Vasárnap kiűztem a manót Foltosból. Ki én. Magam sem tudom, hogy történhetett, de nem fordítottam kellő figyelmet motorom ápolására, így a manó beleköltözött. Elbújt a sok olajsár között és meghúzta magát. Meghúzta magát, aztán bőréből ki nem tudván bújni, kellemetlenkedni kezdett. Ez még ősszel történt. Reggel nyeregbe pattantam, elindultam, mentem, megálltam és többet nem indultam el. Nem volt szikra. Tudom, ez nem meglepő egy Uralnál, de engem az utóbbi időben nagyon elkényeztetett az élet, váratlanul ért az esemény. Osztottam szoroztam, gyertyát kiszereltem, vizsgálgattam, majd, mint aki tudja mit csinál, levontam a következtetést. Ráfogtam a hibát a leggyengébb láncszemre, a gyújtótekercsre. Igaz masszív régi darab, valami elfekvő raktárkészletben pihent pár évtizedig, de mégis csak az ikerszikrás ronggyal betekert, meghatározhatatlan műanyaggal keményített, elfuserált konstrukció. Csak az lehet. Kell hát venni másikat. Mintha az olyan egyszerű lenne. A sok ukrán vacak nemhogy új korában sem működik, de sokszor álló kiszerelt helyzetben szétesik, vagy be sem fér a blokköntvény elején a számára kialakított helyre. Végül kaptam. Nem volt olcsó, de a lazacrózsaszín régi, vastag, tömör fajta, amelyikre jó ránézni. Mintha a harmincas évekből visszamaradt csoda lenne. Csoda, hogy működik. Elégedett voltam és boldog. Megoldottam a dolgot. Gondoltam. Aztán jöttek az újabb furcsaságok. Hogy is gondolhattam volna, hogy egy új gyújtótekercs elég lesz. Igaz akkor a manóról még nem tudtam. Biztos, ami biztos ránéztem még egyszer a motorra. Ez már most a napokban történt. Feltöltöttem az akkumulátort, igaz le se nagyon merült, és míg az akkutöltő vígan duruzsolt, gondoltam próbaképpen megnyomom a dudát. Halk mekkenés, a gyújtáslámpa elhalványul. Itt valami gond lesz. Hogy rövidre zárjam a dolgot az akkutöltő (nevezzük innentől tápnak) pozitív kivezetését rákötöttem közvetlenül a gyújtótekercs bemenő pozitív sarkára, végül is mindegy, hogy gyújtáskapcsoló közbeiktatásával, vagy a nélkül kapja meg a 6 voltot. A táp negatívját hozzáérintettem a blokkhoz és láss csodát volt szikra. Folyamatosan. Mint egy elektromos sokkolónál. Egy Ural, aminél nem hogy nincs szikra, hanem megállás nélkül van! Kicsit olyan ez, mint a perpetuum mobile. Nem létezik. És mégis. Láttam. A saját szememmel. Levontam hát a következtetést. Az elektromos gyújtás lesz az. Mindig gondoltam, hogy túl modern egy ilyen géphez. Keresni kellett hát egy másik gyújtás részt. Kaptam is kölcsön. Egy másik ugyanolyat. Újat. Motoron még nem volt. Innentől aztán cserélgettem a gyújtásokat, gyújtótekercseket, de semmi nem változott. Ha az akkura kötöttem a tápot, semmi. Ha a gyújtás bemenőre, szikratenger. Folyamatosan. A duda halkan megadja magát. Nyekkenésnek sem nevezném, amit csinál. Zárlatos az akkumulátor. Vagy valami más. A dinamó. Le és felkötöttem már minden vezetéket. Próbálgattam, amit lehet, de a siker csak nem jött. A sok vezeték le és felkötés során sikerült meglazítanom a dinamó kábelcsatlakozásait és észrevettem, hogy a forgórész hátsó csapágyának borítólemezét csak a dinamó hátsó rögzítése tartja a helyén. A problémák elhárításához kiszereltem a dinamót. Meghúztam és pótoltam a csavarokat. Közben letörölgettem a blokkról az olajat. Visszaraktam és próbálgattam tovább. Ugyanaz. Nincs szikra vagy tüzijáték. Középút nincsen, bárhogy is áll a jeladó. De közben valami történt. A manónak kezdett kellemetlenné válni a dolog. A meghúzott csavarok, a letörölt olajsár. Közben pedig játszottam a nincs szikra, tüzijáték digitális játékot. Egyesek és nullák. Van vagy nincs. Aztán valahogy megnyomtam a duda gombját. Szólt. Hohó! Itt valami történt. Visszakötöttem az akkut is. Úgy is szólt! Nincs szikra, tüzijáték. Tápról és a nélkül. Illetve fordítva. De a manó kezdte feladni. Fordítottam még egyet a jeladón, táp nélkül. Szikra. Egy. Egyetlen egy. Igaz nem ott, a gyertya végén, hanem egész a menet alatt, de volt. Gyorsan visszaraktam az agyonrozsdásodott, ezer éves gyertyáimat, amelyet annyian megszóltak már. Újabb próba. Újabb szikra. Jó helyen. Nagy, erős és egészséges. Amilyenről a többiek csak álmodnak és mindenféle idegen trafókkal érik el. Nekem ilyen van. Foltos ilyet tud. Megbecsüli magát. Sok mindent megéltünk. Összecsiszolódtunk. Ebbe kavart bele a manó. A kis dög, akit kiűztem.

Click image for larger version Name: IMG_0940.jpg Views: 1 Size: 165.8 KB ID: 204649

És ha valaki azt gondolná, hogy a manó csak kitaláció, nem létezik és csak azért fogom rá, hogy saját bénaságomat leplezzem, az olvasson több szakirodalmat. Ilyet:

Click image for larger version Name: 3789.jpg Views: 1 Size: 110.6 KB ID: 204650