Micsoda hangulat, micsoda friss szelek fújhattak a XIX. század európájában úgy 167 évvel ezelőtt, mikor a pesti vásározó napon, mely igencsak esősnek és hűvösnek mondatott külkellemben, belbecsben mégiscsak felforrósodott.
Szabadság. E szóhoz mennyi, s mi minden járulék társul, mi mint a szerelem, felülírja gyakorta a józan észt, a tiszta észt, amit nevezhetünk rációnak, ha már idegen ajakkal akarunk erről szólni.
S milyen érzületek vannak bennünk, motorosokban, ha a szabadságról kell beszélnünk, vagy épp csak hallgatnunk, de legfőképp ha át kell élnünk ennek valóságát, vagy épp hiányát.
Forradalom és szabadságharc. Micsoda páros, micsoda egyesülés. Mint a nő és férfi megélt, átérzett egybekelése.
Hallgattam néhány ilyenkor minket megillető, ránk nem megérdemelt politikusi szavakbeli illendőséget, ahogy szokták mondani, pro és kontra talán a nagyokat és még nagyobbakat mondás teljes és kimeríthetetlen igényélével, s megdönthetetlennek, másokat kirekesztő nagy farbáival, könnyezéseivel. Igen könnyezéseivel, amikor e napot szinte gyászba borítják.
A forradalom pedig e nap győzött. A szabadság harc győzött, hisz az akkori magyarországi reguláris csapatok megalázóan tönkre verték, és otthonukba visszatakarították a kor egyik legnagyobb szárazföldi hadseregét, az osztrák bandériumokat, s a habsburg császárnak be kellett hódolnia az orosz cár előtt, segítségér, ki e ritka talpnyalásra nem hadosztályt, hanem egy hadsereget küldött ellenünk.
Megszégyenültek. Elismerték vereségüket. Van ma miért feltartani a fejünket, van ma miért győzelmet ünnepelnünk, a szabadság e győzelmét, nekünk, motorosoknak, kiknek ez érzület kenyere, s ha ettől megvonattatunk, bizony sovány és hitvány kosztunk valék.
Bizony jóérzés volt mai gurulásban olyakkal találkozni, kiknek becses nemzeti trikolorunk szalagját ficánkoltatta gépén a szél.
Bizony jó volt. Nagyon jó!
Szabadság. E szóhoz mennyi, s mi minden járulék társul, mi mint a szerelem, felülírja gyakorta a józan észt, a tiszta észt, amit nevezhetünk rációnak, ha már idegen ajakkal akarunk erről szólni.
S milyen érzületek vannak bennünk, motorosokban, ha a szabadságról kell beszélnünk, vagy épp csak hallgatnunk, de legfőképp ha át kell élnünk ennek valóságát, vagy épp hiányát.
Forradalom és szabadságharc. Micsoda páros, micsoda egyesülés. Mint a nő és férfi megélt, átérzett egybekelése.
Hallgattam néhány ilyenkor minket megillető, ránk nem megérdemelt politikusi szavakbeli illendőséget, ahogy szokták mondani, pro és kontra talán a nagyokat és még nagyobbakat mondás teljes és kimeríthetetlen igényélével, s megdönthetetlennek, másokat kirekesztő nagy farbáival, könnyezéseivel. Igen könnyezéseivel, amikor e napot szinte gyászba borítják.
A forradalom pedig e nap győzött. A szabadság harc győzött, hisz az akkori magyarországi reguláris csapatok megalázóan tönkre verték, és otthonukba visszatakarították a kor egyik legnagyobb szárazföldi hadseregét, az osztrák bandériumokat, s a habsburg császárnak be kellett hódolnia az orosz cár előtt, segítségér, ki e ritka talpnyalásra nem hadosztályt, hanem egy hadsereget küldött ellenünk.
Megszégyenültek. Elismerték vereségüket. Van ma miért feltartani a fejünket, van ma miért győzelmet ünnepelnünk, a szabadság e győzelmét, nekünk, motorosoknak, kiknek ez érzület kenyere, s ha ettől megvonattatunk, bizony sovány és hitvány kosztunk valék.
Bizony jóérzés volt mai gurulásban olyakkal találkozni, kiknek becses nemzeti trikolorunk szalagját ficánkoltatta gépén a szél.
Bizony jó volt. Nagyon jó!
Komment