A motorom történetét csak egy kicsivel kell előbb kezdenem, mint ahol Balázs abbahagyta az övét. Míg ő a sajátját utoljára rakta össze, addig én az enyémet először, az ő segítségével és vezényletével. De ez csak a motorom története. A birtoklás vágya sokkal régebben alakult ki bennem. Míg neki Krisztián motorja - annak formája, méretei, hangja (és itt nem csak a kipufogódobból jövő hangokra gondolok, hanem az Ural jelenségre is) és magamból kiindulva talán a szaga is - inspirálta a motorvásárlást, addig nekem már két különböző típusú és stílusú motor is izgatta a fantáziámat.
Tehát megszületett a cél. Első lépés a jogosítvány megszerzése volt. Csak azért jegyzem meg, mert motor nélkül, talán még ma se lenne jogosítványom autóra sem. Itt már megszállottként meséltem a tanuló társaknak, hogy leendő motorom kormányán külső karok lesznek és kézi váltókar is található "itt lent, a váltón". Ez idő tájt, már fénykép minőségű vízión tervezgettem a részleteket.
Ekkor már tudtam, hogy az élményt nem kaphatom meg ingyen, ajándékba. Gyakran történt meg, hogy barátaimat sörözni hívtam, de ők nem tudtak a telefonhoz jönni, mert a garázsban szereltek. Vajon mit? Hiszen két napja láttam a gépeket és a semmi bajuk sem volt. Ez persze nem riasztott el, hiszen komoly párhuzamot véltem felfedezni egy korábbi és még mindig tartó hobbim, az akvarisztika és a motorkerékpár ápolása között. A teremtésben való részvétel - mint általában a férfiakat - mindig is izgatott. Ilyen jellegű cselekvésbe, mindig is szívesen fektettem energiát, mert gyümölcsének íze, máséhoz nem hasonlítható. Nagy feladat a természetet olyan szinten szimulálni párszáz liternyi vízben, hogy a medence flóráját és faunáját, mint az év milliók alatt tökéletesített genetikákat, kerek egészként vizsgálhatom, az ágyamból nézve, teát szürcsölve. Bár a képlet egyszerű, hisz a minta megtalálható a Tanganyika-tóban, de mégis a modell, a szobámban végtelenül korlátolt. Így az alkotói szabadságom abban merül ki, hogy a tökéleteshez vezető utat és az eszközöket választhatom meg, a cél maga adva van. Ez, bár elvont, és talán esetenként személyre szabott, de tökéletes egységet hordoz magában és másra le nem cserélhető.
A sok éves vágyakozást, a sors, egy gyors vásárlással kárpótolta. A második motort, amit megnéztem, meg is vettem. Köszönhető persze ez annak, hogy olyan motort a keresés elején nem is akartam megnézni, ami látott már fűrészt, másrészt eddigre már barátaimnak kialakult egy olyan ismeretségi köre, melyben hamar ráakadtam az igazira. Ekkor láttam először M-62-t. Ekkor már, a hétszázötvenes is ki volt zárva. A szempontok azonban, melyeket kerestem, erre is ráilletek, néhány apróságban tud csak többet vagy kevesebbet az M-61-nél. Lényegében minden darabja megvolt méghozzá felújított állapotban, így az összerakáson kívül, csak az "elképzelt motorról" át kellet tenni a kormányt, a kerekekre a fehér betéteket és más apróságokat. Egy-két malőr miatt, ez mégis egy évbe került, de legalább ezalatt az idő alatt, a képzeletbeli motorom fényképén még sok-sok részlet lett élesebb. A mostani állapotot egy megnyugtató kezdetnek tekintem, hiszen rengeteg apróság várat még magára.
Túri Zoltán
2002