Helló én Nábrádi Benedek vagyok. Hadú-Bihar megyében élek azon belül is Hajdúnánás és Polgár a lakóhelyem.
Jelenleg Informatikus halható vagyok Miskolc egyetemén.
A motorozás nálam egyben a veteránozást is jelentette. Körülbelül 13 éves lehettem mikor egy aránylag unalmas napomon a garázsunk végében lévő nagy nejlon mögé benéztem. Akkor találkoztam édesapám motorjával ami darabokban állott. Ez a pillanat egyfajta célt teremtett életemben. Elhatároztam ezzel a motorral még én fogok menni. Mivel egyke vagyok így még motor bitorló se volt közelemben. A szüleim nem nagy örömmel vették akkoriban, hogy motorozni akarok DE egyből meglátták benne a lehetőséget és mondták: "Fiam ha rendesen tanulsz akkor foglalkozhatsz a motorral" Én pedig belementem.
Eleinte a célom csak a legyen már egyben és pöfögjön volt. Apránként előkerült a motor darabjai a ház körül. "Bánom hogy nem készült arról kép" Mikor már úgy gondoltam minden megvan nekikezdtem a Pannónia összerakásának. Édesapám nem igazán akart segíteni de volt, hogy azért csak odajött. 1 hónap alatt össze állt a P10-h. A motorom nem volt túl szép de mint ahogy meg van írva 3.-ra indult.
Az idők folyamán jött az a gondolat, hogy esztétikailag is rendbe kellene szednem. Így hát darabokra szedtem és a vázrészek mentek a homokfújásra majd fényezésre stb. Az esztétikai javítás nem volt az a túl költséges, de így is szép lett. Jelenleg már körülbelül 10ezer kilométert tetem meg vele. Közbe volt mit megtanulnom róla, de út szélén sose hagyott. Rendezvények ahol megfordulok vele az Debreceni Bodrogkeresztúri és Miskolci börze. Bár utóbbin nagyon ritkán. Emellett Bodrogkeresztúron a Magyar motorok randevúján és Igrici-n.
A P10-emről pedig ime egy kép. A veteránozás már hobbimmá vált és álmokat szőtt a fejemben. Ha gazdag lennék végig mennék a teljes típus soron, hogy legyen legalább egy-egy belőlük. Végül nem lettem gyűjtő, de egy következő motorba belefogtam. Sokat vártam rá, hogy egy megfelelőt találjak. Közel legyen, ne drága és papírja is rendbe legyen. Ez nemrégiben eljött és azóta egy P21 birtokosa vagyok. Sokak szerint már koros, hogy üres váz és üres karterből indulok neki, de innen szép nyerni. Jelenleg ezen Pannónia érdekel technikailag a legjobban. Már sok terv összeállt a fejemben és vettem is hozzá motorikusan fontos alkatrészt ami ritka. Remélem következő év-ben elérem hogy a blokk készen lesz. Majd a váz, de nem hajt a tatár.
Na de bemutatkozásnak már hosszúra nyúlt. Ideje zárnom a soraimat.
üdv: B.
Jelenleg Informatikus halható vagyok Miskolc egyetemén.
A motorozás nálam egyben a veteránozást is jelentette. Körülbelül 13 éves lehettem mikor egy aránylag unalmas napomon a garázsunk végében lévő nagy nejlon mögé benéztem. Akkor találkoztam édesapám motorjával ami darabokban állott. Ez a pillanat egyfajta célt teremtett életemben. Elhatároztam ezzel a motorral még én fogok menni. Mivel egyke vagyok így még motor bitorló se volt közelemben. A szüleim nem nagy örömmel vették akkoriban, hogy motorozni akarok DE egyből meglátták benne a lehetőséget és mondták: "Fiam ha rendesen tanulsz akkor foglalkozhatsz a motorral" Én pedig belementem.
Eleinte a célom csak a legyen már egyben és pöfögjön volt. Apránként előkerült a motor darabjai a ház körül. "Bánom hogy nem készült arról kép" Mikor már úgy gondoltam minden megvan nekikezdtem a Pannónia összerakásának. Édesapám nem igazán akart segíteni de volt, hogy azért csak odajött. 1 hónap alatt össze állt a P10-h. A motorom nem volt túl szép de mint ahogy meg van írva 3.-ra indult.
Az idők folyamán jött az a gondolat, hogy esztétikailag is rendbe kellene szednem. Így hát darabokra szedtem és a vázrészek mentek a homokfújásra majd fényezésre stb. Az esztétikai javítás nem volt az a túl költséges, de így is szép lett. Jelenleg már körülbelül 10ezer kilométert tetem meg vele. Közbe volt mit megtanulnom róla, de út szélén sose hagyott. Rendezvények ahol megfordulok vele az Debreceni Bodrogkeresztúri és Miskolci börze. Bár utóbbin nagyon ritkán. Emellett Bodrogkeresztúron a Magyar motorok randevúján és Igrici-n.
A P10-emről pedig ime egy kép. A veteránozás már hobbimmá vált és álmokat szőtt a fejemben. Ha gazdag lennék végig mennék a teljes típus soron, hogy legyen legalább egy-egy belőlük. Végül nem lettem gyűjtő, de egy következő motorba belefogtam. Sokat vártam rá, hogy egy megfelelőt találjak. Közel legyen, ne drága és papírja is rendbe legyen. Ez nemrégiben eljött és azóta egy P21 birtokosa vagyok. Sokak szerint már koros, hogy üres váz és üres karterből indulok neki, de innen szép nyerni. Jelenleg ezen Pannónia érdekel technikailag a legjobban. Már sok terv összeállt a fejemben és vettem is hozzá motorikusan fontos alkatrészt ami ritka. Remélem következő év-ben elérem hogy a blokk készen lesz. Majd a váz, de nem hajt a tatár.
Na de bemutatkozásnak már hosszúra nyúlt. Ideje zárnom a soraimat.
üdv: B.
Komment