Közlemény

Collapse
No announcement yet.

Bemutatkozás

Collapse
X
 
  • Szűrők
  • Idő
  • Megjelenít
Clear All
new posts

    Bemutatkozás

    Az ok, amiért megtetszett a fórum az, hogy jómagam is rajongok a régi autókért, motorokért. 16 éves korom óta foglalkozom motorkerékpár javítással, ami később autójavító tevékenységbe ment át, miután elkezdtem dolgozni keresztapám autószerelő műhelyében. Abban az évben indultak egyetemi tanulmányaim is, ahol magasabb szinten is megismerkedhettem érdeklődési köröm tárgyaival. Most, hogy a mérnöki munka főként irodai tevékenységre kárhoztat, nem szégyellem bevallani, hogy saját műhelyemben sokszor szerelgetek, mert nem tudok elszakadni a szakma gyakorlati területétől.
    Egészen kis korom óta érdekelnek a járművek. 1990-ben került családunkba a KGST flotta után egy 1976-os évjáratú BMW E21 316 Svájcból. Ekkor voltam 10 éves. Annyira lenyűgözött az öreg BMW, hogy rögtön beleszerettem. 18 éves koromig kellett várnom ahhoz, hogy az addigra már 22 éves 316-osunkat elkezdhessem újra üzembe helyezni, mert akkor az már 4 éve állt. Ez meg is történt, két évig boldogan használtam, amikor lehetőségem adódott átülni egy BMW E28 518-asba. Ekkor az öreg E21-et egy volt osztálytársamnak adtam el avval a feltétellel, ha eladja, visszavásárolom. Ez így is történt, úgyhogy ismét nálam pihen az öreg, immár 35 éves. Szeretném eredeti állapothoz közeli módon felújítani. Korábban a motoros világba is belekóstolhattam, hiszen 14-20 éves koromig motoroztam, volt jó néhány paripám. Mint gondolom itt sokan, én is Simsonnal kezdtem, majd jöttek a nagyobb gépek, ETZ 150 majd később SUZUKI 250-es. Közeli terveim között egy Pannónia T1 vagy TLF felújítása mindenképpen szerepel. Távlati dédelgetett álmom pedig egy Ikarus 55 vagy 66 felkutatása és felújítása, annak ellenére hogy tudom, hogy mára már a roncs is ritka ebből a típusból.
    Bízom benne, hogy e fórum lehetőséget teremt számomra is közelebb kerülni terveim megvalósításához és talán én is hozzájárulhatok valamivel e közösséghez.

    Üdvözlettel,

    Jobbágy Attila (Attila80)

    #2
    Kedves Attila!

    "Akit a mozdony füstje megcsapott",avagy aki egyszer teleszívta tüdejét valamilyen fémműhely illatával, nem-igen tud többé attól megválni.Rendjén is van ez így.Nem lenézve,-de teljesen más dolog a rajzasztal mellett alkotni/manapság a számítógép és az Auto Cadd/,vagy az íróasztal mellett technológiai sorrendeket fontolgatni,-vagy a két kezünkkel alakítani az anyagot.Estére az alkotó munkában elfáradva,-megpihenve néhány percre gyönyörködni az elvégzett munka szépségében/vagy néha de előfordul bosszankodni annak sikertelenségében/.A terveid nagyok és szépek,melyeknek megvalósításához jó egészséget,szívósságot és a szükséges anyagiakat kívánom!
    Üdvözlettel:Che
    apacsavo és Attila80 kedvelte ezt.

    Komment


      #3
      Kedves Che!

      Köszönöm a biztató sorokat! Pontosan így érzem magam is. Általában este 6 körül érek haza a munkából, és akkor kezdek dolgozni a műhelyben. Nem ritka, hogy éjfél vagy hajnali kettő is lesz, mire végzek. Kizárólag annak köszönhetően tudom vállalni ezt az életformát, mert van egy szerető, megértő feleségem, valamint főállású munkahelyem közel van és rugalmas időbeosztású munkarendben dolgozom.
      Igazság szerint főként mai (~1990-2007 közötti) autókat javítok, de azért az elmúlt 13 év alatt már került a kezeim közé valódi kuriózum is, mint pl:
      - 1967-es Fiat 125 (nem Polski 125, minőségben fényévekre van tőle!)
      - 1970-es VW Bogár 1.3
      - 1967-es Wartburg 353
      - 1989-es BMW 635 CSi
      - 1985-ös BMW 520i
      - 1970-es Buick Skylark vagy éppen
      - 1967-es Ford Galaxie

      Őszintén megvallva a régi technikákat jobban kedvelem, mert szerintem lelkük van és javíthatóak. És ebben rejlik a lényeg, a javíthatóság. Ehhez azonban szükség van sok kitartásra, alázatra és a szakma szeretetére. Mindezen értékeket hajdani mesteremtől, keresztapámtól tanultam, aki már sajnos nem lehet velem. Mind emberileg, mind szakmailag egy csodálatos példakép volt. Ő maga is közlekedésmérnökként végzett, de mellette autószerelő mestervizsgát is letette, hogy saját műhelyt nyithasson a '70-es években.
      Édesapámnak is sokat köszönhetek, mert ő az '50-es évek óta hivatásos sofőr lévén egész életében autókkal, kamionokkal mozoghatott, így sokat tanulhattam tőle is. Mindezek alapján talán érthető, hogy nagyon korán megfertőződtem.
      Éppen ezért vagyok képes kisgyermeki kíváncsisággal órákig bóklászni egy-egy oldtimer-kiállítás gyöngyszemei között, mint pl. a legutóbbi alkalommal két hete a Vasúttörténeti Parkban rendezett Oldtimer Expon. Mostanra érett meg bennem a gondolat, hogy jó lenne már végre kiállítóként, de legalábbis aktív résztvevőként is jelen lenni egy ilyen seregszemlén. Remélem a hozzávalók megadatnak, a lelkesedés még fűt...

      Üdvözlettel,

      Attila80
      TZ, oldeyes és 2 további látogató kedvelte ezt.

      Komment

      Ugrás az oldal tetejére
      Working...
      X