a motor. Végre köhögve beindult a gépezet. Ha nem indult volna be – ami gyakran megesett – akkor ki kellett volna szellőztetni a motort (szívócsőben levő csavar kiszedésével), s mindent elölről kellett volna kezdeni. Így azonban amíg melegedett a gép (kb. húsz perc!) azalatt szándékoztam borotválkozni és átöltözni.
Gyorsan lekaptam az ablaktáblákat (a párásodás miatt kellett ezt tennem) visszakötöttem a 12 voltot a l5 volt helyett. Az indulásra a holmijaimat előkészítettem, visszapakoltam a kurblit és a taposókapcsolót.
A kézmosás, a fehér ing és a GAZ relációjáról most nem kívánok értekezni – aki vezetett már fehér ingben GAZ-t, az átveheti a pályadíjamat, de a háta mögött simlis disznónak fogom nevezni, mert csaló. Mivel ezzel tisztában voltam, derékig levetkőzve a mínusz tíz fokos hidegben óvszereket kívántam felhúzni az ing védelmére. De ezzel a művelettel betelt a pohár!
Nagy reccsenést hallottam a gép oldalánál, s odanézve láttam, amint hajadonfőtt a bokorból kiugrik egy stüszi kalapos osztrák (kalapját leverte a bokor, az ott is maradt), s futásban keresett menedéket az elől a bolond elől, aki az erdőben szereli a járművét, majd pedig alsógatyára vetkőzik. Ahogy rohant magában még néhány német mondatot elmondott, majd hangja elhalt a sűrűben. Pedig eszembe sem volt üldözni.
Hát így jártam az osztrákommal, aki azóta is valószínű azt hiszi, hogy a gyors futás mentette meg az életét az erdei GAZ-os rémtől.”
Szirmai Gábor kalandjairól olvashatsz még a Rükverc.hu oldalon is:
Huszonhét késszúrást kapott Afrikában, mégis visszatér. Hetedik alkalommal utazik a fekete kontinensre, de bízik benne, hogy most is túléli, bár mindent megtesz ellene. Szirmai Gábor nem viccel: házi készítésű biciklivel indul, majd egy világháborús motorral fejezné be a dzsungeltúrát.
cikk és további képek:Totalbike - Magazin - Huszonhétszer szúrták meg