Miért szeretem a veteránokat?

[Che]

Sokan megkérdezik tőlem,akik nálam járnak,-mit akarsz ezzel a sok ócskavassal?Nem is igazán értik,mit lehet szeretni egy régebbi tipusú autóban,motorban,szerszámgépben.Amikor elmennek tőlem,talán még duzzogok is magamban,-hogyan nem lehet meglátni egy régi járműben annak szépségét egyszerűségét.Igaz ezek a dolgok most nem ragyognak,de én látom a bennük a lehetőséget és egyszerűen rajongok értük,vagy talán szélvédőjükön elmúlt ifjúságom emlékei tükröződnek vissza.

[dmotor]

Már nem ciki!
Újra reneszánszát éljük a veteránjárműveknek,eljött az idő mikor büszkén ülünk régmúlt járműveinkre,szinte családtagként kezeljük őket,gondoskodunk róluk
lelket verünk beléjük,és büszkén motorozzuk járműveinket a forgalomba.Jó látni hogy egyre nagyobb számban mentjük meg ezeket a járműveket,gépeket az enyészettől.
Minden járműnek egy élettörténete van amit nem engedünk elveszni!Újra éled a múlt ezekkel a járművekkel!Felidézi az idősebb korosztálynak a
fiatalságukat,a járművek ,gépek iránti szeretetüket,amely magával ragadja a fiatalabb korosztályt is.

[PI]

Érdekesség

Vasárnap lemotoroztam a Dunára Dunakeszin, egy barátommal, neki is veterán motorja van.
Azzonal körbeállták a motorokat (fiatalok is), nézegették, csodálták, és fényképezték.
Jó volt.

[Ruja]

Szívesen motoroznék sajnos ezt nem tehetem,így maradt a jelenleg még yuongtimer járgányom amit szeretnék késöbb veterán vizsgával és ot -redszámmal is.Ez egy költséges hobbinak minösül, mert garázs, csinositás, biztositás ,vizsgák,de ennek ellenére akit ez egyszer elkap nehezen lép ki belöle.És jó érzés vissza ülni nem szervos,elektronikával tele tömött gépbe mert a vezetés is élmény,és igaz ez japán más mint a keleti és még elég fiatal is.Viszont Márkatárs is kevés ,de,hogy prairie jön veled szembe az hatalmas élmény(én kb 20 év alatt évente csak néhányszor fordult elö,ma már ennyiszer sem fordul elö ) aki szintén szereti az öregjárgányokat csak az érti meg az érzést.

[nagyfékdobos]

Hogy miért szeretem a veterán járműveket?

Úgy gondolom aki átélte már az alkotás örömét, vagyis a rozsdás vaskupacból egy csillogó járművet varázsolt az tudja milyen öröm az úton gurulni a "saját gyerekével".
Természetesen az ilyen ember más szemmel nézi a többiek veterán gépét is, hiszen látja benne a valamikori kidobásra szánt lomot és becsüli a sok munkát és fáradságot amivel újászületett a jármű.
Az új jármű birtoklása csupán pénz kérdése. A veterán járműhöz az én (illetve a többség esetében) esetemben elhivatottság is kell...

Üdv!

[apacsavo]

SZia!
SZivemből szóltál testvér!!!!!!!!!
Üdv:apacsavo
U.i:Kéne még 8-milió ilyen ember és nem félteném kis hazánkat semmitől!!!!!!

[soveny]

Hát igen, de elég szűkösen férnénk el 17 millióan 93 ezer négyzetkilométeren...

[apacsavo]

Sok jó ember kis helyen.............!!!!!
Üdv!

[soveny]

Ebben igazad van!

[Che]

Kedves Veteránosok!
A végére jól ellaposodott a gondolatébresztőnek szánt,-"Miért szeretem a veteránokat" bemutatkozásom.Talán nem is jó címet adtam,-lehet megfelelőbb lenne,Miért szeretem a veteránosokat és a veteránokat? Először az embert,mint alkotót kellene említeni,sőt a családját aki/akik/ elviselik,hogy az ember késő éjszakáig srófol,bütyköl ,-elvonva az időt a meghitt együttlétektől,elvonva az amúgy sem túl sok anyagiakat az alkatrészekre,anyagokra,szerszámokra.Másodlagosan következhet a rajongás tárgya, a technika.Van aki stabilmotort ,kerékpárt, motorkerékpárt.traktort,autót,vagy "égig érő berregőt" gyűjt.Olyanok is vannak,akik akik őrizgetik a régi járműveiket,szinte mániákusan kötődnek hozzá és a rozsdahalmazt akkora súlyú aranyért sem adnák,mint amit az nyom /jómagam ide tartozónak vélem/.Következik még a felső kategória/nekem alsó/ kiknek nem számít a pénz csak a "trend" a "feeling",nem csinálják,csináltatják,adják-veszik és ha nem üzlet,már nem is kell.Úgy vélem akinek nincs múltja,jövője sincs,tisztelni és becsülni kell,Apáinkat és az általuk alkotottakat,egy-egy példányukat megifjítva tiszteletből átadni gyermekeinknek,hogy Ők is tisztelni tudjanak minket.Örülök ennek a fórumnak,mert úgy érzem nekem itt az összes résztvevő szinte barátom,itt tisztelik a múltat és ezáltal a jövőt is.Az biztos,hogy" sok jó kis helyen is ....",hogy hány millió ilyen ember kellene még,-azt sem tudom,de azt biztosan tudom,hogy amíg ilyen emberek vannak akik egy rakás rozsdaboglyából csillogó csodákat varázsolnak,nincs semmi elveszve,főleg ha a tudást önzetlenül tovább is adjuk,adjátok.
Üdvözlettel:Che

[apacsavo]

Che!
Ne keseregj nem hiszem hogy olyan nagyon ellaposodott a témád,talán kicsit kevesebbet dumcsizunk róla de ahogy nagyon jól és szépen megfogalmaztad vagytok még egy jó páran akik ébren tartják a lángot(magamat nem számitom mert én még kezdő vagyok és még csak egy tucatnyi mocit adtam vissza az életnek,különben is 1968-tól idáig aznemsok) de nézd meg: pl, nagyfékdobost-vagy öcsimotorost de sorolhatnám a sok lelkes és áldozatkész vasparipást!!!!!!........úgyhogy nincs itt nagy baj csak ahogy irtad is ezek a nem mű veteránosok(sok lóvélrt csillognak mint a bizsuk de azt sem nagyon tudják hol a gyertya) de az igazi szakik csinálják nem dumálják a motort!!!!.....és a fiatalok is dicséretesek,lásd: PI-t és társait egy öreg Danuviáért eszi a fene,pedig szerintem amit már rá költött és melózott vele vehetett volna valami modernet!!Tudod igy a neten nehézezeket tutira kitárgyalni ezért szorgalmazom a több veterán találkozót ahol megnézhetjük egymás munkáit és hasznos tanácsokat tudunk adni egymásnak és amúgy is megismerhetjük egymást hisz ahogy irva vagyon "egy vérből valók vagyunk te meg én" (ez a Dzsungel könyvéből való) de mondhatnám egy benzin folyik az ereinkben! Szerintem jó az oldal!!!!
Üdv:
U.I:....ha jót akarsz röhögni nézz meg a Yutubén ,csak üsd be a keresőbe: apacsavo (jó szórakozást!)

[Pirtyesz]

üdv! csak idézni tudom a kolegát: "szívemből szóltál, testvér"

[TZ]

Engedjétek meg, hogy picit árnyaljam a képet. Lépten, nyomon olvasom, hogy milyen borzasztó, ha valakinek sok pénze van és azzal a hozzáállással veteránozik, hogy „a pénz nem számít”. (megjegyzem, ez a jelenség és amit írni fog, sok más hobbira is igaz). Szóval azt kell, hogy mondjam, ebben nem látok olyan nagy tragédiát. Sajnos nem vagyok ilyen gazdag :-), de tegyük föl, hogy olyan jelentős mértékben változna az anyagi helyzetem, hogy vehetnék egy ötvenéves autót, és néhány milliót gond nélkül rákölthetnék. Azt gondolom, ebben az esetben helyesen járnék el, ha csak felügyelném a felújítást, a koncepció irányát szabnám meg, de nem kontárkodnék bele, hanem avatottabb kezekre bíznám a szakmunkát. Egyrészt így valószínűbb jobbat tennék az autóval, legalább én nem ártanék neki. Sőt, jót tennék azzal a szakival is, akinek munkát adnék, ráadásul valószínű élvezettel végezné, hiszen nem kérném arra, hogy folyamodjon méltatatlan megoldásokhoz, a szűkös anyagi keretek miatt. És a végén lenne egy szép autó, így jobb lenne a világ mindenszempontból annál, mintha félkészen, egy rossz ötlet torzójaként várná jobb sorsát a jármű, kontár munkám okán.

Nem gondolom, hogy eleve rossz ember, akinek pénze van. (Persze nehéz átjutnia a tű fokán...) Azt még kevésbé gondolom, hogy egy profi műhelyben dolgozó alkalmazott, aki a tényleges munkát végzi a gazdag ember kocsiján, szintén rossz ember lenne. Sőt, neki lehet, hogy hivatása ez a tevékenység, megérdemli Ő is, hogy munkát kapjon.

Még tovább megyek. Kimondottan károsnak érzem az alázat teljes hiányát sok veterán jármű tulajdonos esetében, akik sajnálják/irigylik a pénzt szakmunkára költeni, és meg vannak arról győződve, hogy ők maguk, olcsóbban és jobban elvégzik a felújítást, mint egy szakember. Ezek az emberek visszafordíthatatlan károkat okoznak a járműveken. Ráadásul ez sokkal nagyobb mértékben „tomboló dívat”, mint a gazdag emberünk példája. Nagyságrendekkel több kár születik ebből a magatartásból.

Félre ne értsetek, nehogy magatokra vegyétek, hiszen látom, a munkáitok alapján, Ti nem ezt a tábort erősítitek. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy találkoztatok már az általam vázolt jelenség „eredményeivel”, és érteni fogjátok, miről zagyválok. Hozzáteszem, a szovjet motorok terén sokkal rosszabb a helyzet, mint a magyar motoroknál. Nincs olyan példány, amin már egy kontár ne követett volna el valamilyen erőszakot. És nincs szakember sem, hiszen olyan elhanyagolható az igény egy jó szovjet motor szakira - hiszen túl sokan tartják annak saját magukat -, hogy egy egész ország nem tud eltartani néhány ilyen embert hivatás szerűen. (ezzel részben érintettem a másik végletet, miszerint sajnos/szerencsére nincs könnyebb út, csak pénzzel sem lehet megoldani mindent)

Szóval, hogy összefoglaljam mondandómat, és hogy valami konklúzió félét is megosszak veletek, a veterán motorkerékpárom leginkább az alázatra tanít engem, több-kevesebb eredménnyel.

[Ruja]

Igen teljes mértékben osztom a véleményed,de van egy olyan kategoria akinek se pénze, se egészsége nincs autot épiteni felújítaní ,de szereti a régi autókat és nem szeretne romhalmazzal járni és ezért nagyon megkell nézni kivel mit mikor csináltat mert gazemberböl több van mint rendes szaki bol.Volt példa,hogy dörzsvászonnal javítoták ki a kocsim alját és csodálkoztam,hogy tavaszra mellette ismét kirohadt szinte 0 használat mellett.Sajnos számlát nem kértem meg ha kérek akkor is letagadja,és a képembe röhög,pedig hivatalos lakatosmühelye van a mai napig,de már félváros tudja milyen munkát végzet mert a következö szaki ezt a sztrorit elmeséli mindenhol,hogy egy szatyor sziloplasztot és 10 tábla dörzspapirt szedett le a verdám alvázárol és így már visszajutott hozzá a hír.Tehát a tanulság ha szeretsz veteránozni legyen sok pénzed,vagy magad csináld.Az én esetem a legrosszabb mert simán átvághatnak,és sok kontár szarházi meg is teszi.

[nagyfékdobos]

Szia TZ!

Tulajdonképpen egyetértek írásoddal, egy dolgot azonban másik oldalról világítanék meg. A saját munkavégzésre gondolok. A veteránosok nagy része a felújítást, restaurálást kikapcsolódásként végzi. Nem biztos, hogy nem tudna rászánni annyit, hogy szakemberhez vigye járművét, azonban át akarja élni az alkotás örömét. Egészen más érzés a saját "gyerekeddel" megjelenni az úton, mint "csak" birtokolni egy veterán járművet. Persze más kérdés, hogy talál-e becsületes, megbízható szakembert, aki korrekt munkát végez, korrekt árért. Ugye tudjuk, hogy nem az olcsó munka az olcsó. Általában az sokkal többe kerül, mint egy rendesen elvégzett drága munka. Nagyon fontos az ár-érték arány. A sok kontár "mester" szerintem legalább annyi kárt okoz, mint a barkácsoló tulajdonos, de a "mester" sokkal drágábban okozza a kárt. Én több járművön túl vagyok, sjnos nem tudnék 2 azaz kettőnél több megbízható iparost ajánlani. Ezért van az, hogy magam szemcseszórok, fényezek, szerelek...bújom a szakirodalmakat, kitanulom az egyes munkafázisok fogásait, mert sajnos csak magamban és a barátaimban bízhatok.

Úgy gondolom a veterános társadalomnak nem a vastag pénztárcájú veterán szerető kollegákkal van baja, hanem a "megveszlekkilóra" stílusú újgazdag köcsögökkel, akik rosszul érzik magukat, ha nem dicsekedhetik el, hogy "nekemvanveteránjárművemis"...
Na az ilyenektől mentsen meg a Teremtő!