Kokárdás ünnepünkre kis motorozás emlékével

[Igrich]

Micsoda hangulat, micsoda friss szelek fújhattak a XIX. század európájában úgy 167 évvel ezelőtt, mikor a pesti vásározó napon, mely igencsak esősnek és hűvösnek mondatott külkellemben, belbecsben mégiscsak felforrósodott.
Szabadság. E szóhoz mennyi, s mi minden járulék társul, mi mint a szerelem, felülírja gyakorta a józan észt, a tiszta észt, amit nevezhetünk rációnak, ha már idegen ajakkal akarunk erről szólni.
S milyen érzületek vannak bennünk, motorosokban, ha a szabadságról kell beszélnünk, vagy épp csak hallgatnunk, de legfőképp ha át kell élnünk ennek valóságát, vagy épp hiányát.
Forradalom és szabadságharc. Micsoda páros, micsoda egyesülés. Mint a nő és férfi megélt, átérzett egybekelése.
Hallgattam néhány ilyenkor minket megillető, ránk nem megérdemelt politikusi szavakbeli illendőséget, ahogy szokták mondani, pro és kontra talán a nagyokat és még nagyobbakat mondás teljes és kimeríthetetlen igényélével, s megdönthetetlennek, másokat kirekesztő nagy farbáival, könnyezéseivel. Igen könnyezéseivel, amikor e napot szinte gyászba borítják.
A forradalom pedig e nap győzött. A szabadság harc győzött, hisz az akkori magyarországi reguláris csapatok megalázóan tönkre verték, és otthonukba visszatakarították a kor egyik legnagyobb szárazföldi hadseregét, az osztrák bandériumokat, s a habsburg császárnak be kellett hódolnia az orosz cár előtt, segítségér, ki e ritka talpnyalásra nem hadosztályt, hanem egy hadsereget küldött ellenünk.
Megszégyenültek. Elismerték vereségüket. Van ma miért feltartani a fejünket, van ma miért győzelmet ünnepelnünk, a szabadság e győzelmét, nekünk, motorosoknak, kiknek ez érzület kenyere, s ha ettől megvonattatunk, bizony sovány és hitvány kosztunk valék.
Bizony jóérzés volt mai gurulásban olyakkal találkozni, kiknek becses nemzeti trikolorunk szalagját ficánkoltatta gépén a szél.
Bizony jó volt. Nagyon jó!

[Che]

Szervusztok!


Az ünnep margójára.


Mélyen meghajtom a fejem,az 1848-as forradalom,hősei és mártírjai előtt,de sajnos ünnepelni nem tudok,csak hálával emlékezni.Nem tudok ünnepelni azért,mert a márciusi ifjak 12 pontjának,legtöbb pontja még ma is aktuális,nem tudok ünnepelni azért sem,mert a napi politika,még a mai napot is,csak a megosztásra,nem az összefogásra használta fel,mint-ahogy azt már évtizedek óta gyakorolják.Sajnálom a népemet,hogy ennyire befolyásolható és még a legmagasztosabb alkalmakkor sem tud egységesen és méltósággal emlékezni,de mi Magyarok-ilyenek vagyunk.

Régebben a Kossuth rádió,irodalmi műsorként közölt részletekben,egy novellát,ha jól emlékszem Krúdytól,az volt a címe,-"Az utolsó honvéd"..A novella cselekménye a múlt század fordulója körüli időben játszódik,amikor már annak a túlélő pár öreg 48-as honvédnek,otthonokat létesítettek,ahol tengethették elaggott életüket.Valamely epizódban említették,hogy az otthon udvarán eldobott szivarvégeket főztek ki,melyet az uraktól a kaszinóban gyűjtögettek össze,hogy az öregeknek legyen mit rágni és elfüstölni.Micsoda magasztos megbecsülés és bánásmód,-ugye?

Azt csak remélni tudom,hogy nem lesz mindig így és egyszer képes lesz ez a nép összefogni és elkergetvén az összes ingyenélőt és haszonlesőt,a munkája és tudása okán,felül tudja múlni magát és fel tud emelkedni,ebből a gyarmati sorból.Amennyiben eljön majd a fenti idő,akkor majd ünnepelek,-addig csak tisztelettel emlékezem.

Üdvözlettel:Che

[apacsavo]

Kedves Barátom!
Tisztelem és megértem álláspontodat!Habár nem osztom a nézetedet!Ingyenélők,mások eredményeiből gazdagodók mindig is voltak és lesznek is!Míg ez öreg sárgolyó forogni tud!Egyenlőség nincs(mindig lesz mit irigyeljen egyik barom a másiktól!)Testvériség?!!!!(Ugyan már ne nevettess!Amikor édes testvérek ugranak egymásnak a jussért a még halódó szülők fölött?!!!) Szabadság!No az van!Dögivel!........ünnepelj csak nyugodtan mert azok a fickók még majd mindannyian érdek nélkül voltak hősök!(legalább is ez a kicsengése a dolognak!)Régebben 3 tavaszt ünnepeltünk ,,szabadon" most már csak ez az egy maradt!
Azt pedig hogy most mi van azt MI igazán nem róhatjuk fel senkinek......mármint mi 1972-előtt születettek!Mi szavaztuk meg 90-ben hogy ez legyen(én ugyan nem szavaztam de ez nem ad felmentést a politikai felelőség alól!)Amazok is gazemberek voltak ezek is k.b:azok és sajnos szerintem mind az aki a politika szennyes mocsarához közelít!
Ha nem akarod ezekkel ünnepelni azokat:Akkor ünnepeld egyedül magadat hogy stramm legény vagy és még bírsz dolgozni(Hidd el nekem nyomoroncnak!Ez is eléggé ünneplésre méltó!)
Tudod nem szeretem az okos tojásokat!Nem is akartam megszólalni csak jobb kedvre szerettelek volna hangolni!
Isten áldjon barátom!Fel a fejjel!!!!(amíg lehet!)
U.I: Nehogy egy szót is komolyan vegyél ebből!Tudod ,,bolond lukból....stb!

[Igrich]

Valóban. Jeles napjaink túlpolitizáltak, a politikai szereplők egymást túllicitálva mondanak nagyokat és nagyobbakat, meg azoknál is nagyobbakat, s lehetne folytatni fokozó szavak sokaságát. No ezeket az "ünneplőket" és "bér és érdek hazafikat" kihagytam, s ki tudja mióta kihagyom, természetesen elkerülve az ő birka és marhalegelőiket, mikoron egybegyűl a konda vezéreik gyepén.
De ünnepelni szoktam, azt a 48-as forradalmat amely győzött, amelyiknek céltevései most is aktuálisak, azokat a hősöket, akik most és mindörökké hitelesek, és azok is maradna, azt a szabadságharcot, amely diadalt aratott, s bármennyire is akarta Bach-rendszer, minden tályog ette megtorlás ellenére sem tört meg, mert az ember arról ismerszik, hogy van gerince.
Az már igaz, hogy ezeket a műcsődületeket igencsak messze kerültem, és nem is bántam meg, és a jövőben sem teszek majd másként. Hisz aktuálpolitikai acsarkodásuk nem az ünneplés magasztos módja, ami magasztosság méltó lenne ehhez az ünnephez (is).
Ha már nem tudunk a néhai honvédainknak már, hogy ne kifőzött szivarcsikket kelljen rágniuk, akkor az is elegendő, ha esetleg honvéd sírokat gondozunk, ha van környékünkön. Közelünkben van, s szép ünnep volt, hisz megérdemlik ezt, mert ők megcselekedték, mit megkövetelt a haza.