300C-t csodáló

[Árcsi]

Üdvözlet Mindenkinek!

Engedjétek meg, hogy még egyszer bemutatkozzam, Árcsi vagyok, 22 éves. Most nyáron végeztem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudomány- és Honvédtisztképző Karán, Nemzetközi Kapcsolatok alapszakon, és most szeptemberben kezdtem el egy CAD-CAM, infomatikus, CNC Programozói OKJ-s tanfolyamot - a több lábon kell állni az életben alapon. Terveim közt szerepel még, hogy a nemzetközi kapcsolatok alapszakra, a közeljövőben valamelyik egyetemen ráépítsek egy mesterképzést, és szeretnék kimenni valamelyik nyugati országba (Ausztria, Németország) dolgozni, akár már CNC programozóként is.
Angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezem, és most tanulom az oroszt (diplomához kell), de szeretném még a német nyelvet is kitanulni. "B" kategóriás jogsimat 2009-ben szereztem és nagy örömmel vettem át édesapám helyét a volánnál (szegényt picit kitúrtam onnan, mert Ő is nagyon szeret vezetni ).
Kedvenc autóm - már régóta - a Chrysler 300 C, sajnos, ha jól tudom, csak 2009-ig gyártották. Ebben az autóban többek között az a műszaki megoldás tetszett (a 8 hengeres változatnál), hogy alacsony fordulaton, finomra hangolt jobb lábbal, csak négy henger működött és amikor a sofőrnek elnehezedik a jobb lába, akkor működésbe lép a másik négy is, hogy teljesen ki lehessen használni az autó erejét (A '90-es évek elején használta talán a Mercedes ezt a megoldást, de az ötlet a hidegháborús időkben született).

Nagyon szeretem olvasgatni a Totalcar cikkeit, azon belül is Novoth Tibor írásait, igaz nem nagyon tudok sok mindenről - mivelhogy pedagógus családból származom - de tetszik a műszaki irányvonal és szeretném kitanulni (akár autodidakta módon is) az autószerelést, mert már kisgyerek korom óta vonzódom ezekhez a masínákhoz.

Nagy álmom (talán egyszer meg is valósul), hogy egy saját sportautót építsek (ami kellően dinamikus, de nem is zabál sokat), ehhez jó alapnak találom a Lotus Elise-eket, vagy a Vaillante Grad Défi-ket.

Ha bármi kérdés merülne fel, nyugodtan írjatok, szívesen válaszolok!

Üdv: Árcsi

[CZsolti]

Ha bármi kérdés merülne fel, nyugodtan írjatok, szívesen válaszolok!

Szia Árcsi!

Remek bemutatkozásod után félve írom le, hogy bizony eddig te tettél fel nekünk kérdéseket. De sebaj. Azért van ez a fórum, hogy segítsünk egymáson. És remélem lesz rá alkalom, mert az autószerelést autodidakta módon legjobban egy öreg szoci autón tudja az ember begyakorolni. Én egy Trabantot, vagy egy 1200-es Ladát javasolnék erre a célra. Viszonylag olcsón lehet hozzájuk alkatrészt kapni, igaz az ember a minőség tekintetében elég vacakul járhat. De a bontókból is beszerezhető hozzájuk szinte minden. És ami a fontos, hogy a "Hogyan tovább?" sorozatban komplett szervizkönyvet árultak valamennyi szocialista autóhoz.

Én ezt a két típust ismerem és egy kicsit a Kispolskit. Motorok terén a cseh gépeket preferálom. Nézz szét a profilomban és a letölthető doksik között is. Nyilván sok érdekeset fogsz találni. Én lassan 14. éve mezőgazdasági géptervezéssel foglalkozom. Műszaki kérdésekben szívesen segítek. Örülök, ha valaki műszakiul akar tanulni.

Jó fórumozást kívánok. Üdvözlettel: CZsolti

[Árcsi]

Szia CZsolti!

Köszönöm szépen a tippeket és tanácsokat én egy Skoda 120-ast néztem ki, de valamelyik témában olvastam, hogy az egyik fórumozó (elnézést most nem tudom a nevét) hobbi szintre akarta kitanulni az autószerelést és neki is azt ajánlottátok, hogy egy ilyen régebbi szocialista érában készült autóval kezdje, de az se baj, hogy ha motoron kezdi el, mert a lényeg jóformán ugyan az. Na most az a helyzet, hogy én is motoron gondolkozom, mert az alkatrészek olcsóbbak és kevesebb kell belőlük, nem kell egy külön nagy hely a szereléshez (itt Pest belvárosában ezt nem egyszerű megoldani), a másik pedig hogy bármilyen járművem lenne én a mindennapi élethez is használnám azt, márpedig egy autó fenntartása mégiscsak drágább mint egy motoré. A másik probléma, hogy min. 125-ösre lenne szükségem, ahhoz meg kell egy A1-es jogsi, így végül is az egész várat magára. De már nagyon szívesen szerelgetnék, úgyhogy ha előrébb tudok jutni (akár autó, vagy motorvásárlás esetén) és elakadok a nagy szerelgetésbe, akkor biztosan Tőletek fogok segítséget kérni (persze csak ha nem bánjátok )

Üdv: Árcsi

[CZsolti]

ha előrébb tudok jutni (akár autó, vagy motorvásárlás esetén) és elakadok a nagy szerelgetésbe, akkor biztosan Tőletek fogok segítséget kérni (persze csak ha nem bánjátok )

Garantáltan nem! Kérdezz nyugodtan. Fórumozni addig is lehet, amíg nincs konkrét járműved.

[Che]

Kedves Árcsi!


Miért bánnánk,-mi örülünk minden fiatalnak,akit nem csak az érdekel,-hogy megy a BMW,de az is,hogy hogyan működik és mitől megy.A műszaki elkötelezettség egy életre szól és az ember soha nincs tisztában mindennel,ez természetes.A polihisztorok kora lejárt,-különben is a technika,eddig soha nem látott léptékkel fejlődik,-az más kérdés,hogy az irány jó e?Úgy gondolom,hogy egy idő után,majd letisztul és rájönnek az emberek,hogy nem a csili-vili a fontos,hanem a tartósság és a javíthatóság,bár erre a mai "konzum idióta" világban,kevés a remény,de előbb-utóbb rá kell jönnie,az emberiségnek,hogy ez a föld,ennyi embert ilyen fogyasztói igényekkel képtelen eltartani.Lótnak-futnak az emberek és szappan buborékokat kergetnek egy életen át,de az nem jut az eszükbe,illetve ritkán,hogy felnézzenek az égre és elgyönyörködjenek egy madár röptében,vagy meghallgassák a méhek döngését,midig van valami fontosabb dolguk,-rohanni kell a super marketek valamelyikébe,mert éppen most akciós a málna ízű "porvédő".

Örülök neked és,ha elfogadsz keresztapának,-elfogadom,bár én a keresztapaságot,a feladatod alkatrészeinek elnevezésére gondoltam,minden mellékgondolat nélkül.Valahogy nekem olyan,"béke szigete" ez a fórum és mindig örülök,ha egy értelmes emberrel gyarapodik,legyen az akármilyen korú és tudású.

Üdvözlettel:Che

[emu]

A másik probléma, hogy min. 125-ösre lenne szükségem, ahhoz meg kell egy A1-es jogsi, így végül is az egész várat magára.
Üdv: Árcsi

Van erre egy egész racionális megoldás. a segédmotor. Berva, Riga, stb. de a Dongó az a király, a hátadon is fel tudod vinni a negyedikre, konyhaasztalon bütykölhető, elfér a balkonon is, mint a muskátli.

[Árcsi]

Köszönöm Che, elfogadlak keresztapámnak, ez nagyon megtisztelő számomra!

Emu, gondolkodok a racionális megoldásodon

Csatlakoznék hozzád, Che, elég sokat olvasgatok itt regisztrálásom óta, és meglepődve tapasztalom az egymáshoz való hozzáállást, nem is gondoltam volna, hogy van egy normális fórum oldal is. A többi autós-motoros-műszakis fórumoldalak sajnos szellemi színvonalba sokkal alább adják - tisztelet a kivételnek. Az eddigiekről legalábbis szinte csak negatív véleményt mondhatnék ebből a szempontból, és azokhoz képest, itt mindenki nagyon kedves, gyorsan reagál, mellőzik a cinizmust, az iróniát és a gúnyt, amitől nagyon felüdítővé válik ez az oldal, és ennek hatására - a magam részéről - az ember is bátrabban írja meg véleményét.

Üdv: Árcsi

[CZsolti]

itt mindenki nagyon kedves, gyorsan reagál, mellőzik a cinizmust, az iróniát és a gúnyt, amitől nagyon felüdítővé válik ez az oldal, és ennek hatására - a magam részéről - az ember is bátrabban írja meg véleményét.

Köszönjük az elismerést. Nos azt hiszem igazad van. Itt a vállonveregetés a divat és nem az állonveregetés.
Én is ezt tapasztaltam itt jó egy évvel ezelőtt. Azóta túl vagyok az 1200-ik hozzászóláson és végképp megfertőzódtem az öreg járgányok szeretetével. Őszintén örülök, hogy erre tévedtél.

Hogy negy a tanulás, sikerült a rajzot leadni. ?

[Che]

Szervusz Árcsi!


Szerettem volna sokkal többet segíteni neked,ebben a dolgozat ügyben,de a mai némileg módosult anyagszabványokban és minőségekben,már nem vagyok otthon.Az én szakmám vasesztergályos,amit igyekeztem tisztességesen megtanulni és a mestereim,segítségemre is voltak ebben,sokszor szép szóval és néhányszor pofonokkal,de úgy gondolom sikerült is,bár a tanulmányaimat,még nem fejeztem be.

A későbbiekben,rá kellett jönnöm,hogy akármilyen jól és szépen próbálok dolgozni,egy lenézett senki vagyok,mert,ha az emulziótól,combig elázva bementem az irodába,a mérnök urak és a gépíró kisasszonyok,két kávéfőzés között úgy néztek rám,mint egy eldobandó véres rongyra.Akkor nagyon bántottak ezek a dolgok és elhatároztam,hogy képzem magam.Felvételiztem Szegeden a Déri Miksa gépipari technikumban és el is végeztem azt levelező tagozaton.Nem volt egyszerű dolog,mert közben megszerelmesedtem és meg is nősültem,dolgoztunk,tanultunk és közben toldani is kellett,a szülői házhoz,hogy lakni tudjunk valahol.A szerelem,meg borzasztó nagy volt,mely a mai napig is tart,természetesen 44 év házasság után,azért már nem lobog,de él.

Még nem fejeztem,be a technikumot,amikor a munkahelyemen,ahol egy proto üzemben dolgoztam,összetűzésbe keveredtem.a vezetéssel,főleg a politikaival,behívattak az irodába és azt mondták,hogy ugyan fizetésemelés lesz,de ne sértődjek meg,mert a kezem után megérdemelném,de a szám miatt nem kaphatok.Nagyon bántott a dolog és elsősorban,nem az a néhány fillér,hanem az,hogy azok hoznak ítéletet felettem akik,hűtik a levet és csak színlelik a baloldaliságot.Nem sokat vacakoltam,mint egy hirtelen embertől elvárható és otthagytam az egészet,pedig főzték a fejemet,hogy maradjak.

Volt egy másik cég itt Orosházán,mely az olajiparban dolgozott,és ott MEÓ-ban találtam munkát,mint félig kész technikus,de az meg qrvára nem tetszett,mert azokkal kellett,kritikusnak lennem,akikkel egy tőről fakadtam,-nem ment nekem.Azután a műszaki osztályon megüresedett egy szerszám szerkesztői hely,melyet én töltöttem be.Életemnek egyik legszebb periódusa következett,présszerszámokat,forgácsológépekhez készülékeket,esetenként gyártmányokat terveztem,rajzoltam-rajzoltam és rajzoltam.Nem érdekelt semmi,csak a munka,a műhellyel,mely egy szerszámkészítő üzem volt,szoros és testvéri volt a kapcsolat.Olyan szakemberekkel lehettem együtt,-akik bár soha nem gyártottak repülőt,de,ha az lett volna a feladat,-megcsinálták volna.Nagyszerű emberek voltak,-befogadtak és így utólag is nagyon köszönöm,hogy befogadtak.Szaladtak az évek,és akkor elkezdődött,a punnyadás,az egyetemről frissen kikerült mérnökök,egyből osztályvezetők akartak lenni,tapostak lefelé,nyaltak felfelé,-a munka meg csak úgy elveszett valahogy valamikor.Kezdtem nem jól érezni magam,mert úgy éltem meg,hogy az "értelmiség",nem értelmiség,hanem egy pénzsóvár karrierista csürhe.Hívott vissza a satupad a lábrács,az őszinte légkör,ami a munkások között van,hogy könnyen kicsúszik a szánkból,hogy lófauszt a popódba,de két perc múlva,de ha baj van azonnal egyek vagyunk és szorosabba kapocs,mint két testvér között.

Nagyon bánom,de egy reggel úgy kilenc körül felálltam az íróasztal mellől és kilépettel,azonnal eljöttem,-nagyon rossz lépés volt és senki nem értette,forrt bennem a méreg,pedig küzdenem kellett volna,hogy nem jól mennek a dolgok,de sajnos nem vállaltam fel,nem az "értelmiséget" sajnálom,-hiszen azóta gyárosok,hanem a "testvéreimet",a munkásokat hagytam ott.A mai napig nagyon jó a kapcsolatom,miden egyes munkással,akikkel ott és akkor együtt dolgoztam és úgy érzem kölcsönösen felnézünk egymásra,de ennek ellenére,az akkor tőlem nagyon hibás döntés volt.

A történtek után következtek különböző munkahelyek,voltam kazántervező,üzemvezető,lakatos Irakban,brigádvezető és végül,mint karbantartó mentem nyugdíjba egy közoktatási intézményből.

Látod Árcsi,hogy az anyagminőségektől,milyen messzire el tudnak vezetni a gondolatok,de ha már elfogadsz keresztapádnak,illetve megtisztelsz vele,úgy gondolom,hogy tudnod kell,ki is az,a 66 éves trottli,akit megtisztelsz ezzel!A fentieket,azért írtam le,hogy tanulságul szolgáljon,az ifjúságnak és gondolkodó emberré váljanak.Úgy vélem,hogy minden ember követ ,vagy követett el hibás lépéseket,az enyémek a fentiek voltak.

Baráti üdvözlettel:Che

[CZsolti]

Kedves Józsi bátyám!

Engedd meg, hogy levegyem a sapkámat és ráüljek. Nagyon a szívemből beszélsz. Én ugyan a "másik oldalról" jöttem, de éppen akkor, amikor felszámolták a téeszeket és mezőgazdasági gépészként egyszerűen nem lehetett elhelyezkedni. Így lettem forgácsoló technológus a csabai hajtóműgyárban - szerencsémre.

Mert ott ismertem meg azokat az embereket, akik közé te is tartozol. Ők segítettek nekem elsajátítani a forgácsoló szakmát - ami ugye a géptervezéshez múlhatatlanul szükséges. Tőlük tanultam meg a helyes műveleti sorrendet egy-egy alkatrésznél. Sajnos ezeket a főiskolán elfelejtették jól oktatni és gyakoroltatni. Pedig ugye esztergagép a legkisebb téeszműhelyben is volt. És én a mai napig ezek között a melósok között érzem jól magam. Sajnos az utánpótláson itt is meglátszik, hogy kimaradt egy szakmunkás generáció. Éppen azok, akik még meg tudták volna tanulni és tanítani is a régi szakiktól a szakmát.

Én is elkövettem akkor egy hibát. Persze a fene tudja, hogy az volt-e? A szerszámszerkesztők akkori főnöke a "hónom alá akart nyúlni". Ehhez csak nagy nyelvre, horgászási és italozási hajlamra lett volna szükség és egy ajánlóra az akkori kormánypárt felé. Az ajánló természetesen ez az ember lett volna. Ez '88-ban volt. Amikor még csak a bennfentesek tudták, hogy recseg a mennyezet. Én mindenesetre nemet mondtam a segítségre. Szerintem ma is megtenném.


Leírásod alapján be tudom azonosítani mindkét orosházi céget. AZ első valószínűleg az, amelyik autóalkatrészgyártóként futtatja magát. Velük én már háromszor szívtam meg. A másikról pedig szakmai körökben csak jót hallottam. Azokról szívesen beszélek. Az elsőről meg inkább semmit. Egy-két ilyen "értelmiségit" ismerek közülük és annyi nekem elég is.

Üdvözlettel: CZsolti