Kedves Gyula!
Csak azért írtam ezt, mert mindig megjegyzed, hogy "tanult kollégák", azután, hogy inkább nem szólsz bele. Pedig szeretném hallani, mit mondasz. Általában ritkán figyelek arra egy embernél, hogy kinek milyen "papírja" van. Ennyi. Akkor bocsánat, rosszul következtettem ebből. Ne haragudj.
Igen. Az oktatás... Sok minden le van maradva ebben az országban. Sokat vitázom erről kollégákkal is. Amikor jönnek azzal a szöveggel, hogy "így szoktam", és a "mi időnkben". De basszus! Értem én azt is, hogy nehéz kilépni a megszokásokból, és iszonyatosan fölgyorsult a világ fejlődése. Még én is érzem és kapkodom néha a fejem, hát még egy esetleg nyugdíj előtt álló kűlléga. Mert ha eddig működött a módszer, ne változtassunk, de már nem működik. Már nem az van. Változott a világ, a gyerekek is. Elméletileg nekünk az életre kellene fölkészíteni őket. De nem a harminc évvel ezelőttire...
A központi oktatási törvényt meg úgy módosítgatják, mint amilyen sűrűn az ember gatyát vált. Csak mindig az látszik, hogy akik csinálják, tantermet iskolás korukban láttak utoljára belülről. Mindegy hosszú. A teremben mi vagyunk, nekünk kellene megoldani.
A művészetekről a megjegyzésed nem vettem magamra. Egyet is értettem. Igazság szerint volt már grafikai megrendelésem mindkét politikai oldalról. Nagyon jó pénzért. Vagyok olyan hülye, hogy egyiket sem vállaltam. Most sem döntenék máshogy.
56. Igen. Résztvevőktől sok kiegészítést hallottam a töri tanulmányaim mellé. Van egy idősebb barátom, aki anno részt vett a fővárosi eseményekben, azután az életéért menekült át a határon... Igaza van Atti69-nek. Ezeken a megemlékezéseken nektek kellene mesélni. Nem politikusoknak állni a színpadon, akik saját propagandájukhoz igazítva értelmezik és ünneplik ezt is.
Csak azért írtam ezt, mert mindig megjegyzed, hogy "tanult kollégák", azután, hogy inkább nem szólsz bele. Pedig szeretném hallani, mit mondasz. Általában ritkán figyelek arra egy embernél, hogy kinek milyen "papírja" van. Ennyi. Akkor bocsánat, rosszul következtettem ebből. Ne haragudj.
Igen. Az oktatás... Sok minden le van maradva ebben az országban. Sokat vitázom erről kollégákkal is. Amikor jönnek azzal a szöveggel, hogy "így szoktam", és a "mi időnkben". De basszus! Értem én azt is, hogy nehéz kilépni a megszokásokból, és iszonyatosan fölgyorsult a világ fejlődése. Még én is érzem és kapkodom néha a fejem, hát még egy esetleg nyugdíj előtt álló kűlléga. Mert ha eddig működött a módszer, ne változtassunk, de már nem működik. Már nem az van. Változott a világ, a gyerekek is. Elméletileg nekünk az életre kellene fölkészíteni őket. De nem a harminc évvel ezelőttire...
A központi oktatási törvényt meg úgy módosítgatják, mint amilyen sűrűn az ember gatyát vált. Csak mindig az látszik, hogy akik csinálják, tantermet iskolás korukban láttak utoljára belülről. Mindegy hosszú. A teremben mi vagyunk, nekünk kellene megoldani.
A művészetekről a megjegyzésed nem vettem magamra. Egyet is értettem. Igazság szerint volt már grafikai megrendelésem mindkét politikai oldalról. Nagyon jó pénzért. Vagyok olyan hülye, hogy egyiket sem vállaltam. Most sem döntenék máshogy.
56. Igen. Résztvevőktől sok kiegészítést hallottam a töri tanulmányaim mellé. Van egy idősebb barátom, aki anno részt vett a fővárosi eseményekben, azután az életéért menekült át a határon... Igaza van Atti69-nek. Ezeken a megemlékezéseken nektek kellene mesélni. Nem politikusoknak állni a színpadon, akik saját propagandájukhoz igazítva értelmezik és ünneplik ezt is.
Komment