Üdvözlet minden kedves idetévedt fórumtársnak!
Becsületes nevem Bényei-Serbán Attila és 1986 nyarán kerültem szülői kezek közé.
Mint ahogyan az a címben is olvasható két Jawát (Babetta 207 és 634.5) valamint egy Simson Schwalbét igyekszem feltámasztani.
Mind a háromra van mentségem!
Kezdeném a legkisebbel.Szóval a Babetta egy 1975-ös 207-es és azért lett, mert egy miklósi börze után egyik kedves ismerősöm rámtukmálta a sajátját egy körre. Beleszerettem a hibáiba és hatalmába kerített a birtoklási vágy, hogy csillapítsam először egy üveg Tokaji borért cserébe lett egy vázam, hamar beláttam hogy ebből bizony nem lesz motor, így hát nyakamba véve az internetet Zsámbékról sikerült venni egyet egy eresz alól, ahol az utóbbi években bizonyította kitartását.(Természetesen a kerekei nem voltak meg abból kézi kocsi lett, mintha a Babetta kereket a Jó Isten is kézi kocsiba teremtette volna.)Most ott tartok, hogy a blokkot szétszedtem majd összeraktam, a hiányzó alkatrészeket megvételeztem, már csak a vázat,sárvédőket kell csiszolni, alapozni,festeni és újra szelhetjük a habokat!
Sorban a következő a Simson, ez az első "veteránom" és egyben a veterános tanulópénzem is.Egy Honda robogót adtam érte, ami működött ahogyan kell, ellentétben a Simsonnal, ami be sem indult. Futnom kellett volna de nem tettem, mai fejemmel el se mentem volna megnézni.Ezzel a motorral nagyapám emléke előtt szeretnék tisztelegni, az öregnek hosszú évekig volt egy ilyenje, míg be nem fizettet egy S51-re.Kölök koromban ezzel jártuk együtt az erdőt, mezőt,földeket még mindig élénken élnek ezen emlékeim.Bukósisak helyett az elmaradhatatlan kalap, én meg életcsászára stílusban terpesztettem a trepniken.
Hozzá már csak a nyomorult ESKA (gyári Simson) csavarok hiányoznak, valamint ezek galvanizáltatása.
A legnagyobb az 1982-es 634.5-ös Jawa, aminek első tulajdonosa a Nyírbátori MGTSZ.Nagybátyjám szolgálati motorja volt, majd mikor Ő kapott autót kibulizta, hogy édesapám használhassa tovább, aki akkoriban annyira volt gépesítve , mint a kerékpáros hadosztály a II. világháborúban.Később a motor átkerült nagybátyjám nevére, de továbbra is édesapám használatában maradt.Tavaly októberben íratam egy adás-vételi szerződést, és nagybátyjám orra alá dugtam, hogy legyen szíves mint eladó aláírni, a vevő természetesen Én lennék.
Amint végeztem a két korábban felvázolt "munkadarabbal" nekiállok a nagy Jawának és meg sem állok az OT vizsgáig.
Akinek volt kedve végigolvasta, akinek nem azt is megértem!
Becsületes nevem Bényei-Serbán Attila és 1986 nyarán kerültem szülői kezek közé.
Mint ahogyan az a címben is olvasható két Jawát (Babetta 207 és 634.5) valamint egy Simson Schwalbét igyekszem feltámasztani.
Mind a háromra van mentségem!
Kezdeném a legkisebbel.Szóval a Babetta egy 1975-ös 207-es és azért lett, mert egy miklósi börze után egyik kedves ismerősöm rámtukmálta a sajátját egy körre. Beleszerettem a hibáiba és hatalmába kerített a birtoklási vágy, hogy csillapítsam először egy üveg Tokaji borért cserébe lett egy vázam, hamar beláttam hogy ebből bizony nem lesz motor, így hát nyakamba véve az internetet Zsámbékról sikerült venni egyet egy eresz alól, ahol az utóbbi években bizonyította kitartását.(Természetesen a kerekei nem voltak meg abból kézi kocsi lett, mintha a Babetta kereket a Jó Isten is kézi kocsiba teremtette volna.)Most ott tartok, hogy a blokkot szétszedtem majd összeraktam, a hiányzó alkatrészeket megvételeztem, már csak a vázat,sárvédőket kell csiszolni, alapozni,festeni és újra szelhetjük a habokat!
Sorban a következő a Simson, ez az első "veteránom" és egyben a veterános tanulópénzem is.Egy Honda robogót adtam érte, ami működött ahogyan kell, ellentétben a Simsonnal, ami be sem indult. Futnom kellett volna de nem tettem, mai fejemmel el se mentem volna megnézni.Ezzel a motorral nagyapám emléke előtt szeretnék tisztelegni, az öregnek hosszú évekig volt egy ilyenje, míg be nem fizettet egy S51-re.Kölök koromban ezzel jártuk együtt az erdőt, mezőt,földeket még mindig élénken élnek ezen emlékeim.Bukósisak helyett az elmaradhatatlan kalap, én meg életcsászára stílusban terpesztettem a trepniken.
Hozzá már csak a nyomorult ESKA (gyári Simson) csavarok hiányoznak, valamint ezek galvanizáltatása.
A legnagyobb az 1982-es 634.5-ös Jawa, aminek első tulajdonosa a Nyírbátori MGTSZ.Nagybátyjám szolgálati motorja volt, majd mikor Ő kapott autót kibulizta, hogy édesapám használhassa tovább, aki akkoriban annyira volt gépesítve , mint a kerékpáros hadosztály a II. világháborúban.Később a motor átkerült nagybátyjám nevére, de továbbra is édesapám használatában maradt.Tavaly októberben íratam egy adás-vételi szerződést, és nagybátyjám orra alá dugtam, hogy legyen szíves mint eladó aláírni, a vevő természetesen Én lennék.
Amint végeztem a két korábban felvázolt "munkadarabbal" nekiállok a nagy Jawának és meg sem állok az OT vizsgáig.
Akinek volt kedve végigolvasta, akinek nem azt is megértem!
Komment