Sziasztok!
A motorok iránti érdeklődésemet édesapámnak köszönhetem, aki még anno Rigán kezdte. Nekem egy Honda NSR jutott, amit nem nagyon kell buherálni és gyári hibáktól mentes, így viccesnek sem nevezhető vasparipa. Kiskoromban - nem mintha most nagyon öreg lennék - egy D-Csepel vezetésével kezdődött minden, a tankon ülve húztam a gázt, "száguldoztam" és követelőztem irányváltási szándékom érvényesítésének érdekében. A határban a dögkútból áradó zamat mellett, kétütemű füstben és motorhangban révületbe estem, ami azóta is tart. Később persze jött az Mz ETZ 250 és az oldalkocsis Jawa350-638, amelyekkel hasonló módon jártam el. Ám az igazi áttörést később egy saját motor, egy Simson jelentette. Üröm az örömben, hogy mindig szerelni kellett, mindent kicseréltem rajta, mégis minden baja volt, nem úgy mint a későbbi Honda Nsr-emnek, ami unalmas egy motor, mivel csak menni kell vele. A pörgős motorokból nekem ennyi elég is volt, nem hiányzik senkinek a gyorsasági fíling, sőt idegesít is rendesen az utcán elhúzó váltani nem kívánó motorosok jelenléte, akik magamutogatási kényszerükkel elássák a motorostársadalmat a hétköznapi emberek szemében.
Eltelt némi idő majd vissza a kezdetekhez, egyből a mély vízbe: egy DKW NZ 250, a 30-as éveket meghaladó szellemben épült motor került a tulajdonomba. Préselt lemez váz, kézi és lábváltó kombó, sebváltóház külön kiszedhető és játszi könnyedséggel szerelhető, összességében egy baba konstrukció. Sajnos ezt a gépet sem kímélte a hiánygazdaság: a blokkot utolérte a rafinált átalakítási kedv, Bosch lendkerékmágnes szolgáltatta az áramot, a főtengelycsapágy görgői szedett-vetettek, olyan került bele, amilyet éppen találtak satöbbi.
A késztől most is távol áll, mivel Magyarországon nem túl sok ilyen motor van, nem könnyű alkatrészeket beszerezni. Egy 250 es NZ akad a Közlekedési Múzeumban is, viszont a 350-es NZ-k szinte "hemzsegnek", a "tengerükben" üde színfolt volna egy 250-es példány... bármilyen jellegű segítséget szívesen várok a motorom építéséhez.
A restaurálás fő problémája az, hogy ahány tulaj annyi vélemény egy motor eredetiségét illetően. Ez főképp a háború előtti jószágokra igaz, de már az Izs49-et is érinti ez a probléma tapasztalataim szerint. Nem lehet kibogozni, hogy akkor most volt-e oldalsztender a motoron vagy csak középállvány ékeskedett rajta. Egyéb költői kérdések is felmerülnek, amikre talán már senki sem tudja a helyes választ, de azért sokan sejteni vélik például, hogy a kezelőkarok ettől meg ettől a beszállítótól, a Magurától jöttek. Na mi sem kell az ellen pártnak, ami pedig váltig állítja, hogy azok a Magura karok csak Horexekre kerültek a nemtomhányas években.
Persze az Izs49, édesapám motorja is beficcent a képbe... hát kényelmes üléshelyzet, alacsony fordulaton húz, ennyi bőven elég, persze a dizájnja sem utolsó, hisz volt kitől ötletet kölcsönvenni... habár sokan nem tartják különösebben szép motornak. Jó motor, szerintem szép is, de a DKW-ra vagyok igazán kíváncsi. Nem győzök várni, csak mire beszerzem az összes alkatrészt, addigra lehet beleunok az egészbe vagy elfelejtem a veteránozást, a szépségeivel együtt.
Ha kérdésed lenne a DKW NZ motorokkal kapcsolatban, szívesen adok felvilágosítást az e-mail címemen, addig amíg el nem készül az oldalam, a dkwmotor.tk, ami jelenleg csupán épülő stádiumban van, alapjáraton pöfög, lehet sajna, hogy úgy is marad... Na de a lényeg, a Letöltenivalók menüpont már elérhető... hiszen sokaknak hasznos lehet egy kis technikai segítség.
Igen tudom a DKW zschopaui gyártású, a központ Chemnitzben székelt a háború előtt. A címbe mégis Chemnitz került, a rím kedvéért...
Ez van, amikor Benedek Elek előtör belőlem
Üdv
A motorok iránti érdeklődésemet édesapámnak köszönhetem, aki még anno Rigán kezdte. Nekem egy Honda NSR jutott, amit nem nagyon kell buherálni és gyári hibáktól mentes, így viccesnek sem nevezhető vasparipa. Kiskoromban - nem mintha most nagyon öreg lennék - egy D-Csepel vezetésével kezdődött minden, a tankon ülve húztam a gázt, "száguldoztam" és követelőztem irányváltási szándékom érvényesítésének érdekében. A határban a dögkútból áradó zamat mellett, kétütemű füstben és motorhangban révületbe estem, ami azóta is tart. Később persze jött az Mz ETZ 250 és az oldalkocsis Jawa350-638, amelyekkel hasonló módon jártam el. Ám az igazi áttörést később egy saját motor, egy Simson jelentette. Üröm az örömben, hogy mindig szerelni kellett, mindent kicseréltem rajta, mégis minden baja volt, nem úgy mint a későbbi Honda Nsr-emnek, ami unalmas egy motor, mivel csak menni kell vele. A pörgős motorokból nekem ennyi elég is volt, nem hiányzik senkinek a gyorsasági fíling, sőt idegesít is rendesen az utcán elhúzó váltani nem kívánó motorosok jelenléte, akik magamutogatási kényszerükkel elássák a motorostársadalmat a hétköznapi emberek szemében.
Eltelt némi idő majd vissza a kezdetekhez, egyből a mély vízbe: egy DKW NZ 250, a 30-as éveket meghaladó szellemben épült motor került a tulajdonomba. Préselt lemez váz, kézi és lábváltó kombó, sebváltóház külön kiszedhető és játszi könnyedséggel szerelhető, összességében egy baba konstrukció. Sajnos ezt a gépet sem kímélte a hiánygazdaság: a blokkot utolérte a rafinált átalakítási kedv, Bosch lendkerékmágnes szolgáltatta az áramot, a főtengelycsapágy görgői szedett-vetettek, olyan került bele, amilyet éppen találtak satöbbi.
A késztől most is távol áll, mivel Magyarországon nem túl sok ilyen motor van, nem könnyű alkatrészeket beszerezni. Egy 250 es NZ akad a Közlekedési Múzeumban is, viszont a 350-es NZ-k szinte "hemzsegnek", a "tengerükben" üde színfolt volna egy 250-es példány... bármilyen jellegű segítséget szívesen várok a motorom építéséhez.
A restaurálás fő problémája az, hogy ahány tulaj annyi vélemény egy motor eredetiségét illetően. Ez főképp a háború előtti jószágokra igaz, de már az Izs49-et is érinti ez a probléma tapasztalataim szerint. Nem lehet kibogozni, hogy akkor most volt-e oldalsztender a motoron vagy csak középállvány ékeskedett rajta. Egyéb költői kérdések is felmerülnek, amikre talán már senki sem tudja a helyes választ, de azért sokan sejteni vélik például, hogy a kezelőkarok ettől meg ettől a beszállítótól, a Magurától jöttek. Na mi sem kell az ellen pártnak, ami pedig váltig állítja, hogy azok a Magura karok csak Horexekre kerültek a nemtomhányas években.
Persze az Izs49, édesapám motorja is beficcent a képbe... hát kényelmes üléshelyzet, alacsony fordulaton húz, ennyi bőven elég, persze a dizájnja sem utolsó, hisz volt kitől ötletet kölcsönvenni... habár sokan nem tartják különösebben szép motornak. Jó motor, szerintem szép is, de a DKW-ra vagyok igazán kíváncsi. Nem győzök várni, csak mire beszerzem az összes alkatrészt, addigra lehet beleunok az egészbe vagy elfelejtem a veteránozást, a szépségeivel együtt.
Ha kérdésed lenne a DKW NZ motorokkal kapcsolatban, szívesen adok felvilágosítást az e-mail címemen, addig amíg el nem készül az oldalam, a dkwmotor.tk, ami jelenleg csupán épülő stádiumban van, alapjáraton pöfög, lehet sajna, hogy úgy is marad... Na de a lényeg, a Letöltenivalók menüpont már elérhető... hiszen sokaknak hasznos lehet egy kis technikai segítség.
Igen tudom a DKW zschopaui gyártású, a központ Chemnitzben székelt a háború előtt. A címbe mégis Chemnitz került, a rím kedvéért...
Ez van, amikor Benedek Elek előtör belőlem
Üdv
, ha van egy kedves fórumtagnak ilyen.
Komment