Szervusztok!
Aktív koromban nagyon sok emberrel hozott össze az élet.Olyan korban nevelkedtem,amikor a "vasas" szakmának még volt tekintélye,bár már akkor sem fizették meg,de a jó szakemberekre,mi ifjabbak felnéztünk,a szavuknak súlya volt és igyekeztünk tanulni tőlük.Voltak közöttük olyanok,akik nagyon szívesen,-sőt örömmel adták át tudásukat és ha sikerült elsajátítanunk valamit,-szinte velünk örültek.Voltak azután olyanok,akik bár nagyon tudtak,de ha segítséget kért tőlük bárki,csak ködösítettek,vonakodtak és szakmai fogásaikat mindenféleképp titkolták és az istennek se adták át.Az utóbbi embereket hívtuk,"fiókba reszelősnek".
Nekrológ egy önzetlen szakiért.
Búza Nándornak hívták és ha jól emlékszem,még az első nyugdíját sem tudta felvenni,amikor eltemettük.Kerékpár műszerész volt az eredeti szakmája,de valami isteni adottság folytán egy igazi "vasas" volt.Amikor én megismertem,egy elég jó hírű alföldi gyár szerszámkészítő és prototípusokat gyártó műhelyének volt az esztergályosa.Nem volt feladat az esztergáláson túl a gumi vulkanizálásáig,amit nem tudott volna megoldani és ezt a hatalmas tudást "provokatív" módon tovább is adta,ha látott egy szemernyi érdeklődést a munkatársaktól.Nagyon segítőkész ember volt,az ilyeneket szokás,"nagy ember"-ként emlegetni.Sajnos az életét a politika kettétörte,mert az 56-os események kapcsán elítélték és több mint 4 évet töltött Vácon.Amint kortársai mesélték a bűne az volt,hogy vezetett egy 250-es Csepelt,melyről röpcédulákat szórt.Volt Nándi bátyámnak egy Renault R4-ese,melyhez nyugvó és hajtókarcsapágyakat öntött és tulajdonképp akkor láttam először,hogy mi is a csapágyöntés,csapágyhántolás,vonalba fúrás.
Nándi bátyám nagyon sok szakmai fogást,-titkot átadott és azon volt,hogy a fiatalokból jó szakember nevelődjön.Az emlékét,szeretettel és tisztelettel őrzöm.
A fenti írásom szolgáljon példaként az esetleges "fiókba reszelősöknek".-reszeljenek inkább satuban és,ha tudnak valamit,adják át szívesen,-mert az utókor,hálás lesz érte!
Üdvözlettel:Che
Aktív koromban nagyon sok emberrel hozott össze az élet.Olyan korban nevelkedtem,amikor a "vasas" szakmának még volt tekintélye,bár már akkor sem fizették meg,de a jó szakemberekre,mi ifjabbak felnéztünk,a szavuknak súlya volt és igyekeztünk tanulni tőlük.Voltak közöttük olyanok,akik nagyon szívesen,-sőt örömmel adták át tudásukat és ha sikerült elsajátítanunk valamit,-szinte velünk örültek.Voltak azután olyanok,akik bár nagyon tudtak,de ha segítséget kért tőlük bárki,csak ködösítettek,vonakodtak és szakmai fogásaikat mindenféleképp titkolták és az istennek se adták át.Az utóbbi embereket hívtuk,"fiókba reszelősnek".
Nekrológ egy önzetlen szakiért.
Búza Nándornak hívták és ha jól emlékszem,még az első nyugdíját sem tudta felvenni,amikor eltemettük.Kerékpár műszerész volt az eredeti szakmája,de valami isteni adottság folytán egy igazi "vasas" volt.Amikor én megismertem,egy elég jó hírű alföldi gyár szerszámkészítő és prototípusokat gyártó műhelyének volt az esztergályosa.Nem volt feladat az esztergáláson túl a gumi vulkanizálásáig,amit nem tudott volna megoldani és ezt a hatalmas tudást "provokatív" módon tovább is adta,ha látott egy szemernyi érdeklődést a munkatársaktól.Nagyon segítőkész ember volt,az ilyeneket szokás,"nagy ember"-ként emlegetni.Sajnos az életét a politika kettétörte,mert az 56-os események kapcsán elítélték és több mint 4 évet töltött Vácon.Amint kortársai mesélték a bűne az volt,hogy vezetett egy 250-es Csepelt,melyről röpcédulákat szórt.Volt Nándi bátyámnak egy Renault R4-ese,melyhez nyugvó és hajtókarcsapágyakat öntött és tulajdonképp akkor láttam először,hogy mi is a csapágyöntés,csapágyhántolás,vonalba fúrás.
Nándi bátyám nagyon sok szakmai fogást,-titkot átadott és azon volt,hogy a fiatalokból jó szakember nevelődjön.Az emlékét,szeretettel és tisztelettel őrzöm.
A fenti írásom szolgáljon példaként az esetleges "fiókba reszelősöknek".-reszeljenek inkább satuban és,ha tudnak valamit,adják át szívesen,-mert az utókor,hálás lesz érte!
Üdvözlettel:Che
Komment