Ami a jelenlegi állapotot illeti... Sok élményt szerzett a motor és a motorozás, maga a típus pedig idő közben nagyon megtetszett: semmi önálló díszítés, a funkció és a forma annyira egységes és egyszerű, hogy ami jól néz ki a megjelenésében, az itt mind természetesen adódik. Ezt nem lehet külön "dizájnolni", mert tényleg az egész egységes és egyszerű. Persze el lehet ugyanezt mondani több régi motorról is, sőt általánosságban a régi dolgokról, de itt még hozzáteheti azt is a ma embere: ez nagyon el lett találva! Ma már szerencsének tartom, hogy sikerült hozzájutnom. Mindig úgy gondoltam, egyszer majd megcsinálom igazán igényesen.
A kevésbé beavatottak kedvéért pár szót az M-61-ről: bakteleszkópos váz, ami nagyon hasonlít az M-72-ére, a villa azonban más. Tank, sárhányók, ülések, csomagtartó, lámpafej, kilométeróra (sűrűbordás kardántengely, kör alakú hardifedél a fürkészőbb szeműeknek) ugyanaz, mint az M-72-nél, a blokk azonban már felülszelepelt 650 cm3-es, de még kézi előgyújtásszabályzóval van szerelve. A fotók nézegetése közben gondolom, felmerül a kérdés: mi eredeti és mi nem, egyáltalán mennyire az, úgy egészében? A motor összerakása, a különböző megoldások kitalálása közben igazából csak egyetlen szempont volt: a végeredmény olyan legyen, amilyet én elképzeltem, nekem tetsszen. Tudom, ez nem igazán a "műgyűjtő" hozzáállása, de nem is tartottam magam soha annak. Azzal viszont, amit az előzőekben írtam a motor külsejéről, szükségszerűen párosul egy egészséges törekvés az eredetiségre.
Nagyobb átalakításokra nem gondoltam, amin változtattam, azt mind igyekeztem az összképhez igazítani (feszszabályzó, hátsó lámpa, két kulcsos fékfedél stb...). Az elektromos rendszert a dinamó kivételével teljesen kicseréltem. Az orosz dinamó persze óriási dilemmát jelentett, mert igen rossz híre van. Sokfelé érdeklődtem a tapasztalatokról, és aki újat vásárolt az azt mondta, jól működik. Biztosra akartam menni - mint a többi kicserélt alkatrésszel is, melyek többnyire újak -, hát én is beruháztam egyre. Tényleg kifogástalanul üzemel. Nem jelentett viszont ilyen dilemmát a benzincsap és a porlasztó cseréje. Az eredeti benzincsap használhatóvá tételére ugyan láttam egy szigetszentmiklósi börzén igen eredeti, ötletes, egyszerű és egyben tökéletes megoldást (elzárás után le kell húzni a két csövet, majd egy kb. 10 cm-es darabkának a végeit ráhúzni a csap nyílásaira, így képezvén akadályt a benzin kifolyásának irányába), sikerült kevésbé látványos módszerrel áthidalni ezt a problémát. Viccen kívül: az orosz benzincsappal és porlasztókkal soha nem tudtam véglegesen megszűntetni a benzin csöpögését. A mostani porlasztókhoz (jobbos-balos Bing-53, -26 mm) szinte új állapotban és nagyon olcsón jutottam hozzá. Nem érdemes sokat írni róluk, mert kivitelezésükben, konstrukciójukban és életkorukban összehasonlíthatatlanok a mindenki által jól ismert orosz síktolattyúsokkal (pl. nem csöpögnenk még az orosz benzincsappal sem). Az M-61-en egyébként körsúberes porlasztók voltak gyárilag, melyek nagyon jól néznek ki (komolyan!), de nem hiszem, hogy több jót el lehetne mondani róluk.
Hátra van még pár apróság krómoztatása (pl. fékrúd) és az egész kipufogórendszer cseréje.
Bírálat ért a kilométeróra számlapja miatt - szintén sajátkezű munka-, ugyanis átjavítottam a km/csasz feliratot is. Nem hiszem azonban, hogy az orosz ipar alkotásaira értelmezhető lenne a kifejezés: erőszakot tenni. Már csak azért sem, mert ami orosz és működik, az általában valaminek a másolata. Ha nem az, akkor valami őrjöngő, brutális dologra kell gondolni (ld: Kaszpi szörny). Az M-72 utáni típusokon a technikai "fejlesztés" mellett rengeteg egyszerűsítést, "igénytelenítést" figyelhetünk meg, ami az esztétikumban erősen jelentkezik. A későbbi modelleket tekintve groteszken hat ez a szóhasználat. Ural-esztétikum... szinte oximoron. Egy rendesen fényezett motor, csiszolt-gyöngyözött öntvényfelületekkel -melyek lássuk be eredeti állapotukban kritikán aluliak -, kicsit több figyelemmel kidolgozott részletekkel már amúgy is kilóg ebből a sorból. Ehhez azt hiszem jobban illik a "km/h", vagyis ezen elgondolás alapján alakult ki az összkép.
A nézőpontok persze különbözhetnek: "ez akkor is csak Ural", "ez már nem is Ural"... mint mondtam, a folyamat során, melynek eredménye itt látható a saját ízlés volt a fő szempont, de a végeredményt mindenképp "közlésre érdemesnek" tartom. Azokba a dolgokba, melyeknél úgy érezzük, minden energiánkat beléjük tudnánk fektetni, feltétlenül bele kellene vágnunk, ha van rá lehetőségünk. Persze kockázatos, de a jó dolgok születéséhez kell az a feltétel, hogy az ember mindent magáért és magától tegyen kényszer nélkül. Számomra az Ural is egy ilyen volt, hát megpróbáltam a legjobbat kihozni belőle.
Vörös Balázs
2001
Finom és elegáns egyensúlyt éreztem a korhűség megőrzése és szükségszerű átalakítások kompromisszumának megteremtésében.
Gratulálok! (Ha nagy leszek, én is akarok ilyet!!!!!