Ezekben a mozgalmas ötvenes években, amikben a motoreladás először meredeken emelkedett, azután visszazuhant a pincébe, az egyik Benelli-fivér, Giovanni kivált a családi üzemből és létrehozta a Motobi céget, ami a fekvő „motor-tojás”-ról és a Catria nevű modellről lett híres. A hűtlen testvér aztán 1962-ben ismét visszatért a Benellihez, a Motobi konstrukciókat „B” betű alatt tovább vezették.
Időközben 1959 elején ismét megjelent egy 250-es duplabütykös gyári Benelli, ámde nem lett nagy visszatérés az osztályrésze. Ezúttal a motor, aminek a teljesítménye 33Le 12000-es fordulatnál (70mm furat X 64,8 löket) közös blokkban a hatsebességes váltóval, dupla bölcsővázban ült és elől egy teleszkópvillára, hátul pedig lengővillára és rugóstagokra támaszkodott.
A Benelli azért időközben átgondolta, hogy az egyhengeres modellel többé nem szállhat a távol keleti négyhengeres konkurencia ellen harcba és már 1960-ban megjelent egy 250-es négyhengeres versenygéppel. Egy a mai fogalmakhoz képest kevéssé merevnek kinéző vázba egy léghűtéses dupla vezértengelyes aggregátot szereltek, ahogy manapság a legtöbb japán modellnél fellelhető. Amit meg kell említeni, hogy a jellegzetes motorház, amin a négy henger ül (mindegyik külön levehető), sem vízszintesen sem függőlegesen nem osztott, hanem egy ferdén előre hajló motorház-lapot csavaroztak rá, nyilvánvalóan ennek a nyílásán keresztül lehetett a főtengelyt befűzni. A fogaskerekes vezérlés hajtása középről történt a két darabra osztható főtengelyről. A közös házban egy hatsebességes váltó foglalt helyet. A nyitott kuplung a váltórész bal oldalán volt és az akkumulátoros gyújtás a motorház fedelén elhelyezett gyújtáselosztóról történt. Ennek a Pesaro-i négyhengeres versenygépnek 1960-ban teljesítményként feltételezés szerint 13000-es fordulatnál 40 Le lett megadva, ami az év folyamán biztosan tovább nőtt. 1964-ben ezt az értéket 45 és 50 Le között feltételezték. Versenyzőként először Silvio Grasettivel számoltak, aki igazán eredményesnek tűnt, de a Honda és Yamaha armadája ellen nem tudott mit tenni. Ez megváltozott amint a hatvanas évek közepén Tarquino Provini a csodásan gyors egyhengeres Moriniről a Benellihez, a négyhengeres versenygép nyergébe ült át. További követőként hozzá jött még Renzo Pasolini, és a 250-es Benelliből végül 350-es, sőt 1967-ben 500-as lett, ami ennek az évnek a márciusában debütált Pasolinivel Modena-ban. Annak ellenére, hogy 11000-es fordulaton 81 Le-t adott le, az akkoriban legyőzhetetlen MV Agusta-hoz nem igazán nőtt fel. Itt kell megjegyezni, hogy ezen a nagyobb verseny-Benellin már négyszelepes hengerfej ült. 1968-ban az ausztrál Kel Carruthers Ulsterben és Jugoszláviában győzelemmel tudott érvényesülni, és Ambrosini után 19 évvel a második világbajnok lett egy Benellin.
1970-re a Benelli a rajzasztalra egy V8-as versenymotort vázolt fel, de a FIM az ambiciózus cég terveit keresztezte. A hengerszámot a 125-ös és a 250-es osztályban két ill. a nagyobbaknál négy hengerre korlátozta, ugyanúgy a váltófokozatok száma maximum hat lehetett. Ezzel a Benelli versenytervei gonoszul át lettek húzva és a cég megingott. Ez valószínűleg azért volt, mert a Benellinek sosem volt elég anyagi forrása egy csúcsversenyzőt a teljes szezonra leszerződtetni. Ezen még Jarno Saarinen, Agostini sőt Mike Hailwood alkalomszerű indulása sem változtatott, és amikor Alessandro deTomaso 1973-ban átvette a Benellit, a versenyambíciók végleg kialudtak. A Benelli gyártási programja ezen évek alatt legfőképp két- és négyütemű motorokkal ellátott 125-ös és 250-es térfogat kategóriára korlátozódott, az utóbbiak a „Motobi-tojás” továbbfejlesztett változatai voltak. Ehhez jött aztán egy különösen robusztus 650-es Twin modell, ami a „Tornado” nevet viselte. Ennek a 185kg súlyú nyomórudas kéthengeresnek a teljesítménye
Egy évvel később követte az első széria hathengeres a motorkerékpárok történetében, az ismert „Sei” modell. A kezdetben 8900-as fordulaton 71 Le-s hat könyökcsővel ellátott modell később 900ccm-esre nőtt, ámde anélkül hogy a teljesítményhez hozzáadtak volna. A modellpolitikában manapság a Benelli öszszekapcsolódik a Moto Guzzi-val, mivel mindkét cég az ex-argentin De Tomaso-hoz tartozik. Kétség nem fér hozzá, hogy a Benellivel egy, a nagy olasz cégek közül életben maradt, motorsport-történelmet írt és ezen felül az előremutató konstrukciói által gyümölcsözően hatott az egész motorkerékpár-technikára.
fordította: bazsimoci
Követeljük jogaink tiszteletben tartását!!! 
