Úgy hét-nyolc éve lehetett, mikor lementünk páran egy barátunkkal a hétvégi házukba. Szokásos kis összejövetel, étel-ital ahogy kell, de volt még valami érdekesség is... Sokat hallottam már a nemrég vásárolt motorról, jobban mondva abban az időben mást sem hallottam Krisztiántól (ezen oldal egyik szellemi atyja és fő tanácsadója). Ha jól emlékszem, már fényképen láttam az első személyes találkozás előtt, de a hatás így is megdöbbentett, ami főleg a méreteknek volt köszönhető. Az akkor még felújítás előtt álló, minden porcikájában a túlméretezettség érzetét keltő kétkerekűről lekerült a pokróc, s ezzel kezdett körvonalazódni a hétvége előre nem tervezett programja: elő a Camping bicikli, műanyag kannával irány a benzinkút, majd az ABC-ből két laposelem. Nem volt olyan áldozat, amit meg ne hoztunk volna, hogy beindítsuk. Visszagondolva az egész jelenet kellékeivel együtt leginkább a McGyver sorozathoz hasonlított: pár köteg drót (szándékosan nem a "kábel" szót használtam!), szigszalag, izzók, villanyvasút trafó és a gányolásnak még jó néhány instrumentuma.
Lelkesedésben és ötletekben nem volt hiány, s az akció sikertelen kimenetele egyikünk fejében sem fordult meg. Egynapi kemény próbálkozás után végre sikerült. A gyertyamenetek rosszak voltak a hengerfejben, a dugattyúk alatt - mint később kiderült - átfolyt miden, így nem győztünk újabb és újabb adag benzinért elkarikázni a kútra. Az orosz gyújtáskapcsolóban lötyögött a kulcs, többször leállt a motor, mert megszakadt az áram. (Aki ismeri a szerkezetet, biztos nem értetlenkedik a jelenségen, még ha ilyet nem is tapasztalt!) Valószínűleg rengeteg hiba volt még, én pár apróságon kívül másra nem emlékszem. Az emlék viszont, ami erről a hétvégéről maradt hibátlan: a pár kilométeres utazások - melyek makulátlan élvezetét kissé árnyalta a gondolat, vajon vissza tudok-e jönni (talán mondanom sem kell, itt csak a műszaki állapot kifogásolhatóságára gondolok, nem a szükséges okmány hiányára) -, az állandó tologatások, újraindítások, no meg a HANG, melyre felugrottak a lányok a posta előtt. Ez volt az első és persze meghatározó élményem Urallal kapcsolatban. Ez, és Krisztián folyamatos noszogatása - inkább sürgetése- kezdte érlelni az elhatározást: nekem is kell egy ilyen motor.
Mikor elkezdtem Uralt keresni, többnyire egyedi, jellegükben igen hasonló masinákat láttam. Az utánajárást és kudarcokat megpróbálnám érzékeltetni egy tipikus esettel. Telefonon beszéltem az illetővel, aki elmondta, van egy eladó, kissé átépített "herlitek" típusú gépe. Gyanakvó kérdésemre azt válaszolta: semmi komoly átalakítás nem történt.(Egy ide is vonatkoztatható idézet Szomjas György, Roncsfilm című alkotásából: "nem történt károsodás." (Badár András)). Amikor lementünk megnézni, beigazolódtak a balsejtelmek: egy agyongányolt, szétfűrészelt förmedvényt látunk magunk előtt. Megkérdeztük: - miért kellett ezt tenni? - Eredetiből van sok, egyedi motort akartam...- válaszolta. Csöndben folyt a részletek szemrevételezése azzal az önkéntelen odaadással, melyet a csonka, rút dolgok - mint esztétikai kategóriák- felfoghatatlansága vált ki az emberből. Mikor telítődtünk a látvánnyal és a további szemlélődésnek már egészségkárosító hatása lett volna, mondtam: - kösz de nem igazán tetszik a motor. - Miért, milyet akartok? - kérdezte értetlenül. - Aminek megvan mindene, egyben van - feleltem. - Hát olyat nagyon nehéz találni... - hangzott a válasz.
A megfelelő példányra végül hirdetés útján találtam rá. Este megszólalt a telefon: eredeti állapotú M-61 kicsit átalakítva, felújított blokk, érvényes műszaki. Amikor kimentünk megnézni, párutcányira a helytől már hallottuk az indítgatás hangját (mint a fényképen is látszik, természetesen nem volt rajta kipufogódob), aztán megláttam a maga valójában...
"URALDIVIDZONÓJEEE", ahogy a srác többször megnevezte... azért nem egészen ilyenre számítottam. Végül - szintén Krisztián befolyásolására - eldőlt a dolog: megvettem. Ami valójában a motor mellett szólt, hogy komoly átalakítás nem volt rajta - a tulaj csak az ülést tartó kis csonkot vágta le, de szerencsére nem dobta ki -, a leszedett eredeti alkatrészek pedig össze voltak gyűjtve és ezt addigra már értékelni tudtam. Az mindenesetre hihetetlen, hogy a saját lábán hoztam el. Útközben lefulladt, de még valahogy életet leheltem belé... Otthon aztán jó darabig nem sikerült beindítani. Megkezdődött a problémák és hiányosságok sorra vétele, amelyre inkább nem térnék ki. Lassan sikerült beszerezni a hiányzó alkatrészeket, s használható állapotra összeállt a szerkezet.
folytatódik, lapozz!
Finom és elegáns egyensúlyt éreztem a korhűség megőrzése és szükségszerű átalakítások kompromisszumának megteremtésében.
Gratulálok! (Ha nagy leszek, én is akarok ilyet!!!!!