Nemrégiben egy témában, melynek a Pannónia főfúvóka mérete és annak tapasztalati viszonya volt a tartalom, írtam, hogy kéne már valami esszét elereszteni. Jeleztem, hogy neki indulok majd Motorkával romantikus záporban villámok seregében, kalandot keresve, s ez út végeztével valami pátoszszerű írást elengedni a szájbertérbe, néhány "tetszikelést" és vállveregetős hozzászólást összeszedve, lerakjam lovasszobrom alapjait. (Bocsánat, motoros, csak a lovas a gyakoribb, lásd, közterek...)
Már több napja kinn álltam az udvaron viharkabátomban, mellettem Motorkával esőt várva, egyre kevesebb reménnyel nézve a fellegeket, mik nem akartak viharrá gyűlni, de még csak egy csepp eső reményével, halvány kék felleggé torlódni, mikoron rá kellet jönnöm, nyár van, kánikula, és aszály, nem is akármekkora, akkora, mint a szíriai sivatagban, de nem csak természeti hanem szellemei is.
- A fene ette vóna meg! -gondoltam magamban.
Már a jelzett témaindításból, mi a fúvókák mibenlétéről szólt, mindenki tudja, hogy Motorka javítófúrás miatt bejáratós, elindultam kissé megheccelni a gépet, kánikulában, trikóban rövid gatyában, papucsban. A helytelen ruhakölteményért elfogadom mindenki dorgálását..
Aztán megérkeztem, s leültem, bekapcsolván a facebbokkot (én így ejtem, ahogy most írtam), egy megosztásra találtam. Elolvastam és megdöbbentem, A székbe ragadtam. Egy olyan írást olvastam, amin annyira megdöbbentem, hogy sokáig csak néztem a monitort, újra és újra átolvastam, s mikor rágondolok a megosztásra, újra és újra libabőrös leszek, s elgondolkodom, én ebben a helyzetben mit tettem volna. De legjobb, ha ezt mindenki elé tárom, vágatlanul, eredetiben.
Következzék Bobó Nyomasek oldása és kötése:
"VISZLÁT PICI YAMAHA...VISZLÁT!!!
Tegnap délután Celldömölk felé,talán lassabban mentem mint bármikor! Élveztem minden kilométert! De ahogy a kilométeróra napi számlálója fordult egyet,annyival közelebb kerültem a búcsú helyszínéhez! Egyik faluból be,a másikból ki! Csak pöfögött a kis kéthengeres! Aztán feltűnt a távolban Celldömölk! Nyeltem egyet,és keresgéltem egy kereszteződést,ami kerülővel visz oda! De nem volt! Aztán két kisebb kanyart követően beértem Cellbe! Irány a Vasútállomás! Bár ne találnám meg...de minden táblára szinte az volt írva! Megérkeztem. Egy úr várt az épület melletti hársfa alatt,kezében sisak,és hátizsák! Nagyon örült mikor meglátott engem,és a motort! A motort,amit már 18 éve nem látott,és hallott! Ő örült,én csak mosolyogtam de szívem szerint megfordultam volna,aztán irány valamerre! Mindegy merre,csak el onnan! De nem! Aztán egy kézfogás,majd beszélgetés után,megtörtént az,aminek meg kellett történnie! Átadtam a motort jogos új,egykori tulajdonosának! Elmondtam néhány általam fontosnak tartott dolgot,aztán eljött a búcsú pillanata! Beindult a kis YAMAHA,de már nekem szólt a pöfögés! Aztán kattant a váltó,és elindult! Hirtelen nem tudtam reagálni erre a helyzetre! Majd egy kézmozdulatra volt még erőm,amivel búcsút int az ember! Még hallottam a hangját,ahogy az épületek között,egyre távolibb lett,aztán......És ezzel vége! Lefutott egy film! A vonaton egy viszonylag üres kocsit kerestem! Ahogy elindultunk,az ablakból jól látszottak a jegenyenyárfák,amik között megy az út,amin nem rég még motoroztam! Valami gombóc féle lett a torkomban!
—
szomorú. "
Akartam egy moralizáló utószót írni saját kútfejemből. Aztán az elmúlt percekben csetteltünk a facebokkon, s rájöttem az én szavaim ehhez nagyon kevesek. Inkább megosztom ezt a dialógust, minden külön hozzáfűzés nélkül, mely egyben zárszó is lesz, én ennél különbet nem tudok mondani:
Végül is, tényleg, miért adtad el, mikor ennyire szeretted?
Mert egy olyan ember tett ajánlatot,akinél már volt a motor ő 18 éve adta el,anyagi okokból! Azóta kereste! Aztán itt a facebookon felismerte a rendszámról!
Ez nagyon szép gesztus volt tőled, nem vagyok benne biztos, hogy én ezt Motorkával megtudnám tenni. Nem szeretném átélni.
Igen! Háát így alakult! De tudom hogy jó helyen lesz! Végülis csak hazament! kiki hangulatjel
Így van, hazatért. Nem is kommentálnám amit most érzek, mert minden szó hamis lenne. Példamutatásból nem keveset mutattál, számomra szinte elérhetetlent.
Azt nem tudom Gábor! Én így láttam helyesnek! Amit ettől a motortól kaptam,azt míg élek nem felejtem el! De valaki kereste hosszú éveken keresztül,mert neki is hiányoztak ezek az élmények! Én ezt nem vehetem el tőle!
Már több napja kinn álltam az udvaron viharkabátomban, mellettem Motorkával esőt várva, egyre kevesebb reménnyel nézve a fellegeket, mik nem akartak viharrá gyűlni, de még csak egy csepp eső reményével, halvány kék felleggé torlódni, mikoron rá kellet jönnöm, nyár van, kánikula, és aszály, nem is akármekkora, akkora, mint a szíriai sivatagban, de nem csak természeti hanem szellemei is.
- A fene ette vóna meg! -gondoltam magamban.
Már a jelzett témaindításból, mi a fúvókák mibenlétéről szólt, mindenki tudja, hogy Motorka javítófúrás miatt bejáratós, elindultam kissé megheccelni a gépet, kánikulában, trikóban rövid gatyában, papucsban. A helytelen ruhakölteményért elfogadom mindenki dorgálását..
Aztán megérkeztem, s leültem, bekapcsolván a facebbokkot (én így ejtem, ahogy most írtam), egy megosztásra találtam. Elolvastam és megdöbbentem, A székbe ragadtam. Egy olyan írást olvastam, amin annyira megdöbbentem, hogy sokáig csak néztem a monitort, újra és újra átolvastam, s mikor rágondolok a megosztásra, újra és újra libabőrös leszek, s elgondolkodom, én ebben a helyzetben mit tettem volna. De legjobb, ha ezt mindenki elé tárom, vágatlanul, eredetiben.
Következzék Bobó Nyomasek oldása és kötése:
"VISZLÁT PICI YAMAHA...VISZLÁT!!!
Tegnap délután Celldömölk felé,talán lassabban mentem mint bármikor! Élveztem minden kilométert! De ahogy a kilométeróra napi számlálója fordult egyet,annyival közelebb kerültem a búcsú helyszínéhez! Egyik faluból be,a másikból ki! Csak pöfögött a kis kéthengeres! Aztán feltűnt a távolban Celldömölk! Nyeltem egyet,és keresgéltem egy kereszteződést,ami kerülővel visz oda! De nem volt! Aztán két kisebb kanyart követően beértem Cellbe! Irány a Vasútállomás! Bár ne találnám meg...de minden táblára szinte az volt írva! Megérkeztem. Egy úr várt az épület melletti hársfa alatt,kezében sisak,és hátizsák! Nagyon örült mikor meglátott engem,és a motort! A motort,amit már 18 éve nem látott,és hallott! Ő örült,én csak mosolyogtam de szívem szerint megfordultam volna,aztán irány valamerre! Mindegy merre,csak el onnan! De nem! Aztán egy kézfogás,majd beszélgetés után,megtörtént az,aminek meg kellett történnie! Átadtam a motort jogos új,egykori tulajdonosának! Elmondtam néhány általam fontosnak tartott dolgot,aztán eljött a búcsú pillanata! Beindult a kis YAMAHA,de már nekem szólt a pöfögés! Aztán kattant a váltó,és elindult! Hirtelen nem tudtam reagálni erre a helyzetre! Majd egy kézmozdulatra volt még erőm,amivel búcsút int az ember! Még hallottam a hangját,ahogy az épületek között,egyre távolibb lett,aztán......És ezzel vége! Lefutott egy film! A vonaton egy viszonylag üres kocsit kerestem! Ahogy elindultunk,az ablakból jól látszottak a jegenyenyárfák,amik között megy az út,amin nem rég még motoroztam! Valami gombóc féle lett a torkomban!
—
szomorú. "Akartam egy moralizáló utószót írni saját kútfejemből. Aztán az elmúlt percekben csetteltünk a facebokkon, s rájöttem az én szavaim ehhez nagyon kevesek. Inkább megosztom ezt a dialógust, minden külön hozzáfűzés nélkül, mely egyben zárszó is lesz, én ennél különbet nem tudok mondani:
Végül is, tényleg, miért adtad el, mikor ennyire szeretted?
Mert egy olyan ember tett ajánlatot,akinél már volt a motor ő 18 éve adta el,anyagi okokból! Azóta kereste! Aztán itt a facebookon felismerte a rendszámról!Ez nagyon szép gesztus volt tőled, nem vagyok benne biztos, hogy én ezt Motorkával megtudnám tenni. Nem szeretném átélni.
Igen! Háát így alakult! De tudom hogy jó helyen lesz! Végülis csak hazament! kiki hangulatjelÍgy van, hazatért. Nem is kommentálnám amit most érzek, mert minden szó hamis lenne. Példamutatásból nem keveset mutattál, számomra szinte elérhetetlent.
Azt nem tudom Gábor! Én így láttam helyesnek! Amit ettől a motortól kaptam,azt míg élek nem felejtem el! De valaki kereste hosszú éveken keresztül,mert neki is hiányoztak ezek az élmények! Én ezt nem vehetem el tőle! 
Az emlék akkor is szép...s megmarad.
Komment