Közlemény

Collapse
No announcement yet.

Hogyan kezdtél motorozni?

Collapse
X
 
  • Szűrők
  • Idő
  • Megjelenít
Clear All
new posts

    #16
    Sziasztok.

    Én a motorozásomat kicsit viccesen kezdtem,az utcánkba lakott egy srác akinek az apjának volt egy autóbontója,tesómról ismert mert mindig látta őt simson star-al motorozni,de nálunk nem volt hogy majd tesóm kinövi és enyém lessz,még ma is becsbe tartja a star-ját és a többi gépét.Na szóval találkoztam az utcába a sráccal én bicikliztem,és oda mentem beszélgetni vele,kérdezte érdekel e a motorozás,mondtam persze,utána kérdezte,hogy ha tud egy kisméretű motort akkor azt megszerezze e nekem,mondtam persze!Ekkor még kicsi voltam,otthol anyukámnak elmeséltem és röhögött rajta,hogy ugysem lessz még motorom,majd kezdtem beletörődni,mikor kéthétre rá jött anyámnak egy telefon,hogy van egy motor,kérdezte,hogy mennyi?Mondták,hogy 20 ezer forint viszonylag jó állapotba!Délután hozta a srác,majd nemvolt teljesen jó mert a karburátort kikellet tisztítani amit bátyám végzett el,a motor típusa Benelli notorella azthiszem ilyen kis pici röpsúlyos buci kerekes gyerekmotor,azzal kezdtem,templom háta mögött udvar kert,utca majd tesómmal néha elmentem motorozni a faluba,későbbiekben bátyám megszerelte osztálytársa simsonját és ő oda adta a Romet ponyát tesómnak aki nekem adta és összerakta tesóm egy öreg bácsival aki motorszerelő volt,sokat hajtottam a romet ponyt.Mindkettő motor a mai napig megvan mint első 2. motor.Majd később szereztünk bátyámmal egy romet kadet-et amit egy darabig ő hajtott majd én és tönkrement a váltója.Egy-másfél évig hanyagoltam a motorozást,majd egyszer a lomisnál volt egy puch comet 504s amit megvettek szüleim tesómnak szülinapi ajándéknak,majd ő össze rakta és nagyon keveset ment vele,majd kölcsön adta haverjának aki azzal járt dolgozni,majd vissza került hozzán ugy hogy megvolt szorulva a blokk és lekerült mamámhoz a fészerbe,1 évig ott ált majd feltoltam és bátyámmal ketten széhuztuk,új csapágy,szimering csere.Ma is ezt a motort hajtom ez az egy van a faluba és dupla kipufogós és szereztem rá 19mm dellorto karbit aminek a csonkjából kellet köszörülni majd tökéletesen működik a mai napig is 1 hétig áll utána 4. rugásra indul nem torgyog,hogy nem megy,hozzátenném a 4. rugás az szivató nélkül van.Szivatóval 1. rugásra indul.

    Komment


      #17
      Stromi eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
      Mindkettő motor a mai napig megvan mint első 2. motor
      Helyes. Én már százszor megbántam, hogy az első motoromat eladtam. Ahhoz fűződik a legtöbb, legszebb emlék...

      Komment


        #18
        Én a két motort egyátalán nem hajtom de ha a műhelybe oda megyek valamit szerelni akkor ránézek és sok szép emlék jut eszembe!

        Komment


          #19
          Üdv.mindenkinek!-örömmel olvastam az eddigi történeteket.Egy "okosságot"még mondanék,főleg az idősebbeknek:-ha nem kezdel el motorozni,akkor nem úgy alakul a baráti köröd,nem oda és nem azzal a társasággal jársz szórakozni,talán nem Ő a feleséged....Szóval a motorozás nagyon sokunk életét komoly mértékben befolyásolhatta,ha jól belegondolunk....
          Természetesen nem kell jól belegondolni,minden úgy volt jó,ahogy megtörtént!
          Utoljára szerkesztve a következő által: hármaska; 2013 júl. 01, 13:46.

          Komment


            #20
            hármaska eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
            Természetesen nem kell jól belegondolni,minden úgy volt jó,ahogy megtörtént!
            Így van. Nem bánom, hogy nem a számítógépet nyomkodva nőttem fel. Helyette rengeteg valós élményt szerezve...
            Persze így felnőttként, illetve már szülőként, baromira nem irigylem a szüleimet! mennyi ideget megettek szegények, amikor a nyári szünet majd' minden napja úgy telt, hogy reggel 9-kor elfüstöltem a Romettel, és sokszor csak éjjel csámborogtam haza. Akkor még csak lestem, hogy miért kell emiatt feszengeni... Mai, felnőtt eszemmel, én simán felpofoztam volna magamat!

            Komment


              #21
              2004 őszén nagyon akartam valami motor szerűséget, de előtte még sose motoroztam, volt pár volt osztálytársam általánosból akik már robogóztak és nagyon a robogózást tukmálták rám, hajlottam is volna már rá de 2005 elején volt egy disznóvágás, ahova nagybáttyám egy motorral állított be Yamaha Dt 50 volt, léghűtéses kis endúró ami akkoriban még "hűbazmeg crossmotor" reakciót váltotta ki. Németországból hozta, egy lomtalanításból mentette ki 80€-ért. Na gondoltam annyit én is adok érte. (akkor kb 20000Ft) "le egy többi föl" ennyi volt a magyarázat a váltásra onnantól egész nap azzal randalíroztam a határban meg a faluban. Este elvitte, majd visszament németbe. Októberben végre hozzám került végleg. Azért csak akkor mert nem engedték, hogy hazahozzam amíg nincs meg az M-es jogsi. Sok értelme nem volt mert úton sose használtam csak terepen, és egy évre rá el is vették 6 hónapra de ez már egy 150-es ETZ története.

              Komment


                #22
                Első motorozásom kerékpározással kezdődött és eséssel végződött.
                Történt ez a 80-as évek elején, általános iskolás koromban (6. végén), a nyári szünetben.
                Egyik reggel édesanyám Babettája nem indult, így kénytelen volt kerékpárral munkába menni.
                Mikor felébredtem, örömmel konstatáltam, itthon maradt a motor.
                Lelöktem a középállványról és elkezdtem vele biciklizni.
                Sajnos amit reggel anyukámnak nem sikerült, az nekem igen.
                Hirtelen beindult a Babetta.
                Én ijedtemben nemhogy visszaengedtem volna a gázt, hanem inkább odahúztam neki.
                Sajnos nekimentem a nagykapunak, és azzal a lendülettel felborultam szegény motorral.
                Egy pedál bánta és a térdemen a bőr jócskán lehorzsolódott.
                Persze este meglettem dicsérve .
                Hála Istennek, ez az eset nem rettentett vissza a későbbi motorozástól.
                Utoljára szerkesztve a következő által: sricsi70; 2013 júl. 01, 22:13. Oka: szóismétlés

                Komment


                  #23
                  sricsi70 eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                  és a térdemen a bőr jócskán lehorzsolódott.
                  ott kaptad a "fertőzést"
                  Én is hasonló seben keresztül kaptam, azóta nem gyógyultam ki...

                  Komment


                    #24
                    Nem semmi dolgok történtek veletek.

                    Én is először nagyjából 6 évesen pattantam motorra: nagyanyámnál "nyaraltunk", nagyapám piros Babettája pedig kint állt a lejtős udvaron középtámaszon. Az egyik unokabátyám akkor már 16 környékén volt és persze addig biztatott, amíg felmásztam és elkezdtem tekerni: a gépcsoda beindult, leugrott a támaszról és nekicsörömpöltem a kapunak. Ez volt életem első 3 métere motoron.

                    Aztán tinédzserként bringára meg egyebekre költöttem el a pénzemet, így a motorozást úgy csináltuk, hogy felkaptam itthon a fűnyíróhoz tartozó kannát, elbringáztam egy barátomhoz, akinek volt egy kiváló S50 gépe, illetve később egy TS125-öse papírok nélkül. Beöntöttük a benzint, aztán nagyjából fele-fele arányban kimotoroztuk. Esésekből és állandó motortologatásból (főleg hazafelé, benzin hiányában) állt ez az időszak. Aztán Csepelre kerültem tanulni, persze a BKV nem kifejezetten tetszett, így egy érdi osztálytársamtól kaptam egy mindenféle színben pompázó S50-et egy egész évre. Volt már B-s jogsim, úgyhogy legálisan motorozhattam a csepeli forgalomban (már amikor nem volt valami kínja a masinának), a Posztógyár utcai kollégiumból a gyorsforgalmi végén lévő iskolánkba, sokszor "csak úgy" bemotorozva a Csepel Művek területére. Itt született meg az ötlet, hogy kellene valami nagyobb, lehetőleg csepeli típus. Úgyhogy amint elkezdtem dolgozni meg is vásároltam az első Pannoniámat.
                    There's a very fine line between "hobby" and "mental illness".

                    Komment


                      #25
                      Nagyon jó ez a téma, és élmény volt végig olvasni az írásaitokat!

                      Az én történetem az apámmal kezdődött, mivel szintén motorozott.
                      Agronómusként dolgozott a TSZ-ben és ott, ahogy már valamelyik topicban leírtam, az összes agrármérnökre jutott egy UAZ, viszont aki kért, kapott szolgálati motort... hát az én apám mindig kért. Kezdetben öreg Csepelek, majd váltottak MZ-re. Amire én emlékszem azok már a TS-es időszakok voltak. 2 éves koromtól mikor hazaért a munkából, engem maga elé ültetett a tankra és vitt egy kört a faluban, különben (állítólag) hisztiztem. Nagyobbra nőve elértem a kormányt és én vezethettem -még mindig a tankról! A génjeimbe kódolt motorozhatnék azt hiszem akkor aktivizálódott

                      Mikor már fel bírtam a TS-re mászni, és otthon állt, szinte állandóan azon lógtam és fejben hatalmasakat túráztam, versenyeztem a gépen, a megfelelő hangokat beszélő szervemmel imitálva (Itt szúrnám be, hogy a Szelíd motorosok -amit mai napig újra nézek minimum évente egyszer- bennem bicikli átépítést váltott ki, mint gyerekben és hangosan brummogva nyomultam a rojtos kormányos, drót háttámlás ruszki tekerősömmel, miközben édesapám citromsárga kiskőrösije ült a búrámon. Minden mozdulatra elfordult a fejemen vagy orrnyergen vágott előre billenve, olyan nagy volt rám... de nem bántam!)

                      Első önálló métereimet Miskolcon, nagymamám unokatestvérének a Babettáján tettem meg, akikhez sokat jártunk, majd Tiszakeszi határában az apám kollégájának Simsonjával (S51B) randalíroztam. Nyolcadikos koromban pedig megkaptam első saját gépemet, egy kék S51N formájában aminek úgy örültem, mintha egy Harley állt volna előttem... anyukám pedig hosszan pörölt miatta apukámmal, hogy miért kell a gyerek hülyeségét erősíteni (ez még ma is megvan és szüleimnél található, az apám szépen rendben tartja és használgatja. Néha nosztalgiázni az én MZ-mre is felül, csap egy nagy kanyart ).
                      A Simsonal rengeteg élményt gyűjtöttem, barátokkal jártunk motorozni. Első eséseim is ekkor történtek meg, legtöbb saját hülyeségemből adódóan, de hát a tanuló pénzt meg kell fizetni...
                      Nagymotoros időszak egy piros TS 150 képében köszöntött be, amit nagyon szerettem, de többet kellett bütykölni, mint amennyit ültem rajta az első időkben. Ekkor még mindig jogsi nélkül nyomultam, mert csak a B volt meg.
                      Ezt követte egy ETZ 250, majd japán gépek... most pedig újra MZ-t hajtok

                      Rendőrök mifelénk a szeleptűt vetették ki, amit nagy kedvesen bedobtak a tankba Nálunk ez a népnevelési módszer dívott... nem sok eredménnyel

                      Üldözéses sztoriból is akadt, de a falu körül, mi kölykök úgy ismertük a szántókat és földutakat, hogy nem sok esélye volt a yardnak. Egyetlen fegyverük, hogy szóltak a szülőknek... mi meg kaptuk a dicséretet
                      Egyszer elindultam nagymamámhoz, és mivel három utcával arrébb lakott nem vettem sisakot, azonban sikerült egy rendőrautó mögé kifordulnom. Ijedtemben mentem mögötte szabályosan, még nagymamámhoz sem fordultam le. Egy idő után int, álljak mellé. A következőt kaptam: "Nagyon nem akartam észrevenni, hogy nincs rajtad sisak fiam, de olyan pofátlanul jössz mögöttem kilométerek óta, hogy az elképesztő. Kinek a fia vagy öcsém?"
                      Erről ennyit

                      Még a Simsonos időkben épp nem rendőrök, hanem kutyák kergettek. Egy barátommal voltunk az én motorommal és ő vezetett. Húzott egy kövér gázt kettesben, be a kukoricásba, majd ott hirtelen leugrott előlem és elszaladt. Később sem tudta megmagyarázni, miért gondolta, hogy gyalog gyorsabb lesz... én meg maradtam a mozgó motoron hátul ülve, a kormány után kapkodva. Akkorát estem és olyan mérgesen káromkodtam, hogy a kutyák elszeleltek...

                      Az első képen anyukám látható nagypapámmal a Csepeljén, a másodikon pedig édesapám és az akkori MZ-je. A tank mögött ülő szőke, sapkás kiscsávó pedig én vagyok

                      Click image for larger version

Name:	Névtelen-1.jpg
Views:	1
Size:	63.6 KB
ID:	137789Click image for larger version

Name:	Névtelen-2.jpg
Views:	1
Size:	57.8 KB
ID:	137790
                      Utoljára szerkesztve a következő által: taluga; 2013 júl. 02, 19:02.

                      Komment


                        #26
                        Ja, és a Szelíd motorosokra visszatérve én meg még csak harmincas vagyok... és egyszer letaroltam érte egy fél bevásárló központot. Évek óta kerestem, hogy meglegyen műsoros DVD-n a film. Szegeden láttam meg egy nagy elektronikai üzletben. EGY darab volt a polcon! Úgy gázoltam át a tömegen, mint a Katrina New Orleanson

                        Komment


                          #27
                          Nagyon klapa téma . Én kicsit vénebb fejjel kezdtem a dolgot. A családba egy motoros sincs úgyhogy nem tudom honnét jöhetett a dolog... De mindegy is szerintem , a jelenlegi csehszlovák csodámat 2 éve "nyúzom"(a javítás részét is belevéve, kicsit lepukkant állapotban került hozzám). A családi perpatvart faterommal meg inkább nem részletezném amikor meghallotta . És még lesz 2 menetem vele a nagymotor jogsi, illetve az "új" vas miatt is majd(hiába vagyok 22 még mindig szereti kifejezni a nemtetszését a dologgal szemben...). De 2015-ig még sok víz lefolyik a Dunán.

                          Komment


                            #28
                            Végigolvastam a harmadik oldalt is. Tanulság: aki motorozni szeret az írni is tud. Nagyon jó írások és történetek.

                            Én anno a saját motoromat tettem arrébb a garázsban a Trabival. A motor keresztbe volt állítva a garázs végében. A Trabi meg a bejáróban. Kocsira jogsim még nem volt, de úgy gondoltam, hogy be tudok vele állni a garázsba. Csak a küszöbbel nem számoltam. Kicsit nagyobb gáz (üveghang) és lassú kuplung. Kár, hogy a küszöb megdobta a kocsit, mire az meglódult. A kocsit a Czetka fogta meg a Czetkát pedig a fal. Szerencsére egyiknek sem lett semmi különösebb baja.

                            Mivel nem látta apám, ezért nekem sem.

                            Komment


                              #29
                              CZsolti eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                              Kicsit nagyobb gáz (üveghang) és lassú kuplung
                              Én ugyanígy bontottam le a fél nagykaput a Trabantunkkal 13 évesen.

                              Komment


                                #30
                                taluga eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                                Az első képen anyukám látható nagypapámmal a Csepeljén
                                Jó, hogy feltetted. Imádom az ilyen régi felvételeket!

                                Komment

                                Ugrás az oldal tetejére
                                Working...
                                X