Meg lett a motorom! Pannónia- T5 1968. Minden papír klattul flatt. Egy műszaki, meg az összes uzsora pénz lenyúlás, aztán már forgalomba is van. Míg azon álmodoztam, hogy lesz egy Pannóniám, hát azt gondoltam, micsoda cikket fogok írni erről. Elmondom válogatott szavakkal, hogy, s mint jutottam a motorhoz, a vásárlás előtti izgalomról, az átalvatlan éjszakáról, az útről, megtekintésről, próbáról, elhozatalról, a futóról való leszedésről majd egy bő beszámolót tartok, nagyon sok felfokozott hangulati elemmel. Hogy sütött, vagy nem sütött a nap, hogy fújt, vagy nem fújt a szél. A megpillantás és a próba csodája és izgalma, stb.... Hát nem. Nem birok írni. Itt áll a garázsba, gyönyörűen és szépen, s nézem, nézem s még mindig nem hiszek a szememnek, pedig itt van, átéltem, elhoztam, alvatlanul, csepergő esőben való monoton út, a meglátás türelmetlen reményével, ahol minden kilométer percekkel rövidítette azt a várakozást, amit már napok óta számláltam. S most mégis, itt állok, nincs szavam. Simogatom szememmel, kezemmel, s mégis alig akarom hinni hogy már tényleg az enyém, hogy hozzám tartozik.
Nehéz a szó most, könnyebb hallgatni, nézni és hallgatni őt, ahogy szól, öblös mély hangján s eregeti kékes gondolatait, mit már 45 év bölcsessége járta át, az elmúlt idők és világok, s most ez az új, miben újra éledt.
Most inkább nem szólnék. Most inkább hallgatnék. Jó így nekem.
Nehéz a szó most, könnyebb hallgatni, nézni és hallgatni őt, ahogy szól, öblös mély hangján s eregeti kékes gondolatait, mit már 45 év bölcsessége járta át, az elmúlt idők és világok, s most ez az új, miben újra éledt.
Most inkább nem szólnék. Most inkább hallgatnék. Jó így nekem.
Komment