WM- Csepel, Bernardi

[Csabai]

Sziasztok! Egy veterán kerékpárt újítok fel, anno sikerült hozzá vennem egy Bernardi dongó motort. Manapság, - városban- elég "macerás" vele közlekedni, persze nem lehetetlen. Napi szinten nem használom, inkább "csak" hobbi, gyerekkor óta.
Köszönöm a befogadást!

[mátéapu]

Üdvözöllek minálunk!
Nézelődj olvasgass és légyszi.... szólj bele mindenbe,érezd othol magad!

[Csabai]

Igen, "Minden hol jó, de a legjobb úton lenni".
Lehetőleg kerékpárral, a dongó motor hozzá csak hab a tortán. :-)

[Jankó51]

egy Bernardi dongó motort.

A dongó... gyerekkorom csodamasinája!

[Csabai]

Az, igen a gyerekkori csodamasina. Magam előtt van ma is, ahogy a szomszéd Pista bácsi elporzott a dongóval... Akiket egyszer a benzin gőz megcsapott...

[Csabai]

... "ahogy elkezdődött", 68-69 körül lehetett; korán reggel már a kerítésnél vártam, hogy Pista bácsi mikor indul a határba. Szájtátva lestem ahogy kitolja az út közepére a biciklijét, párat tekert a pedálon és az ördögi masina tovaragadta magával.
Kb. 5-7 km. távolságra voltak a földek ahová dolgozni járt, - már nem volt fiatal- biztos könnyebb volt úgy kezdeni, hogy nem fáradt már el egyszer, és a hazaút is jobban esett, - "motorozva" - az egész napi munka után. Egyébként csodálatra méltó ember volt, kB. 20 évig ismertem, de szinte semmit nem változott ezen idő alatt, szikár, inas, sovány volt. Honnan volt energiája, nem tudom, talán az akaraterő...?
Szóval, valahogy így "fertőződtem" meg. Persze mi is kerékpárral jártunk minden hova, és azon történt a szállítás is, a környékről... A hajlított vázu női biciklivel, pl vígan lehetett tolni az 50kg-os tápos zsákot, vagy a 6 méteres horganyzott csöveket a sihi szivattyúhoz, de sorolhatnám sokáig, a szükség, és az emberi lelemény sokmindent megoldott.
Közben elrepült néhány évtized, a biciklizésből a munkábajárás maradt, télen, nyáron, ha esett, ha fújt, csak havazáskor nem, akkor sem miattam, hanem az autók miatt féltem, márhogy nem lesz aki hazatolja majd a bicajt...
Felmerült, hogy jó lenne egy dongó motor, szerencsém volt 2002-ben sikerült vennem egy Bernardi dongó motort. Jó pár évig vígan pöfögtem vele...
Teljesült az egyik gyerekkori álom!
Rá pár évre, - ahogy a dongót megvettem- sikerült szert tennem egy veterán biciklire, (egy láda sörért cseréltem). Nagyjából egyben volt, a hátsó kerék kivételével, ami szó szerint összerogyott, nem bírta az üres 200literes cefréshordó hazaszállítását a pálinkafőzdéből. Ezt úgy oldották meg, hogy az alja a pedálon volt az oldala a vázhoz volt kötve... Persze sok évig szolgált becsülettel, de elfáradt, ami nem csoda, mert ha jól látom a Torpedó agyon az évszám; 1930.
Aztán ahogy "gyorsult" a világ a mindennapi használatból kiszorult, manapság "csak" maradt hobbinak. Oké, tudom néhány év alatt is sokat változik a világ, de most kocsival járva is állandóan sietni kell, hogy mindenhova odaérjek. Így a dongó motorozásból néha csak a portól való törölgetése marad, de ez nem panaszkodás. Mindig lehet találni rajta valami "bütykölni" valót.
Szép napot!
Ahogy Rony énekelte; "Országút vigyél haza!"