Ha szeretnél csatlakozni hozzánk, beszélgetni, kérdezni, vagy válaszolni, üzeneteket küldeni, szavazni, akkor kérlek, szánj néhány másodpercet a regisztrációra.
A krómgyűrűvel kapcsolatban, én is megkaptam már hogy minek az Pannóniába...
Az enyém 2 mm magas és szintén jó széles, de úgy gondolom annak ellenére, hogy keményebb a felfekvő felülete, mint a hengerfal, mégsem koptatja úgy, mint az éles 500 Ft-os hitvány utángyártott darabok és maga sem kopik semennyire. Szerintem kisebb súrlódással, jobban siklik a hengerfalon és jobban is zár.
A krómgyűrűvel kapcsolatban, én is megkaptam már hogy minek az Pannóniába...
Az enyém 2 mm magas és szintén jó széles, de úgy gondolom annak ellenére, hogy keményebb a felfekvő felülete, mint a hengerfal, mégsem koptatja úgy, mint az éles 500 Ft-os hitvány utángyártott darabok és maga sem kopik semennyire. Szerintem kisebb súrlódással, jobban siklik a hengerfalon és jobban is zár.
Nyugodtan bele lehet tenni a Pannónia vashengerébe a krómgyűrűt, de közel azonos vastagságú legyen, mint a gyári (ennek persze illeszkednie is kell a dugattyúhoz).
Ha szemügyre, és kézbe veszünk egy új króm gyűrűt, láthatjuk, és érezhetjük is a "gyári szélezést". Nem élesek a szélek, kézzel végigsimítva az éleket "selymes" tapintásúak. Mivel a króm gyűrű sokkal keményebb anyagból van, így ez a "selymesség" sokáig megmarad. És mivel megmarad, a nem létező éles szél nem is koptat (maga a gyűrű igen, az anyag keménység eltérés miatt, ezért, ennek ellenére így is nagyobb lesz kicsit a vashengerben a koptató hatása, de nem vészes...ez természetesen függ a vashenger anyagától is)
ui. nem értem a csatolt fájl miért nem ment át, megpróbálom pótolni:
A lényeg: "...a gyűrűkön keresztül távozik az össz. hőmennyiség 50-80%-a..."
Utoljára szerkesztve a következő által: Tonybacsi; 2014 dec. 10, 20:41.
Miután március végén szétszedtem a motort és a megszorulás témában mindenki elé tártam, mit is találtam...ha jól emlékszem bő tíz oldal hozzászólás született ennek kapcsán. Erre mindig van érdeklődés, bárkit utolérhet, sőt talán többen vagyunk akit utolért, mint akit nem, még ha épp nem is gondoltuk volna...
Megpróbálom akkor összefoglalni itt (mert bejáratok ismét), mi történt azóta.
Agyaltam, mi a fenét csináljak, van akitől kértem tanácsot, van akitől kérés nélkül is kaptam jó szándékkal, ismeretlenül is!
A joker nevű arcot ismeritek, elég dacos tud lenni, ha a "t..e tele van" (ezt tényleg csak idéztem ), a 10 oldalnyi Pannóniás témázás után szövetkezést ajánlott, hogy csináltassuk meg rendesen azt a hengert, aztán dőljünk hátra elégedetten hogy lehet ezt így is.
Hát, így 500 km után már én is eléggé dőlök, jó lett ez joker bá', te megmondtad, most meg tudja meg mindenki!
A megszorulós témában már érintettem, hogy Szikszai Károly volt a kivitelező, sajnos nekem nem volt szerencsém hozzá, mert csak küldtem meg kaptam a hengert. Se olcsón, se gyorsan nem dolgozik, viszont legalább hibátlanul. De nem baj, a Pannóniás már csak olyan, hogy az előbbi kettőhöz kénytelen hozzászokni, az utolsót meg vágyná cserébe szerencsétlen, leggyakrabban nem jön össze...
Nem is tudom, erről akartam én írni...?
A bejáratásról akartam.
Elhatároztam, hogy ha törik ha szakad, akkor is jobban forszírozom majd a motort, mint először. Az első 5 litert bekevertem még 1:25-be, utána 10-et átmenetire 25-33 közé, a következő 10-et meg 1:33-ra.
Az első kb. száz km-en gondoltam még a klasszikus finomkodást elkövetni, óra szerint max. 70-nel és finoman gyorsítgatva. A következő 200 km-en előbb a 75-ös, aztán a 80-as tempó volt meg, már erőteljesebben gyorsítva, jobban kipörgetve a fokozatokat. Előzőleg 4-500 km-nél mertem 80-nal menni egy rövid szakaszon, aztán bő 1000 km-en keresztül nem is erőltettem még a 90-et sem.
Ja, ezek is persze óra szerinti értékek, de mivel ugyanezek az órák mutattak anno is az új motorokban és az akkori bejáratási utasítás is ezekre az értékekre vonatkozott, feltételezem ugyanúgy, ugyanannyival kevesebbel mentek a tulajdonosok a valóságban.
A cél a tartós óra szerinti 95-100 utazósebesség, most reményeket fűzök hozzá hogy ezzel az összeállítással sikerül is.
500 km után 85-90 között lengedez már a mutatóm ahol csak lehet és legkésőbb 1000 km-nél már elvárom a motortól hogy tudja teljesíteni a célt.
Ha nem, akkor morcos leszek...
Még azt nem tudom, hogy ez az elvárás megállja-e a helyét, még így is túl óvatos, avagy éppenséggel totál reménytelen. Erről a vélemények is megoszlanak.
A cél a tartós óra szerinti 95-100 utazósebesség, most reményeket fűzök hozzá hogy ezzel az összeállítással sikerül is.
Egyetértek azzal, amit írsz, három megállapítással:
1) Ha 105 km/h a motorod gyári végsebessége (ha tévedek, és a tiéd több, akkor bocs), akkor szerintem a 95-100 utazó sebesség magas neki. A régi "ökölszabály" 80%-ot írt utazónak a végsebességhez képest.
2) Én több, mint 500 km-t mentem vele és még mindig 1:20-ba kevertem a benzint.
3) Nekem is volt szorulásom, írtam is ide fényképpel, szóval elég óvatos vagyok (talán túlságosan is, ami tudom, nem jó, lusta lesz, stb...), de én inkább azt a taktikát használom, hogy kihúzatom minden sebességben és rövid ideig használom nagyobb fordulaton így és csak lassan növelem a tartós sebességnél a végsebességet.
Utoljára szerkesztve a következő által: Lemezjáték; 2015 jún. 11, 06:58.
Oka: a hülyeség törlése
Ez a varázs a veteránozásban. 3000 km-t óvatoskodunk, járatjuk, babusgatjuk, mert új. 3000 km-t hallgatjuk, hogy csörög. 3000 km-t meg drukkolunk, hogy na még egy kicsit bírd ki. Majd szétszedjük, és csodálkozunk, hogy "ez vajon hogy tudott így szétkopva is működni... :-)
Tegnap összecsaptam a végét, még pár dolog kimaradt, amit le akartam írni.
Itt a témát úgy indította TLF65 kolléga, hogy legyen-e bejáratáshoz a magasabb kompresszióviszony vagy inkább még a kisebbel kezdjük. A hengertalpamat a szaki fúrás előtt felszabályozta, ezt örömmel is vettem, mert ez alap hogy tökéletes derékszögben lehessen dolgozni. Mikor felpróbáltam a hengert, láttam hogy a rés teljesen egyenletes a dugattyúperem körül mindenhol, emiatt biztosan nem fog megszorulni. A hajtókar furatokat felújításkor gépmunkával párhuzamosra hozták (nagyon nem volt az gyárilag!), tehát így együtt minden rendben velük. Szoktam gondolkodni, hogy egy hajtókar derékszögelésnél mennyire lehetünk biztosak abban, hogy nem egy félrefúrt hengerhez görbítjük-e hozzá az amúgy jó hajtókarunkat...mindegy, ezzel óvatosan, inkább megbízható gépmunka, mint kézi hajtogatás.
Visszatérve a kompresszióra, a szabályozással + a papírtömítés nélkül felszerelt hengerrel + a hengerfej alatti 0,5 mm-es alutömítés helyett 0,2-es réz alkalmazásával szerintem több mint fél mm-rel csökkent az égéstér magassága a korábbihoz képest. Indítás után lehetett hallani, hogy visszább kell venni az előgyújtást, ez megtörtént.
A járatásban ami kimaradt, az első 1-200 km-en nagyon sokat öblögettem behúzott kuplunggal és gázfröccsökkel, szerintem ez nagyon kell neki még ebben az időszakban.
Utána pedig megpróbáltam törekedni arra, hogy mindenféle (de azért hétköznapi) üzemi körülményekkel és igénybevétellel találkozzon a motor. Mentem reggel még hűvösebb időben, este már csökkenő hőmérsékletben, de még mindig 28-30 fokban, illetve napközben. Sőt, városi szakaszokat is iktattam be, kb. 20 km után 10 km város és vissza 20 km. Zöldhullámban, lámpázással, bevezető-kivezető szakaszon, ezt kora délután is akár. Végülis mindent nagyon jól tolerál már a motor szerencsére.
Gesszti, köszi a bíztatást!
Lemezjáték, ha az órát nézem 120 a vége, akkor a 80 %-kal pont jól van belőve. Egyébként pont ezt a fajta (ne sértődj meg) kínlódást nem akartam és nem is akarom elfogadni hogy ez, és a túlolajozott keverék feltétlen szükséges legyen a bejáratáshoz. De nyilván te érzed, az adott konfig mit visel el.
Csak a saját káromon is tanulva, azt tudom levonni hogy érdemesebb megfizetni a jó minőséget, mert azt egyszer kell és nem lesz szenvedés utána az egészből.
hogy érdemesebb megfizetni a jó minőséget, mert azt egyszer kell és nem lesz szenvedés utána az egészből.
Ez a lényeg. Ha jól meg van csinálva a felújítás, akkor és mégy vele ésszel és kész. (ennyi a bejáratás...) Ha rosszul van elkészítve, akkor lehet járatgatni, 20-as keverékezni, varázspálcával körözni, akkor se lesz jó.
Első összerakásnál szoktam keverni 3-4 liter 20-as keveréket. Ha ez elfogy, akkor a 20 és végleges közt fél úton 5-10 litert. Majd a végleges keverék. Eddig mindig bevált.
Egyébként pont ezt a fajta (ne sértődj meg) kínlódást nem akartam és nem is akarom elfogadni hogy ez, és a túlolajozott keverék feltétlen szükséges legyen a bejáratáshoz.
Nem sértődni járok ide, hanem tanulni, megosztani az élményeket kudarcokat...Szerintem is kicsit vastag az 1:20, és nem is a minőséget akarom mennyiséggel pótolni, hiszen full-szintetikus olajjal megyek. Van erről külön topik, hogy milyen olaj, stb., nem is akarom itt elterelni a szót, de a Riga 12-est még 1:16-al járattam be (ez már majdnem dízel...), ezt írták elő az oroszok...igaz, nem Repsol-ból...
Egyébként melegen nem füstöl különösebben a gép, és megyek át én is 1:25-re már!
Ami miatt valójában tollat ragadtam:
Most ezekben a melegekben mentem vele, és viszonylag rövid út (kb. 5 km) után elhagyta az erő, leállt. Nem szorulás, járt a motor ha sebességben maradt, csak nem dolgozott. Megálltam vele, hagytam hűlni, szerszám elő, gyertya szikra gyengécske volt, a tartalék gyertyán semmi(!), aztán kicsit később rúgásra indult. Ezt egy kör alatt még kétszer eljátszotta velem.
Szerintetek mi ez? A gyújtótekercs nem szereti a meleget? Milyen tippetek van
A kondenzátorral is lehet hiba. Pl. a Pannónia kondenzátorként kapható utángyártott, talán tajvani egy hulladék.
A '80-as évekbeli Remixből táraztam be párat, habár állítólag kiszárad pár évtized alatt. De miben bízzon akkor az ember? (zárójel: jelen pillanatban eredeti, 70-es évékbeli kondenzátoros állórész van fent)
Hogy ne keltsem túlzottan a tökéletesség látszatát...észrevettem, hogy lassításkor részleges gázelvételnél hajlamos kopogósan négyütemezni.
Szerintetek mivel póbálkozzak?
Komment