SPITFIRE MklV & 1500
Az egyetlen nagyobb változtatást a karosszérián 1969-ben az olasz tervező Michelotti tervei alapján végezték, de csak az 1970-es modellévtől gyártották. A borításon élek jelentek meg, az egész karosszéria simább, lendületesebb lett, amiről máig beszélnek a találkozókon.A Spitfire-t végre modernizálták!
Első pillantásra a szögletes far tűnik fel, de még sok más is változott. A lökhárítók, a motortér fedél, ajtók, sárvédők, és az egész hátsó rész módosult. Az utastérben alig észlelhetünk változást, itt folyamatos volt a fejlesztés.
Az 1300-as modell egészen 1974-ig gyártásban maradt, és nem csekély:70021 darab hagyta el a gyárat ez idő alatt. A teljesítményt visszavették 63 LE-re 6000-es fordulaton.
Sokak szerint ez volt a legjobb, sportosan pörgethető motor a Spitfire-ek közül, a hárompontos csapágyazás ellenére. Az üzemanyag ellátást továbbra is két SU HS2-es porlasztó látta el. Az erőt az új - teljesen szinkronizált - négysebességes váltó közvetítette a szintén új - 3,89:1 áttételű - Swing-Spring hátsóhajtáshoz. A futómű terén elől nem lehet kifogás a dupla keresztlengőkaros, tárcsafékes kialakításra, annál inkább a hátsó - igen gyengécskére sikeredett - dobfékes megoldásra. A rossz nyelvek szerint itt fogyott el a fejlesztésre szánt összeg, ezért kényszerültek az egyszerűsítésre. A fékrendszer egykörös -az utolsó évtől kétkörös- rásegítés nélküli kivitel, mégis hatásosan lassította a könnyű, mindössze 775 kg önsúlyú járművet. Az új tetőmechanizmus és -borítás mellett az elektromos rendszer is megújult, végre generátor váltotta le a régi dinamót. A villamosság egyik érdekessége a három darab 35 A-es (!!) biztosíték, ami egy esetleges túlterhelésnél a vezetékelés sérülését okozta.
1974-ben utoljára és erősen modernizálták a Spitfire-t. A csökkenő kereslet és az erősödő környezetvédelmi szabályok az USA-ban, nehezítették a Triumph mérnökeinek dolgát.
A legnagyobb változás a motor lökettérfogatának növelése 1300-ról 1500-ccmre, ami még jobban érzékennyé tette a már eddig is igazi hosszú löketű motort. Bár nőtt a nyomaték és a teljesítmény, de a megnövelt löket miatt a pörgős motor dugattyúi a magasabb fordulatszámokon túllépték az ideális sebességet és hamar tönkrementek.
Sok esetben még a főtengelyek is eltörtek,ami nem tett jót a modell hírének.
A spórolásnak és a tovább csökkenő érdeklődésnek köszönhetően egyre csak romlott a minőség. A vég megkoronázása az ADAC „Zöld Citrom” díja volt, amit a legrosszabb minőségű új autó kapott!
Kétségtelen, hogy egy differenciálmű olajleeresztő csavar nélkül, direkt a váltó- és hajtótengelyeken futó tűgörgős csapágyak, valamint négy hosszú löketű henger - három keskeny siklócsapágyon forgó főtengellyel - nem jelenti az automobil fejlesztés csúcsát !
Mindezek ellenére a Spitfire 1980 augusztusáig gyártásban maradt, a darabszám elérte a 95829-et, messze túlélve ezzel a legtöbb konkurensét!
Egy szabadidős elfoglaltsághoz azonban nincs hálásabb autó a kis Triumphnál!
A Spitfire restaurálása nem sokban különbözik egy motorkerékpár felújításától, csak több hely kell hozzá! És szinte nincs még egy klasszikus autó ebben az árkategóriában, ami több vezetési élménnyel gazdagítana. Az alkatrészellátás a mai napig kifogástalan, alig van olyan alkatrész amit ne lehetne beszerezni - kivétel a korai példányok - de az internet segítségével ez is csak idő kérdése”¦
A képeken látható példányt 2005 májusában vásároltam. Az 1974-es 1300-as, látott már jobb napokat is. A Ebay-en találtam és rögtön lecsaptam rá.
Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a neten kínált áruk állapotát inkább becsüljük alul, és csak annyira licitáljunk ami még belefér az elképzelésünkbe, különben drágán vehetünk olyan dolgot, ami a személyes találkozás után csalódást kelt majd! Fokozottan érvényes ez, amikor még messze is kell utaznunk érte...
Ami az internetes képeken szolid alapnak tűnt, a helyszínen valójában sokkoló volt. Barátom - aki a trélert vontatta nekem - meg is jegyezte: ” Ez egy rozsdaboglya, ne vedd meg! ”
Én mégis láttam benne fantáziát és kifizettem az 1400 Euro vételárat. Ez azért is volt bátor lépés tőlem, mert húsz éven át csak motorkerékpárokkal foglalkoztam, az autófelújítás számomra ismeretlen területet jelentett. A kis roadster komplett volt, a motorja kifogástalan, de a kuplung és a fék hidraulikája nem működött a hosszú állás miatt. A legkritikusabb részek az indexsarkok, a géptető, a szélvédő és az ajtók alja, valamint részben a padlólemez ill. a csomagtartó alja a kipufogó fölött - ezek mind a rozsda áldozatai lettek.
Az otthoni szétszerelés közben jöttem rá - igazából nincs is olyan rossz állapotban a kocsi!
A mindenütt jelenlevő rozsda csak a felületet támadta meg, drótkoronggal könnyen lehetett eltávolítani. A küszöblemez például teljesen ép volt, az eredeti ponthegesztéssel rögzítve.
A karosszéria javítását és a fényezést szakemberre bíztam, az összes egyéb munkát - beleértve a kisebb részegységek felújítását és a kárpitozást - magam végeztem.
Mivel akkoriban én nyáron nem dolgoztam a munkahelyemen (ami egy német nyelvű színház volt), a felújítást folyamatosan napi nyolc órában végezhettem”¦ A díszletraktár lett az én műhelyem, ahol nyugodt körülmények között, senkitől sem zavarva dolgozhattam. Az összeszerelés nem okozott problémát, hála kiterjedt ismeretségeimnek mindig volt kitől tanácsot kérjek, ha megakadtam valahol”¦ Háromhavi intenzív munka után rá sem lehetett ismerni a hajdani „rozsdaboglyára” .
Az eredeti fehér színt biztonsági okokból változtattam meg sárgára. Az autó olyan alacsony, annyira kicsinek látszik szemből, hogy feltűnő szint kellett választanom, hogy könnyebben észrevegyenek a szembejövők... A színválasztás azért is esett erre az okkersárgára, mert a Spitfire-ek legalább háromnegyede piros, az ötöde pedig versenyzöld (Racing green), és ez a szín szerintem nagyon jól illik ehhez a kis roadsterhez! Ez persze ízlés dolga”¦
A Spitfire kellemes, mindennapi használatra is alkalmas jármű, azonnal a figyelem középpontjába kerül amikor megállunk vele valahol! Az üléspozíció igen alacsony, ezért az utas hajlamos megijedni egy, a szomszéd sávban elhaladó monstrumnak tűnő Opel Astra-tól is. A beülés még egyszerű: a gravitáció segít, de a kiszállás már nem olyan könnyű. A fordulókör kicsi, a kerék képes úgy befordulni, hogy az első kerekek gumijai radírozni kezdenek az úton fordulás helyett...
A pedálok közt kicsi a hely, és ne legyünk 180 centinél magasabbak, mert a fejünk elérheti a bőrtetőt. Az 1300-as motor takarékos, 6-7 literrel beéri - emellett dinamikus, a mai forgalomban is. A rugózás sportosan feszes, de ez ne tévesszen meg senkit, a Spitfire valójában nem sportkocsi! Szűk kanyarokban a primitív hátsó felfüggesztés hamar eléri a korlátait.. Hétvégi kirándulásra azonban kitűnő, és nagyszerű élményt nyújt, amikor egy kanyargós vidéki úton élvezzük a friss levegőt és a táj szépségét !
Nincs információm arról, jelenleg hány példány futhat hazánkban, de biztos vagyok benne, egyre többen ismerik majd fel, mennyi örömet tud okozni egy ilyen kis „játékszer” !
Kutasi Balázs
Az okkersárga gép és az 1500-ös is Pesten van tudtommal...
Amikor vitték az 1500-öst veteránvizsgára, kettétörték a főtengelyt benne...
Sajnálom, hogy el kellett adnom, de kellett az ára a családi házba...
szerintem ez az 1500-as Eladó használt TRIUMPH SPITFIRE, 1974-es