14 éves koromtól kezdtem motorozni Riga 12-vel, akkor kismotoron senki nem használt még sisakot, ez a hetvenes években volt. Több, mint tízezer km-t mentem vele. gyakran versenyeztünk, a "Melyik jobb, a Riga vagy a Verhovina?" ádáz vitát így megpróbálva eldönteni...
Ez a km óra szerint gyakran súrolta a 60-at, mindezt sisak nélkül...
Aztán a közlekedési parkban fogócskáztunk motorral, mert a hüle kamasz csak nem nyugszik, ha lóerőt (1,5 LE!!!
) érez a segge alatt, egy esés után, amikor vagy 3 m-es látható csíkot húzott a térdem az aszfalton, és egy darabig a henger bordáinak lenyomata is látszott a lábszáramon, megtanultam, hogy rövidnadrágban ne!!!
Később a 80-as években felnőve
hajtottam az ETZ-t, cibáltam a bajszát a P20-asnak a legmodernebb kiskőrösiben, farmerban, sima dzsekiben, normál levetett utcai bőrkesztyűben.
Félelemérzet csak akkor volt bennem, amikor a táviratos barátom mögött ülve (eszméletlenül tudott motorozni...) azt vettem észre, hogy az előttünk haladó busz koszos hátsó lökhárítóját viccből letörölgeti úgy, hogy a motor első kerekét nekinyomkodja a busznak..
(Szegény barátom évekkel később halt meg balesetben úgy, hogy szabályosan jobbra tartva biciklizett nappal egy külterületi úton, és hátulról egy kocsi telibe kapta...
. Apacsavo írta itt, hogy az élethez kell egy adag MÁZLI is, azonnal eszembe jutott a történet, amikor olvastam.
Most, hogy benőtt a fejem lágya, meg 3 gyereket kell felnevelni, másként látom a világot, és a világ is megváltozott.
Ami akkor jó fék volt, az már ma nem elég, amire akkor nem kellett index, arra ma már kellene, és nem lomha Zsukok, meg Skodák között kell cikáznunk...
Szerintem is valami arany középutat kell járni, jó sisakkal, a sima "Közértbe leszaladok" ruhánál többen gondolkozva.
A másik, amit tehetek, hogy óvatosan vezetek, a "bizalmi elv" nálam már régóta "bizalmatlansági elvvé vált" autóban ülve is...
, meg igyekszem olyan időszakban motorozni, amikor kevésbé őrültek az emberek (szombat délután, vasárnap ), és szeretek kisebb forgalmú vidéki utakon menni, élvezni mindazt, ami autóból nem látszik...

Aztán a közlekedési parkban fogócskáztunk motorral, mert a hüle kamasz csak nem nyugszik, ha lóerőt (1,5 LE!!!


Később a 80-as években felnőve

Félelemérzet csak akkor volt bennem, amikor a táviratos barátom mögött ülve (eszméletlenül tudott motorozni...) azt vettem észre, hogy az előttünk haladó busz koszos hátsó lökhárítóját viccből letörölgeti úgy, hogy a motor első kerekét nekinyomkodja a busznak..

(Szegény barátom évekkel később halt meg balesetben úgy, hogy szabályosan jobbra tartva biciklizett nappal egy külterületi úton, és hátulról egy kocsi telibe kapta...



Most, hogy benőtt a fejem lágya, meg 3 gyereket kell felnevelni, másként látom a világot, és a világ is megváltozott.
Ami akkor jó fék volt, az már ma nem elég, amire akkor nem kellett index, arra ma már kellene, és nem lomha Zsukok, meg Skodák között kell cikáznunk...
Szerintem is valami arany középutat kell járni, jó sisakkal, a sima "Közértbe leszaladok" ruhánál többen gondolkozva.
A másik, amit tehetek, hogy óvatosan vezetek, a "bizalmi elv" nálam már régóta "bizalmatlansági elvvé vált" autóban ülve is...

Komment