Csepel világ

[Pirtyesz]

Sziasztok!

Egy pár szót írnék magamról veterán motoros vonatkozásban, ha megengeditek.
14 éves korom óta motorozok, egy Romet Kadettal kezdtem (ami többet volt rossz, mint jó) majd Simson S51N nyergében nyűttem az utakat. Hétköznapi használatra mindig is a megbízhatóságáról méltán híres Simsonokat választom, emelett úgy 2000-2001 tájékán elkapott a "vírus". Egy cimborám felújított egy D-Csepelt, engem meg ráültetett, hogy (alapjárat nem lévén) tartsam a gázt, amíg ő elintéz egysmást. Amíg ott hallgattam a frissen felújított-fúrt motor hangját, szolid "tortyogását", finoman adtam egy-két gázfröccsöt és üldögéltem a széles nyeregülésben, beleszerettem a Csepelekbe.
Aztán lett egy kis megtakarított pénzem, úgy gondoltam veszek rajta valami maradandót ahelyett, hogy elköltsem pillanatnyi szórakozásra. Így került hozzám életem első D-Csepele, meglehetősen hiányos állapotban. Elkezdtem komplettírozni és ahogy az lenni szokott, kerültek plusz alkatrészek. Addig-addig, lett egy másik vázam, egy harmadik és így tovább...
Közben látókörömbe kerültek egyéb típusú motorkerékpárok, lett Danuviám, Pannóniám, Simson Sr-2, IZS Planéta 3, BMW R-35, stb. pillanatnyilag főként alkatrészekben, bár az IZS és egy szürke Danuvia DMV 125 üzemképes.
(Mellékesen megjegyzem, az IZS-hez fűződnek életem legkonkrétabb motoros élményei, ez előtt a gép előtt egyszerűen nincs akadály. Amíg van töltés, kimegy a világból - alapjáraton. De annak aki ismeri, bizonyára nem kell bemutatni.)
Fő csapásirány továbbra is a Csepel maradt, ezen belül is a korábbi típusok: Csepel 100/48, 125/49, 125/50.
Célom egy 100/48-at felújítani és hivatalosan közlekedni vele, de ez még a jövő zenéje. (Rajtam kívülálló tényezők, pl. a bürokrácia útvesztői akadályoznak leginkább ennek kivitelezésében..)
Ennyit magamról dióhéjban, mindenkinek jó fórumozást, kellemes időtöltést!

[Che]

Apám Csepelje.

Petőfi az"Anyám tyúkja"című verse jut az eszembe,ha rágondolok apám Csepeljére,amely az elöl-hátul teleszkóposból való,de még tank térdpárna nélküli,feketére festett,fehér csíkozással és ovális formátumban fehérrel van a CSEPEL felirat.A szerszámdobozok fedelén sem található a sugárirányban nyíló,három merevítő borda,-teljesen sima,mint a 49-es típusé.Valószínű az elöl-hátul teleszkópos első példányaihoz tartozik.Amiért Petőfi eszembe jut az abból adódik,hogy ez a motor a szobában lakott,szezonon kívül mindig,-kellemes technikai illatokat árasztván magából.Anyám igaz berzenkedett egy kissé,de azért tűrte keményen Apám motorral kapcsolatos bogarait.Kisgyerek lévén nagyon csodáltam a kis Csepelt és néha lopva rá-rá ültem és mint valami motoros imitáltam a hangot és dőltem a kanyarban.
Amikor elértem a lábtartót Apám gyakran hívott magával motorozni,amely lehetőségről semmi más dologért le nem mondtam volna.Akkora élmények voltak ezek az utak,hogy a mai napig szinte részleteiben is emlékszem rájuk.A még viszonylag kis utazásokat is komoly előkészület kísérte.Kezdtük a tankolással amely akkor az itthon tárolt benzin és a valamilyen olaj 25:1-hez alapos kimérésével,majd összekeveréséből,szűréséből és feltöltéséből állt.Guminyomások ellenőrzése,száraz saller /defekt javításhoz szükséges/ okvetlen csomagolása,szerszámok,öltözködés és még tematika szerint sok minden.Azután végre elindultunk Anyám aggódó szemeitől kísérve és várt ránk az utazás a "nagy kaland".
Ezek a történetek az 1950-es évek második felére datálhatóak,akkoriban aki értett a motorok javításához,szinte mágusnak kijáró tisztelettel öveztetett és nagy tisztelettel bírt.Apám nem tartozott a fent mágusok közé és útjaink során elég sok műszaki probléma adódott,de azért így vagy úgy a kis Csepel mindig hazahozott minket,-tisztelet neki!
Üdvözlettel:Che Folytatás következik:/de azért ne ijedjetek meg!/

[Che]

Apám Csepelje II.

Történt azután a nagy baj,valami oknál fogva eltört a csapszeget biztosító seeger gyűrű,kibújt a csapszeg és nútot gyalult a hengerbe.Mindez történt Nógrádkövesden,méhész vándorút alkalmával /Apa megszállott méhész volt/.Az alkatrészellátás akkoriban elég nehézkes volt,a Csepelnek meg mennie kellett és megfúrták a hengert,valamely bánya műhelyében.A fúrás .-gondolom jól sikerült,de a pótolt dugattyú anyaga olyan hőtágulást produkált,hogy a motor állandóan megszorult, az akkori "mágusok" nagy örömére.Azt tudnotok kell,hogy az 1950-es években,szinte minden kovács tudott dugattyút önteni egy igen egyszerű kokilla/fémből készült szétszedhető öntőforma/,kovácstűz és egy vasöntvényből készült tégely,no meg némi alumínium alkalmazásával.Akadt dugattyú amelyik sikerült,a miénk szerencsétlenségünkre,-nem.
A kalandozásaink Apámmal ennek ellenére folytatódtak,Anyám még sűrűbb aggódó pillantásaitól kísérve,de a Kis Csepel hangja sűrűn elvékonyodott és akkor,kuplung,megállás,-hűtés és nagy beszélgetések az élet mélységeiről,-no meg a technikáról.Békés megyében szinte nem volt akácfa,ahol ne álldogáltunk volna,ujjunk hegyét nyállal nedvesítve,próbálgatván,-serceg e még a henger?Amennyiben langyosnak ítéltük a hengert, elindultunk és 3-4Km.-t aggódva ugyan de megtettünk.
A mai kifinomult technika birtokában,-tudom nevetségesnek tűnnek a fent leírtak,de azért én semmiért nem adnám ezeket az élményeket.Az útjaink alkalmával,hevenyészett rőzsetűzön,sütöttünk szalonnát,főztünk levest egy két krumpliból meg egy kevés kolbászból,egy ütött-kopott "csajkában"/tábori katonai tányér,fazék-lábas/ és főleg a nagy beszélgetések,-melyeket a mai napig tanulságosnak tartok és emlékeimben őrzök.A kis Csepel meg ismételten hazahozott minket,-tisztelet neki!
Üdvözlettel:Che Folytatás következik:/de azért ne ijedjetek meg/

[TZ]

Sziasztok!

Egy pár szót írnék magamról ...

Ne haragudj, valahogy átugrottam eddig a bemutatkozásodat. De remélem ez nem árnyékolja be a fórumon szerzett eddigi élményeidet!
Neked is jó fórumozást kívánok a továbbiakban is!

[Che]

Apám Csepelje III

Telt az idő,növekedtem tanultam a Csepel kezelési könyvét.Nagyon lenyűgöztek a képek,főleg amelyek a motor belső részeit ábrázolták és az elektromos kapcsolási rajz,-mely számomra egy csodának tűnt.Gyakran kuporogtam a motor mellé,könyvel a kezemben és hasonlítgattam az ábrákat a valósággal.Olvastam,hogyan kell elindítani a motort,hogyan kell sebességbe tenni és elindulni vele,fel és leváltani,megállni/megjegyzem gyerek fejjel a megállás érdekelt a legkevésbé/.Olyan hetedikes lehettem,amikor egy alkalommal a motor a szerelőnél volt és adott időre menni kellet volna érte/az Apám Csepelje II.-ben említett megszorulási probléma okán/,Apám nem lévén itthon,nem volt aki haza hozza.Szegény Anya mondogatta nincs aki menjen a motorért.pedig a mai napra van megbeszélve,Apádnak meg pont most kellett elmenni,-nem baj Anya,majd én hazatolom,vágtam rá gondolkodás nélkül,melyet akkor én valóban úgy is gondoltam.Elbaktattam a guruhoz,ami mintegy 3Km.-es utat jelentett és elkezdtem hazatolni a Csepelt.Toltam-toltam rendületlenül,ami nem is esett nehezemre,de a "kis ördög" ott munkált bennem,-mi lenne ha?Elhessegettem a gondolatot,-előjött és így tovább,keresztül toltam a forgalmas helyeken,-előjött.Úgy félúton megálltam pihenni,stenderre állítottam és melléültem,lázasan kavarogtak a gondolataim,-ha most nem,hát soha,-de mi lesz ebből?Jó csak egy kicsit elindítom,hadd hallom a hangját,-ilyen gondolatokkal a fejemben azon kaptam magam,hogy berreg alattam a motor,és már váltok is harmadikba.Gondolom aki látott,azóta sem látott peckesebben feszítő kölyköt a "köszörűkövön".Nagy szerencsével,de épen hazaértem,amikor a házunk előtt elfordítottam a "slussz" kapcsolót,Anyám riadt szemekkel jött elő,nagyon megdorgált,talán egy amolyan Anyai kisebb pofon is elcsattant,de azért láttam a szemében,hogy valójában büszke rám."Jaj csak Apád meg ne tudja"-intelmekkel a száján próbálta nyugtatni magát,mert én bár féltem Apám haragjától,de tudtam az nem lesz tartós.Történt azután,-talán még azon a nyáron,hogy Apa egy közös utunk alkalmával,a csanádapácai határban a göbőhajtó úton /olyan földút,amelyen valaha marhákat hajtották Bécsbe/,ahol igen kicsi volt a forgalom,egy megállás után azt mondta,"kisfiam nem akarsz előre ülni"?Hogyne akartam volna?Ő természetesen elmagyarázta nekem,mit és hogyan csináljak,fogta a vállamat,én meg hallgatva az Apai jótanácsokat húztam a gázt vidáman pöfékelve az Alföldi pusztán.Hűteni a motort azért továbbra is gyakran megálltunk,mert a dugattyú probléma a guruk szorgalmas tevékenykedése ellenére is megmaradt.A kis Csepel meg még most is hazahozott minket és most már lassan engem,-tisztelet neki!
Üdvözlettel:Che /folytatás következik/