Úgy érzem, kicsit megült a blog írás! Ezért szeretnék írni nektek egy kicsit, hogy mindenki gondolkodjon, mi történjen a szép gépével, miután elkészült!
Én szeretem a Pannóniákat szerelni és motorozni is vele, ha már elkészült használjuk is a járművet, mert ami csak egy szobában, vagy múzeumban porosodik, az számomra egy műtárgy, nem jármű!
Azt is le szeretném szögezni, én nem vagyok híve a „veterán vizsgának”! Számomra nem jelent elismerést, az hogy kapok egy papírt arról egy olyan személytől, aki töredék időt sem foglalkozott velem ellentétben azzal, mi eredeti egy általam épített járművön, vagy nem! Nem vonzóak a vizsgával járó „előnyök” sem, mert szerintem bőven lehúzzák a hátrányok, amik evvel járnak. (Például nem szeretem, hogy kisregényt írnak a forgalmiba arról, mit nem csinálhatok a SAJÁT járművemmel!)
De nem erről szeretnék írni és vitát sem szeretnék indítani róla. Ez az én véleményem és kész!
A történet ott kezdődik, hogy a család nem fért fel egy szóló Pannóniára, bárhogy is rendezgettem őket, mivel négyen vagyunk! Alternatív megoldásként tervbe volt egy oldalkocsis fogat építése, de miután kipróbáltam egyet és remegő lábbal köszönetet mondtam az őrangyalomnak, hogy segített az élményekben igen gazdag rövid utat nekem is és a motornak is épségben túlélni, lemondtam róla!
Maradt tehát az autó………..
Ilyet még úgy sem csináltam, gondoltam most itt az alkalom rá! ( Egyébként nem bántam meg.)
Választásom a B2-es vw Passatra esett, kombi kivitelben, (kell a hely a börze cuccnak), dízel motorral (azért a gazdaságosság nem jelent hátrányt) piros, vagy bordó színben, (mert ez a gyengém). Ezután pörögtek az események (1,5 -2év) és hop-hopp kész is lett a „melós autóm”, mert valljuk meg az igazságot, nincs nagy presztízse az általam választott gépnek. Szerintem egy erős közepes szintre sikerült megcsinálni, de majd rakok fel képet és mindenki eldönti.


Öröm! Használat! Vigyázás! Féltés!
A család belefér, stílusosan mehetünk együtt bárhová! HEPI!
Azonban, egy borús baljós napon megtörtént a BAJ! Álltunk az út mellett, benne én és a családom és BAMM, belénk jött hátulról egy modern pici autó nagy lendülettel!
Megijedés, mindenki ép, vér nem folyik, csont nem törött, ez jó! Kollega kiszáll, szabadkozok, vádaskodok, mi legyen? Én rendőrt hívtam……….. (szerintem szerencsémre).
Mind kiderült ivott, (nem keveset) jogsi helyszínen ugrott neki, tényfelmérés, jegyzőkönyv írás, helyszín elhagyása, ki hogy bírta én lábon vittem el a passátot haza az ő autója fél méterrel kisebb lett……….. modern technika……….
Na de szegény kedvencem se úszta meg, a csomagtér ajtó és a hátfal kifli lett, a ball hátsó ajtót kinyitottam, de többet nem csukódott be mivel 2cm el kisseb lett a kerete, az alváz meghajolt, mert valaminek, fel kellett venni az ütközési erőt. Eltört még lámpa, belső burkolat, tető hullámos, kipufogó görbe, leszakadt, lökháritó góóóól. Megy, de elég hülyén néz ki szalaggal beragasztott ajtóval.
A rendőr jó csávó volt, (meg szerintem mindenki, akivel kapcsolatba kellet lépnem a káreseménnyel kapcsolatban) megadta az adatokat, ami a kötelező biztosítás kárbejelentéséhez kell. Ezt én az interneten megtettem és vártam. Jött a válaszlevél, jön majd a kárszakértő felmérni. Újból vártam. A türelemnek szerintem ebben a „játékban” nagy szerepe volt.
Telefon csörög, kárszakértő időpontot egyeztet, felveszi a jegyzőkönyvet, „korrektül”. Elmondja: külsős ember köze nincs a biztosítóhoz, nem tudja, mennyit fizet majd. Mondtam neki én nem is kérdeztem, de adok a kezébe egy rakás papírt, megy egy dvd-t. Kérdezi: Ez mi? Mondom a teljesség igénye nélkül kb. 30 számla, a dvd-n meg 1000 kép arrol, hogy ez nem egy lepusztult sz@r, hanem egy restaurált autó! Azt mondja: nem biztos, hogy elhiszik nekem. Mondom: biztos, hogy nem hagyom magam, inkább perelek. Ezután beszélgetünk erről-arról látja milyen szép, sok munka, pénz, energia van benn. Siet, elköszönünk. Hozzáteszem, megnézte a kezébe adott cuccot, de el nem vitt semmit, mert mondja „nincs joga”.
Ezután telt, múlt az idő, a kárszakértő által adott doksikat feladtam a biztosítónak, amiben a „mini rajz” és a káresemény leírását kérték az-az kárbejelentő lap.
Ezen a lapon volt egy olyan rész, amiben azt kérték: szövegesen írjam le a kár bekövetkeztének menetét és „megjegyzés”. Hát én ide megjegyeztem: „ A kárt szenvedett jármű muzeális minősítésnek megfelelő szintre volt restaurálva a baleset időpontjában, de minősítéssel nem rendelkezett. Kérem ennek figyelembevételét a jármű értékének figyelembe vételénél!” Ezzel jelezni szerettem volna írásban is, hogy ez nem egy „melós autó”.
Egyszer csak küldtek egy papírt, amiben további dokumentumok beszerzésének szükségességét ítélték meg. Rendőrségi jegyzőkönyv, kárfelmérői papír és ami rám hárult, egy árajánlat a javítás várható költségéről.
Hát ezt én úgy gondoltam, nem aprózom el, elmentem egy márkaképviselet karosszéria műhelyébe és onnan kértem egy árajánlatot. A kocsit nem kérték, csak a kárfelmérő jegyzőkönyvét, amiben tételesen szerepelt minden és az alapján írtak egy 4 oldalas ajánlatot, szintén tételesen és részletesen lebontva a szükséges költségekről. Ez 1,1M forintról szolt. Gondolták dobok egy hátast, de nem dobtam, mert mivel én építettem az autót, tisztába voltam az óradíjakkal és az alkatrész költségekkel……… Hozzáteszem ezt 5E ft fejében tették, amit akkor sem és most sem sajnálok érte. Ezt elküldtem a biztosítónak és vártam „türelmesen”, ami azért köztünk szólva nehezen ment!!!! De az ügymenet során soha senkit nem sürgettem!
A türelem rózsát terem mondja a mondás, számomra egy ajánlatot, amiben a biztosító nettó 600E ft-ot ítélt meg, amit el fogadtam 2 nap gondolkodás után. Aki ezt kevesli, az számoljon hozzá 27% ÁFÁT, amit csak akkor fizettek volna ki, ha számlákat benyújtom a biztosítónak.
Ebből az összegből szerintem meg lehet csinálni, olyanra amilyen volt, ezért fogattam el az összeget, ami szerintem egy korrekt ajánlat volt.
Amit eddig nem írtam, nagyrészt mindenki azt monda, hogy gazdasági totálkárra veszik az autót, adnak 100E Ft-t azt jo’cakát. Ha veterán vizsgás lett volna az autón, akkor mindent kifizettek volna egy az egybe, vagy nem, mert ilyen esetről is hallottam….

A címben szereplő kérdésre válaszolva, hogy legyen-e szeretett járművünk veterán vizsgáztatva: NEM TUDOM!!!!!!!!!!!!!!!
Ezt majd mindenki eldönti magának!!!!!!!!!!
Azt, hogy én miért kaptam ennyi pénzt, utólag ki kitudom következtetni.
  1. Soha semmilyen formában nem kötözködtem senkivel, az ügymenet során.
  2. Mindig mindenben együtt működtem mindenkivel.
  3. Soha nem sürgettem az ügymenetet.
  4. Mindig mindenkinek jeleztem, hogy ez nem egy bontószökevény, ne úgy kezeljék!
  5. Sok mindenről volt számlám (amit soha nem kértek el) és rengeteg bizonyító erejű kép.
Szerencse faktor!
  1. Mindenki az ügyben segítőkész és korrekt volt.
  2. A károkozó ittas volt, ezért a nekem kifizetett összeget behajtják rajta, ezért a biztosító, ahogy egy ügyintéző monda „sok mindent elhitt”.
Mindenki vonja le saját magának a következtéseket és okuljon az esetemből!
VÉGE