Egyszer az életben...
Veterános körökben egyöntetű vélemény, hogy minden "hasonszőrű" régi autó-motor barát életében nagy ritkán adódik egy pillanat, amikor valami igazán különlegesre bukkan. Nem a faluról-falura, padlásról-padlásra járó kufárokról beszélek, hanem a lelkesebbik fajtáról. A mi fajtánkról, akik típustól függetlenül mindenben ami régi meglátják a szépet.
Velem úgy egy hónapja esett meg.
Igen. Egy Jawa 638-ról van szó. '87-es kiadás, tehát még jó négy évet kell aludnia mire a veteránkorba lép.
Nem az a kifejezett klasszikus. Többen itt talán lebiggyesztett szájszéllel nézhetik, nem baj.
A motort '88-ban vásárolta egy már akkoriban sem fiatal úriember. Vonaton, faládában, lapra szerelten érkezett haza Taktaharkányba. Hazavitték, összerakták, a tulaj egyik barátja behozta Miskolcra levizsgáztatni, és haza. A címke tanulsága szerint '91-ig volt rajta vizsga, ezalatt jó ha pár tiszteletkört ment vele a gazdája. Volt egy T5-öse, azt favorizálta, mert ezt túl nehéznek találta. Ahogy mondják kissé habókos öregember volt.
A motor (és egyben az én) szerencséje, hogy még élt az unokák (és a teljes rokonság) csak a takarót fel-fellibbentve nézegethette a járgányt.
Halála után a család egy darabig rakosgatta ide-oda, végül mivel leginkább útban volt eladósorba került.
Nem hírdették, nem akartak kaszálni, nem a balekot várták. Tisztességes árért cserélt gazdát. Jómagam sem alkudoztam, mivel a vételárnak volt helye a nagy, és nem túl fényes anyagi körülmények között élő családnál.
Én örülök, hogy ezzel is segíthettem.
Hogy miért kuriózum számomra, és miért szentelek egy új témát ennek?
A motorban 77(!) kilométer van, papírjai rendezettek, névre írható!
Bátyámmal, és édesapámmal karöltve ráncba szedtük (Ami egy karburátorpucolást, egy kupplungbowden-pótlást, és egy akkumulátor beletételét jelentette.) Volt ugyan egy kis tili-toli, de csak mert felcserélve raktam rá a pipákat a két hengerre...Nézzétek ezt el nekem. Volt ugyan Trabantom, de nem kellett szerelni.
Utána (és azóta is) azonban rúgásra indul, és gyönyörű, kristálytiszta hangja van.
Nem is szaporítom a szót:
Megviselte ugyan a sokéves állás, viszont mind a karburátoron, mind a gyári tisztaságú generátoron is látszik az érintetlenség.
Komoly dilemmában vagyok a továbbiakat illetően. A kétségtelenül leharcolt kűlcsíny miatt helyre szeretném pofozni, viszont vérzik a szívem, ha egy festékpöttyös csavart meg kell bontani rajta...
Nem akarom, hogy tovább romoljon az állapota, mivel mindenképp szeretném forgalomba helyezni. Egy krómozás, és festés a hanyag tárolási körülmények miatt elkerülhetetlen lesz attól félek.
Hazárdíroztunk, úgyhogy saját lábán jött haza. Itthon aztán tüzetesebben szemre tudtam vételezni.
Közben felkerültek rá Tibi barátom (wsievers) alkatrészei, amiket elkunyiztam tőle. Ezúton is köszönet érte!
Egy darabig biztosan nem lesz hozzányúlva, mivel elég sűrű hónapok elé nézek. Egyenlőre az a tudat boldogít, hogy a birtokomban tudhatok egy ilyen kiváló műszaki állapotban lévő patináns gyönyörűséget.
Nem tudom olyan választékosan megfogalmazni, mint Igrich kolléga, de hasonló érzések kavarognak bennem is.
Ha már témát nyitottam, érdekelne tőtrént e már valakivel közületek hasonló. Pajtában megbúvó leletre találás...
Hozzáértők tanácsainak pedig örülnék mihez kezdjek. Restaurálás, vagy állagmegőrzés?
Bocsánat a hosszúra nyúlt írásomért!
Velem úgy egy hónapja esett meg.
Igen. Egy Jawa 638-ról van szó. '87-es kiadás, tehát még jó négy évet kell aludnia mire a veteránkorba lép.
Nem az a kifejezett klasszikus. Többen itt talán lebiggyesztett szájszéllel nézhetik, nem baj.
A motort '88-ban vásárolta egy már akkoriban sem fiatal úriember. Vonaton, faládában, lapra szerelten érkezett haza Taktaharkányba. Hazavitték, összerakták, a tulaj egyik barátja behozta Miskolcra levizsgáztatni, és haza. A címke tanulsága szerint '91-ig volt rajta vizsga, ezalatt jó ha pár tiszteletkört ment vele a gazdája. Volt egy T5-öse, azt favorizálta, mert ezt túl nehéznek találta. Ahogy mondják kissé habókos öregember volt.
A motor (és egyben az én) szerencséje, hogy még élt az unokák (és a teljes rokonság) csak a takarót fel-fellibbentve nézegethette a járgányt.
Halála után a család egy darabig rakosgatta ide-oda, végül mivel leginkább útban volt eladósorba került.
Nem hírdették, nem akartak kaszálni, nem a balekot várták. Tisztességes árért cserélt gazdát. Jómagam sem alkudoztam, mivel a vételárnak volt helye a nagy, és nem túl fényes anyagi körülmények között élő családnál.
Én örülök, hogy ezzel is segíthettem.
Hogy miért kuriózum számomra, és miért szentelek egy új témát ennek?
A motorban 77(!) kilométer van, papírjai rendezettek, névre írható!
Bátyámmal, és édesapámmal karöltve ráncba szedtük (Ami egy karburátorpucolást, egy kupplungbowden-pótlást, és egy akkumulátor beletételét jelentette.) Volt ugyan egy kis tili-toli, de csak mert felcserélve raktam rá a pipákat a két hengerre...Nézzétek ezt el nekem. Volt ugyan Trabantom, de nem kellett szerelni.
Utána (és azóta is) azonban rúgásra indul, és gyönyörű, kristálytiszta hangja van.
Nem is szaporítom a szót:
Megviselte ugyan a sokéves állás, viszont mind a karburátoron, mind a gyári tisztaságú generátoron is látszik az érintetlenség.
Komoly dilemmában vagyok a továbbiakat illetően. A kétségtelenül leharcolt kűlcsíny miatt helyre szeretném pofozni, viszont vérzik a szívem, ha egy festékpöttyös csavart meg kell bontani rajta...
Nem akarom, hogy tovább romoljon az állapota, mivel mindenképp szeretném forgalomba helyezni. Egy krómozás, és festés a hanyag tárolási körülmények miatt elkerülhetetlen lesz attól félek.
Hazárdíroztunk, úgyhogy saját lábán jött haza. Itthon aztán tüzetesebben szemre tudtam vételezni.
Közben felkerültek rá Tibi barátom (wsievers) alkatrészei, amiket elkunyiztam tőle.
Ezúton is köszönet érte!Egy darabig biztosan nem lesz hozzányúlva, mivel elég sűrű hónapok elé nézek. Egyenlőre az a tudat boldogít, hogy a birtokomban tudhatok egy ilyen kiváló műszaki állapotban lévő patináns gyönyörűséget.
Nem tudom olyan választékosan megfogalmazni, mint Igrich kolléga, de hasonló érzések kavarognak bennem is.
Ha már témát nyitottam, érdekelne tőtrént e már valakivel közületek hasonló. Pajtában megbúvó leletre találás...
Hozzáértők tanácsainak pedig örülnék mihez kezdjek. Restaurálás, vagy állagmegőrzés?
Bocsánat a hosszúra nyúlt írásomért!
Komment